Példák könyve


Példák könyve

A Példák könyve különös jelentősége abban áll, hogy ez az egyetlen, szinte kizárólag exemplumokat tartalmazó nyelvemlékünk. Egy szerzetesi közösség igényeihez igazodik: a helyes kolostori életről szól. Valószínűleg közös használatra, felolvasásra szánták. Lehetséges, hogy fordítója Váci Pál, aki talán 1474 és 1480 között ültethette át magyarra. Ezekben az években, a reform kolostori bevezetése idején ugyanis sokat tartózkodott a Szigeten.

A kódex három kéz munkája, két névtelen másoló mellett Ráskay Lea írta le. Neki köszönhetjük az évszám, és egy hozzáfűzött, a kolostor életében jelentős esemény bejegyezését is: Ezt írták Úrnak esztendőében. Ezer ötszáz tíz esztendőben. Ezen esztendőben kezdték csinálni boltozni az egyházbeli sanctuariomot (szentélyt) (f. 14v). A munkával – mint azt a Cornides-kódex 204v oldalára ugyanő bejegyezte – öt év alatt készültek el.

Lea nővér jellegzetes kézírása négy másik nyelvemlékkódexben is azonosítható (Cornides -, Domonkos - és Horvát-kódex, ill. Margit-legenda). Itt említendő, hogy Ráskay tévedésből a Példák könyve 15. levelének rektójára másolt be egy oldalnyi szöveget, amely Kátay Petrit – Szent Margitnak köszönhető – csodás gyógyulását beszéli el. Ez az eset a Margit-legendában kétszer is szerepel (f. 87r–88r és 96v–97v), azonban egyik ottani változat sem azonos a Példák könyvében olvashatóval. Mivel kérdéses, hogy Lea nővér ugyanabba a kódexbe egy harmadik verzióban is bele akarta-e írni ugyanazt a csodát, felvetődik annak lehetősége, hogy talán egy másik – ma nem ismert – kódexbe szánta. Ha ez így van, az kétségessé teheti a Margit-legenda 1510-es datálását.

A Példák könyvébe tévedésből került oldalt egy valószínűleg 17. századi kéz – feltehetően ugyanaz, aki a 13. levél rektójára ráírta, hogy ez is hozzá való, ezt is le kell irnya – kihúzta. Ugyanő húzhatta ki a 35. folio rektóját és verzójának első hat sorát is. Az ott olvasható elmélkedés eleje ugyanis hiányzik a kódex csonkasága miatt. Minden bizonnyal ugyanez a 17. századi pozsonyi apáca írt tartalomjegyzéket a Cornides-kolligátumhoz, a Horvát- és a Nádor-kódexhez. Az ő bejegyzései olvashatóak a Cornides-, a Virginia-és a Weszprémi-kódexben is. A kódex harmadik keze azonos a Gömöry-kódex ötödik kezével és a Cornides-kódex rubrikátorával. Ez az ismeretlen nevű apáca Ráskay Lea tanítványa és segítője lehetett.

A kötet törzsanyaga műfajilag az exemplumok körébe tartozik. A kódex a hitbeli és morális tanulsággal szolgáló történeteket tartalmi szempontból csoportosítja. Legfontosabb latin nyelvű forrása Johannes Herolt Promptuarium exemplorum című gyűjteménye és Caesarius Heisterbacensis Dialogus miraculorum című összeállítása. Az szerzetesekrül, kik tunyán mongyák az ő zsolozsmájokat szóló regényes példa az Érsekújvári és a Nagyszombati kódexben is megtalálható. Emellett a kötet verses Tízparancsolatot és lelki tükröt, valamint az Élet és Halál párbeszédét, végül pedig Petrus de Rosenheim (1380–1433) Vado mori (Elmegyek meghalni…) kezdetű haláltánc himnuszának fordítását is tartalmazza. A kötet irodalmi célzatú, tudatos szerkesztés eredménye. A benne olvasható művek jelentős része novellisztikus, ma is érdekes.

A dominikánák a mai Példák könyvét is magukkal vitték, amikor 1540-ben végleg elhagyták kolostorukat. Kihalásukkor (1637) a kézirat a nekik végső otthont adó pozsonyi klarisszákhoz került. A kódex a ferences apácák kolostorának 1782-ben történt feloszlatását követően – a Cornides-kolligátum részeként – jutott az Egyetemi Könyvtárba. A nyelvemléket Toldy Ferenc nevezte el, s jelenlegi formájában ő is köttette be 1847 körül. Ekkor a kódexet annyira körülvágták, hogy több helyütt szövege is sérült. Szerencsére az ekkor elveszett részeket is megőrizte az MTA számára Illés László által 1841-ben készített másolat (MTA Könyvtára, Kéziratok és Régi Könyvek gyűjteménye, Ms. 864). A valószínűleg Dobocsányi Ignác könyvtárszolga által végzett bekötés során a kódex elejére való kilenc levél a kötet végére került (f. 35–43), viszont ezeket – mint azt pirosra festett metszésük elárulja – a 19. században nem vágták körül. A Nyelvemléktár szövegközlése (1879) a jelenlegi, a hasonmás kiadás (1960) a korábbi állapotot tükrözi.

 

A kódex ezen a linken megtekinthető: 

http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt06010401/8_0_2_pg_89.html

Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. május 18.
Nézettség: 1,578 Kategória: Irodalom » Kódexek
Előző cikk: Peer-kódex Következő cikk: Piry-hártya – Máriabesnyői töredék


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: