A Hármas Kistükör


A Hármas Kistükör

Hogy milyen módszerekkel dolgoztak, azt megláthatjuk a Hármas Kis-Tükörből.

 

(Köszönetemet fejezem ki Nagypál Botondnak, aki fölhívta a figyelmemet erre a könyvre, rámutatva arra, hogy ez három bejövetelről ír. – szerk.) Ezt a tankönyvet Losontzi István írta 1771-ben s több mint ötven kiadást, átdolgozást ért meg. Több mint száz éven át sok nemzedéknek ez volt a legismertebb, legfontosabb könyve Magyarországról. Kérdések-feleletek formájában szól többek között a magyar őstörténetről.

 

A Szegedi Tudományegyetem könyvtárában 22 példány található belőle, különböző évjáratokból. Ezek összehasonlításából bizony jól látható a történelemferdítés folyamata. A meglévő legrégebbi példányt, a Pozsonyban, a Landerer nyomdában 1773-ban készültet (jelzet: RA5670) tudtam összehasonlítani a legjelentősebb változásokat tartalmazó, a Pesten, Trattner és Károlyi által kiadott 1845. évivel (jelzet: RA5665).

(A szemléltető képen az 1868-ban Pesten kiadott példány kezdő lapja látható.)

 

A’ Hunnusokról. (1773)

K. Mitsoda Nemzet vagy?

F. Magyar Nemzet vagyok.

K. Kiktől származnak a’ Magyarok?

F. A’ Scitháktól, ezek Mágogtól Jáfet’ fijától.

K. Hol laktanak régenten?

F. Nap- kelet felé Ásiában.

K. Hány izben jöttenek ki Magyar Országban?

F. Három izben: Elsőben Hunnusoknak, Másodszor Avareseknek és Harmadszor Hungarusoknak vagy Magyaroknak nevek alatt.

K.Kik jöttenek ki elsőben Magyar Ország- ban?

F. A’ Hunnusok 374-dik Eszt. Tájban

 

Kunok, Chunok, Hunnok. (1845)

K. Micsoda nemzetből való vagy?

F. Magyar nemzetből vagyok.

K. Kiktől származnak a’ magyarok?

F. A’ Szittyáktól.

K. Hol laktak régenten?

F. Ázsiában napkelet felé.

K. Hány izben jöttek ki Magyarországba?

F. Három izben, elsőben Kúnok, másodszor Vár-Kunok vagy Avarok, és harmadszor Magyarok neve alatt jöttek ki.

K. Kik jöttek ki elsőbben Magyarországba?

F. A’Kunoka’Magyarokkalugyanazonegynyelvű magyar nemzet, a’régi Szittyáknak tagadhatatlan maradéki, 374-dik esztendő táján.

 

A két fogalmazás között már érződik a nyelvújítás hatása. A két kiadás között olyan jelentéktelennek tűnő különbség is látható már, hogy Atilla királyt az első még úgy írja ahogy ejtjük: Atilla, a másikban már Attilaként szerepel.

Tartalmilag abban azonosak, hogy három bejövetelről írnak, csakhogy ezt annak ellenére teszik, hogy azok a krónikáink – melyekből ezeket a könyvecskéket összeállították –, mindegyike két alkalomról ír.

A krónikáinkhoz képest a Hármas Kis-Tükörben ismerhetjük meg az avarok fogalmát, mint akik testvérnépei mind a hunoknak, mind a magyaroknak. (Az avarkor „kitalálásáról” bővebben a Középkori krónikáink a hazatérésekről című fejezetben olvashatnak.)

 

Hármas kistükör
Hármas kistükör

 

Az 1773-as így: az Avaresek a Hunnusokat, mint régi Attyok-fijait magok társaságába vették; a Hungárusok a régi Hunnusoktól származnak és az Avaresekkel egybe kötötték magokat.

 

Az 1845-ös pedig így: A Kunok a' Magyarokkal ugyan azon egy nyelvű magyar nemzet; A' Vár-Chúnok vagy Avarensek a' magyarokkal egy nyelvű nemzet; a Magyarok a' régi Kúnok és Vár-Kúnok testvéreik.

Mindkettő a 374-es évszámot használja az első bejövetel idejének, a másodikra pedig az 550-es esztendőt.

 

A 862-es évszámban is azonosak, amikor a Magyarok Moldávia és Dátzia körül az Avaresekkel egybe kötötték magukat (a későbbi már úgy fogalmaz: Álmos vezér alatt Etelközben telepedtek le 862. esztendőben). A Duna, Tisza felé költözés idejéről viszont csak az 1773-as kiadás ír: az Ister és Tisza felé költöztenek 889-idik Esztendő tájban.

 

Az 1845-ös kiadásban a – már idézett – 862. esztendőt követő év- szám a 893-as, amikor a már letelepedett Árpádékat Arnulf, német király szövetséges társul hívta.

 

Azonban a két kiadás között egyre szembetűnőbbek a különbségek:

Míg az 1773-as egyértelműen hunokról, avarokról és magyarokról ír, addig az 1845-ös már a tisztánlátást látszik akadályozni azzal, hogy azonosítja az egyébként később betelepülő kunokkal a hunokat és az avarokat egyaránt, hiszen a hunokat kunoknak is mondja, az avarokat pedig vár-kunoknak is.

(Ezt megelőzően az 1841. éviben láthattam, hogy a Hunnusoknál már zárójelben megjegyzi, hogy Kúnok. Ez a kiadás egyébként a „Kiktől származnak a' Magyarok” kérdésre a Szkíták helyett már Szittyákat ír.)

A hunok létszámát így írja le az 1773-as: „feleségestől, gyermekestől számszerént tiz száz nyoltzvan ezeren" (1,080,000), míg az 1845-ös: „... tiz millió nyolczszáz ezeren (10,800,000)”.

 

Hármas kistükör
Hármas kistükör

 

Erre a túlzó tízes szorzó használatára láthatunk még hasonló példát, amikor a korábbi kiadás szerint Géza idejében tsak hamar 5000. Magyarok lettek keresztyénekké, míg a másik ezt írja: csak hamar 50,000 magyar lett keresztyénné.

 

Az 1773-as kiadás még rákérdez: „Honnan jöttenek a Hunnusok Magyar Országba?” Mire a válasz: „A' Káspium Tengere mellől.”

 

Ezt a kérdés-válasz párt már kihagyták az 1845-ösből, hiszen a Kaszpi tenger nem esik útba az Ural hegységtől indított, finnugor származáselméletnek megfelelő vándorlási útvonalnak.

A két kiadás között vezették be Etelköz fogalmát is, ami abból látszik, hogy ezt a szót csak a későbbi kiadás tartalmazza.

 

S jelentős fordulatot mutat, hogy az 1845-ös kiadásban már megjelenik egy lábjegyzet annál a mondatrésznél, hogy ...a magyar valóságos kelet népe. Ezt már magyaráznia kell a kiadónak, már kénytelen megjegyezni, hogy az akkor bevezetett finnugor elmélet tarthatatlan és minden bizonyíték nélküli: „Nesztor a' régi tót-história irója is hitelesen bizonyitja, hogy a' magyarok keletről jöttek Európába, - nem Finland és a' jeges Lapplandból mint Schlötzer német történetíró és utána Schwartner a' magyar nemzetnek két fő gyalázói minden adat nélkül állították.”

 

Mindez abban az időben történt, amiről Padányi [19. – 68.] ezt írja:

Már pedig a 19. században minden nép magasra törekszik és ennek első lépése a „múlt”, a történelem, amit az évszázad minden népe minden rendelkezésre álló homokszemmel fényesít.

A század második felének általános „múltfényesítését” végző serény Európában csak egyetlen ország, egyetlen nép van, ahol ennek éppen az ellenkezője történik. Ebben az országban a történettudósok nem azon fáradoznak, amin a többi ország tudósai, hanem annak pontosan az ellenkezőjén. Ez az ország egy hiúságában halálosan megsértett, idegen, bosszúálló és gyűlölködő hatalom katonai önkényuralma alatt nem fejlesztheti szabadon történettudományát, nem nevelhet saját nemzeti szempontjai szerinti, „nemzeti” történész-nemzedéket, mint az összes többiek. Ez a furcsa, valóságot nélkülöző történettudomány keretei közé szorított, történettudományában is alárendelt ország, a mi országunk volt, Magyarország.

 

Hármas kistükör
Törökország egyik földrengéstől megkínzott területén, a Délkelet-Anatóliában emelkedő
Nimrud Dag magaslatán lévő ősi szobormaradványok egyike

 

A politikai akarat a kiegyezés után is tisztán látható. Harynétól [10. – 94.] tudjuk, hogy 1876- ban Trefort Ágoston kultuszminiszter összehívta a magyar nyelvészeket s a konferencia végén – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – kijelentette, hogy „nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk”, s ezt követően állami ösztöndíjat, kollégiumi elhelyezést, külföldi tanulmányútra támogatást csak az kaphatott, aki a finn–magyar rokonság igazolására folytatott kutatásokat.

 

Ilyen nyílt politikai nyomás hatására nem csoda, ha a nyelvészeink olyan munkát végeztek, aminek az eredményét Padányi [19. – 69.] ekként foglalta össze:

„mindazt, amit nyelvtudomá- nyunk múltunkról megállapított, merev ellentétben van mindennel, ami az összes külföldi és hazai kútfőkben található múltunk felől”.

 

Jól jellemzik azt a korszakot két kiváló költőnk sorai is.

Miután Arany János elhagyta a Magyar Tudományos Akadémiai állását, 1882-ben elkeseredve írja Az orthológusokra című sorait:

Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs is,
nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.

 

Hármas kistükör
Törökország egyik földrengéstől megkínzott területén, a Délkelet-Anatóliában emelkedő
Nimrud Dag magaslatán lévő ősi szobormaradványok egyike

 

Ady Endre is tisztán látta a külföldiek térnyerését az Akadémián és a Tudósok hete című versében így ír:

Urak és hölgyek, tudják-é mi a’,
Ha ünnepel az Akadémia?...
Nincs akkor ankett, nincs akkor bankett,
E szent intézmény részvényese bank lett,
Ekkor megnézik, hogyan áll a lista,
Bejön egypár új akadémista.
E díszes tisztet olyanoknak osztják,
Akik tudják, hogy: hogy él az osztyák,
És a cseremisz mit szokott enni...
De túl okosnak nem szabad lenni!...

 

 

Így esett – írja Padányi [19. – 70.] –, hogy a magyar tudományos élet a politikai elnyomás alatt senyvedett, ahol a „rebellizmust” nem rendőrileg, hanem szellemileg törték le, és ez – a nemzet tudatába segített szellem – a kivételezettség kivédhetetlen fegyverével hosszabbította meg uralmát a Habsburgok bukása után is.

Ezért is írhatta száz év (!) után, 1976-ban Haryné [10. – 94.] a követ- kezőket:

„A hazai nyelvtudományunk »fellegvárában« a helyzet azóta sem változott, nyelvészeink mind ingerlékenyebben utasítják vissza a szélesebb kutatás iránti igényt”.

 

Pedig az eddigiekből is látható, hogy milyen nagy szükség lenne a humánpopuláció-gene- tikus Béres Judit által sürgetett összefogásra. A népünk múltjával foglalkozó szaktudományok kutatásait kellene összehasonlítani és egységes szerkezetbe foglalni.

Ez, sajnos a mai napig nem történt meg. Helyette még az 1996-ban kiadott A magyarok krónikájában [8. – 8.] Glatz Ferenc akadémikus (aki attól az évtől a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt) ezzel a mondattal indította az őstörténeti részt: „A magyarok őseiről Kr. u. 600-ig csak feltételezésekkel beszélhetünk a nyelvtörténeti, régészeti, növényföldrajzi kutatások alapján”. A feltételezést hangsúlyozó beismerő mondat után mégis két magabiztos kijelentést tesz: „Ami biztos – írja – a magyar nép több, genetikailag különböző eredetű népcsoportból alakult ki. E népcsoportok közös nyelve, a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik”. A krónika írásakor már folytak a Béresék által végzett genetikai vizsgálatok. Ennek ellenére az Akadémia még mindig a finnugor származáselméletet sugallta, ahelyett, hogy a tudományterületek összehangolásába fogott volna.

 

TÉRKÉP:

A Palesztinából kiinduló újkőkori földművesek terjeszkedése. Anatólián, majd az Égei-tenger szigetein át, 9000 évvel ezelőtt érték el Görögország délkeleti csücskét, innen északi irányban terjeszkedve 8000 éve érték el a Kárpát-medencét, majd pedig a Duna vonalán haladva benépesítették Európát. A nyilak színe 1000 évenként változik.

(E térkép részben a Hammond Concise Atlas of World History nyomán készült. 2002)

 

Hármas kistükör
A Palesztinából kiinduló újkőkori földművesek terjeszkedése

 

A feltételezésekre alapuló kiindulásból aztán ellentmondások kerekednek. Erre egyik példa a következő. A Magyar Tudományos Akadémia mindenkori elnökének vezetésével felálló konzultatív szerkesztőbizottság szerkesztésében adták ki a Magyar Nagylexikon sorozatot.

Ebben [9. – 44.] a „finnugor népek” címszó alatt így írnak: „Évezredek során sokféle hatásnak kitéve alakultak ki, csak a nyelvükben található közös szókincs és azonos nyelvtani rendszer utal a közös eredetre”. Ugyanezen az oldalon a „finnugor nyelvcsalád” címszó alatt pedig ők is elismerik, hogy: „A nyelvrokonság nem jelenti feltétlenül a népek rokonságát is”.

 

Az emberből föltolul a kérdés, hát ha ez a tudós társaság az utóbbi megállapítást is vallja, akkor hogyan állíthatják az annak éppen ellentmondó előzőt is?

 

Forrás:

http://www.magyarrovas.hu/files/jelentes_A4.pdf

http://www.magyarrovas.hu/files/Rovasemlekeink.pdf

http://www.magyarrovas.hu/files/Tortenelmunkhoz_magyarul_4_kiadas.pdf


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2011. március 10. Szerkesztette: Sándor Kinga Blanka
Nézettség: 7,041 Kategória: Irodalom » Szondi Miklós: Történelemírásunk ellentmondásosságai
Előző cikk: Szondi Miklós: Történelemírásunk ellentmondásosságai Következő cikk: Tankönyveink


   








Megjegyzések

Megyer László
szombat, 2014. március 1. 16:58
A hármas kistükör teljes terjedelmében megtalálható a Google Books-on (1781-es kiadás):

books.google.hu/books/about/H%C3%A1rmas_kis_T%C3%BCk%C3%B6r_melly_1_a_Szent_Hist.html?id=n3lMAAAAcAAJ&redir_esc=y
Araczki András
hétfő, 2014. szeptember 1. 22:04
Köszi a linket.



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: