Detre Csaba - Hun szavak, szövegek


Detre Csaba - Hun szavak, szövegek

Detre Csaba, Hun szavak, szövegek (Magyar hangtani átírásban, örmény és görög szövegek alapján)

 

Bizonyos vagyok benne, hogy mindenki talál majd valami szépséget, valami rácsodálkozni valót abban, amikor az itt következő hun szavakat majd magyar füllel hallja.

Így jártam én is s ma már értem, hogy nekünk miért zizeg a falevél vagy, hogy éppen miért kalákában dolgozunk, amikor egy közös munkára szövetkezünk vagy mitől teke golyó az a gömb, amivel gurítunk s a házunkat miért hívjuk lakásnak is. Az már külön csemege volt számomra, hogy ősi írásunkat a rovást, mint cselekvést, a hunok a roven igével fejezték ki.

A sok hasonló, tartalmilag azonos szavak mellett milyen jól csengnek a teljesen megegyező szavaink, mint pl. tenger, sas, béka, alma, árpa, virág, sás, sár, kapu, vásár, bor stb. A „ch” kemény „h” hangot jelöl, így a chun-nak írt szót bizony úgy kell ejteni, ahogy ma is tesszük: hun.

 

Választ kapunk a nyolcszáz évvel ezelőtt íródott halotti beszéd első mondatában lévő isa szó jelentésére is. „Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk, isa por és hamu vagyunk.”

Ugyanis a hun szavak között megtalálhatjuk, hogy az isja az egy nyomatékosító határozószó, aminek a jelentése: bizony(az). Bizony por és hamu vagyunk...

Szerkesztő

 

Az anyagról és annak történetéről

Iszfaháni kódex (szószedetben jelölés nélküliek), Kr.u. 500 körül.

 

Az alábbi anyagok örmény keresztény hittérítők feljegyzései a Kaukázus északi előterében az 5. sz. második felében és a 6. sz. folyamán ott létező egységes hun államról. A hunok életéről, nyelvéről leírt anyagok a korai középkor páratlan értékű feljegyzései. Az bizonyos, hogy a 17. sz. első felében kerültek jelenlegi helyükre, az eredeti Van-tó környéki rejtekhelyükről, a Szurb Khács kolostor ősi kézirattárába. Jelenleg az iráni állam nemzeti kincsének tekinti, s ezt a helyzetet a Perzsiai Örmény Apostoli Egyház messzemenően elfogadja.

 

Krétai kódex (szószedetben jelölése: K, ha mindkét kódexben ugyanaz a formája egy szónak, akkor az +K jelölést kap),

Kr.u. 700 körül. Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencé- ben és környékén élő „szküthák”-ról.

Krétai görög szerzetesek feljegyzései, az Iszfahán tartományban lévő Szurb Khács kolostorban. A legenda szerint itt egy „Pszák” nevű szerzetes fedezte fel a többi hun feljegyzésekkel való témaazonosságot.

A szöveg idéz néhány szkütha szót, lásd (K) jelölést, amelyek megegyezést vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex vonatkozó szavaival. Szintén a Szurb Khács kolostor birtokában van, Iráni nemzeti kincs.

 

A hunokról (részlet)

(Örmény szövegek alapján)

 

A hunok hatalmas területeket tartanak uralmuk alatt. Egészen a Felkelő Nap Tengerétől (Csendes-óceán) az Öv Hegységig (Ural), délen pedig a Perzsa Tengerig (Indiai-óceán), valamint a Tüzek hegységéig (Ka- ukázus).

Sokféle nyelven beszélő népet tartanak szövetségi uralmuk alatt. Ezek uralkodóit, tisztségviselőit megtartják, és saját szövetségesüknek tekintik őket. A hunokkal szövetségre lépett népek megtarthatják törvényeiket, vallásukat és mindenféle szokásaikat is. A hunok szövetsége a leghatalmasabb a világon.

 

A hunok nem zsákmányolják ki a legelőket, gyorsan és a megfelelő időben váltogatják azokat.

A hunok nyelvét csaknem minden szövetségesük megérti, mert hasonló az övékhez.

Az örmény szerzeteseket barátsággal és érdeklődéssel fogadták, mivel látták, hogy ezek jóindulattal érkeztek.

A kereszténység ellen nem viseltettek ellenségeskedéssel, mivel látták, hogy a keresztény vallás hasonlít az ő vallásukhoz.

Azonban borzalommal tölti el őket a kereszt és az azon megfeszített Krisztus. Nem értik, hogy lehet egy hullát imádni. Mint mondják, egy felszegezett hullánál fényesebb az ő egyistenük, a Nap.

Tisztelik minden más nép más vallását, és ezért nem bántják a feszületeket. Tisztelik a messziről jött vendégek műveltségét, igyekeznek tanulni tőlük, de nem zárkóznak el saját tudományuk átadásától sem. Bizonyos harci fogások, fémötvözetek viszont a legbensőségesebb titkok.

E titkokat külön tisztségviselők őrzik.

Sokféle tudós tanítóik vannak, akik a gyerekeket és az ifjúságot nevelik a hadi, szövetségszervezési, csillagászati és sokféle bölcseleti tudományra.

A hun birodalom és szövetség élén áll a Nagy Uralkodó (Madü), akinek rangja az első fiúi ágon öröklődik. Ha azonban a Nagyok Tanácsa nem tartja alkalmasnak az új Nagy Uralkodót a Birodalom irányítására, joga és lehetősége van leváltására, mivel egy évig a hadsereg a Nagyok Irányítása alatt áll, s a fővezérséget a Nagy Uralkodó egy év után ünnepélyesen átveszi, vagy leköszön az uralkodásról.

 

A hunok (sonjuk) vallása egyszerű és könnyen áttekinthető.

Egy igazi istenük van és ez a Nap (Napi). A Nap mindenek eredete, mindenek meghatározója, és folyamatosan sugározza ki az egész világot.

A Madü a Nap földi helytartója. A Nap először őt és harcosait köszönti, ha leborulnak előtte.

A hunok naponta háromszor imádkoznak a Naphoz: napkeltekor, délben, napnyugtakor: A Nap felé a földre leborulva imádkoznak, homlokukat a földre szorítva.

Lovon ülve a ló hátán a Nap felé előre- simulva imádkoznak. A hunoknak ma már nincsenek templomaik, mint ahogyan kifejezik: az egész világ templomuk, mivel a világ a Nap temploma.

A Nap mindenféle ábrázolása, különösképpen emberi tulajdonságokkal felruházva tilos.

Egy Nap-szimbólum megengedett: egy kör közepén egy ponttal. A hunoknak papjaik sincsenek. A hunok sokféle szövetséges népe a legkülönfélébb isteneknek hódol, egyszerre többnek is. Ezekkel szemben a hunok messzemenően türelmesek, s ha bántalom éri e népek valamelyikét vallásuk gyakorlásában, megvédik őket, s a zavartkeltőket szigorúan megbüntetik.

 

A fekete főnök (phekte touman) intelme: Ne telepedjetek le sehol hosszabb időre, az elfoglalt földtől (ti) ne váljatok függővé, mert ha a föld uralkodik rajtatok, az a végetek (végzetetek).

Mindig új föld legyen alattatok, mert ez jelenti az örökkévalóságot, az állandó megújulást.

 

Vizsgálódások a nyelvről

 

A hun betűk száma megegyezik a klasszikus örmény betűk számával, eltekintve az örményben nem létező Ü betűtől. Ezt az örmény átírásban UJ-nak vagy a görög Y alkalmazásával jelölik.

A hun szövegek minden valószínűség szerint a hangtani betűkön túl szótagjeleket is használnak betűösszerovás-szerű összetételben. A magyar hangtan szerinti átírást az örmény betűjelek alapján vé- geztük el, tudvalévő, az örmény betűrendszer a leginkább értelemhordozó az írás története során.

 

Betűk a magyar átírás szerint:

a, á, b, c, cz, cs, csh, d, dz, dzs, e, é, f, g, gh, gy, h, ch, i, j, k, kh, l, ll, m, n, o, ö, p, ph, r, rr, s, sz, ssz, t, tz, th, u, ü, v, w, z, zs.

Megjegyzés: Mint ahogyan az örményben sincs ty és ny mássalhangzó, úgy a hunban sincs jelölve.

 

hun: chun, többes sz.: chunkh + hunok területe ember(férfi): chun, chunkh (+K) (K: szküthai)

nő: inü, többes sz.: inekh;

úrnő, uralkodónő: aszuni

 

A főnevek többes száma:

A hun főnevek nagy többsége magánhangzóval végződik. A főnevek 61 többes száma a végző magánhangzótól függetlenül végmagánhangzó nélküli tő + -ekh, pl. kevi – kevekh. A mássalhangzóra végződő szavaknál tő + -kh. pl. chun – chunkh.

A fentiektől eltérő rendhagyó főneveket mindig külön jelöljük.

 

A tárgy ragja:

magánhangzóra végződő szavaknál -t végződés, pl. kevit;

mássalhangzóra végződő szavaknál -et végződés, pl. kevekhet.

 

A birtokjel: magánhangzóra végződő szavaknál -je végződés, pl. kevije, többes szám kevekhé. Mássalhangzóra végződő szavaknál -é végződés, pl. szömé.

 

A részeshatározó ragja: egyes szám: -neki, pl. kevineki (= kőnek); többes szám: szótő + -ekhneki, pl. kevekhneki (= köveknek).

 

A hely- és képeshatározó ragja: magánhangzóra végződő szavaknál: tő + -étül szóvégződés, pl. kevetűl, mássalhangzóra végződő szavaknál -étül szóvégződés, pl. kevekhetül, szömetül.

 

Birtokos személyragos főnevek:

neilim: nyilam

neilit: nyilad

neilej: nyila

neilinkh: nyilunk

neilitekh: nyilatok

neilekh: nyiluk

neiliam: nyilaim

neiliat: nyilaid

neiliaj: nyilai

neiliankh: nyilaink

neiliathakh: nyilaitok

meiliakh: nyilaik

 

A régmúlt általános ragja: -lt pl. antult (= adott), antultmuk (= adtunk) Befejezett múlt: -utta, pl. anutta (= adott), anuttankh (= adtuk, tárgyiasított formában)

 

Testrészek:

fej: phe, fé (K)

agy: ajge

kéz: kézi

kézfej: su, többes sz.: sujekh

tenyér: levil,

elterülni: levilin

szem: szöm, szüm (K)

orr, hegycsúcs: ore

száj: szá(h)

áll (testrész): aljé

fog: pige

fogni, megszerezni: pugin, pl. Kutha pugutta martit: A kutya megfogta a madarat.

hát: jata

szív: szerti

szeretet: szertild

íny: hije

ér (vérér): iri

vér: veri

láb (alsó lábszár): bana

talp: tálba

Magyar–hun szószedet

 

Családi viszonyok:

apa: atha(+K)

anya: maja (+K)

fia v.kinek: vi (+K)

lánya vkinek: ani

unoka: nimere,

unokai viszony: nimrüd

nagyapa: udatha,

uda dédapa,

ősapa: ise

nagyanya: ike

öcs: ecse

vő: vedé

férj: peri

feleség: eme, merne

anyaméh: ema

nemzés, nemzet: ont

család: önta

törzs: öntadikh

rokon: akrun

elődje vkinek, vkiknek: ele

felmenők: elüd

barát: baresi

szerelem: szertild, szirünild szeretni (szerelemmel): szerűn szerető (szerelemmel): szertigh ikrek: jerku

név: ine(j)u

 

Színek: fehér: pé(j)r fekete: phektej, pekté (K) kék: golka piros, vörös: verisi sárga: sarakh zöld: zezild szürke, ezüstszínű: szorild lila: űn, üjn

 

Érzékek: íz (gustus): iszte ízlelni: isztin ízletes: isztild szag: szaghu szagolni: szaghin

 

Földrajzi fogalmak: víz: vezi (+K) tenger: tengir, tenger (K) folyó: volgjagh

 

száraz: sziki, szikiid csermely, kis patak: zur tó: tava (+K) hegy: jagh hegyalja: soprun lakatlan határsáv, gyepű: outou lejtő: lüthü völgy: vüldi kis völgy, folyómeder: tur erdős hegyvidék: kert Duna: Delivolgjagh ég(bolt): ige, égi: igesi Észak: liavald, északi: havaldi Dél: dele, déli: deli (+K) Kelet: toka, keleti: tokai (+K) Nyugat: nise, nyugati: nisi

 

Állatok: nagy emlősállat általában: bá szent állat: suchü bá ló: lú (+K), többes sz.: luvekh lóra!: luwrá(!) kutya: kutha (+K) szarvas: gijmé jávorszarvas: bülen csodaszarvas: sugijmé oroszlán: singa tigris: sira hal: kala(+K) madár általában: marti sas: sas szarvasmarha ált: bajla tehén: inke juh: hovi, többes sz.: hovekh sün (disznó): sülé egér: csúcsa patkány: racsa majom: majmun disznó: tonzu, tonszu (K) sáska: sasaka légy: ledzsi

bogár: mütü , mütür béka: béka bagoly: bagialu alom: alun Növények:

erdő: vanta fenyő: tuoji tölgy: büldzse alma: alma árpa: árpa len: ini

fa: fo(a?)va falevél: zize, zezi tő (növény töve): tüvi fű: fövi virág: virágh rügy, hajtás: csüma sás: sás moha: muha teremni: termin

 

Élettelen természet: föld: teh(j?), ti kő: kevi arany: zarani (+K) réz: vasé

bronz: tesvase, szurrvase vas: tom (+K) tűz: teszth láng: tes, pl. Tesjághild (Kau-

kázus) jég: jéj, jeges föld: jéjiti hó: hava, havas: havasi fagy, megfagyás, heg: jegh szél: szele vihar: hua, zivatar: dünad zivatar: zud, zivud villám: düna szivárvány: egelü só: sava üveg: ivej ír, gyógyír, orvosság: téri kút: kutu por: poura sár: sár

rög, göröngy: bog rögöcske, vakondtúrás: bo- gár, vakondtúrásos terület: bogard

sárrögös terület: Sárbogárd szemét, üledék,

szar: sara

 

Társadalom: város, település: urr (I: kaghak,

K: polisz), többes sz.:

urrukh (= állam) ország, uralom: urruságh falu: kügü tanya: kügili, kügir hon, otthon: hom élettér: elve út: utu (+K) ösvény, csapás: pru, puru isten (?), ősapa: isatha hit, vallás: hara szellem: chá’á férfi, fiú (?): pigu szövetség: khalka összefogás: subir ház: laka (+K) kapu: kapu vár, erődítmény: vara (+K) had (sereg): hada íjász, vadász: vijesi szó, beszéd: szava (+K) kincs: küncse gazdag: bója tor (ünnepség): tor kopasz, tar: tar vásár: vásár védelem: sant szövetség: bir összefogás: subir

Időszakok: év:or ősz(évszak): szüvisz nyár, forróság: nahar, nawar tél: teile, téli: teili

nap(idő): bí, gin(nappal) éjszaka(főnév): ichel hajnal: nahal esthajnal: mer, klünichel

 

Tudományok, tudományos eszközök: tudás: tued tudomány: tuedekh könyv: kuna, tuedjülemild

 

Szerszámok, eszközök, fegyverek, építmények: eszköz: szer (+K) fegyver: pegüveri

kard: szurr tőr (szúró-vágó eszköz): tir sarló: sarlagh pajzs: vápa lándzsa: bara íj: viju, ijász: vijesi íjhúr, ideg: itekh nyíl: neil tegez: thegisz kés: saku, szaku buzogány: tumba balta: balta kapa: laka sisak: sisak ágy: gaja szék: athorr tükör: tiker üst: hüsti kulacs: budga lánc: hurál öv: vüvi sátor: satur asztal: szeghán kanál: luppa tű: tivi, tű foka: tivije buka zár, retesz: rám vejsze (vízzáró fonott halászati

eszköz): vezite (vezi+iti) sírhalom(kurgán): onga piramis: gúla

 

Italok, ételek: ital: hümild étel: hetild bor: bor

hús: kisjú sör: ser zsír, vaj (?), faggyú (?): voje tea: csaj tojás: moni étkezés: pala

 

Cselekedetek: harc, háború: viti

harcoló, harcos: vitesi (el)jövendő: jüvendegh élő: eleved, elevesi (személy) lépés: topa, lépni: topin üzenet: isztild ütés, csapás: si, sivi háború (nagy): patera vadászat: báildi

vadász: báili, báildesi ásás: asild

ásó (eszköz): asava vendég: vünd

vendégség: vündild tánc: turda, táncolni: turdin

tengirdi ész: esze

útkanyar: hutukompou vágy: vaugha vég, vége vminek: verdzse baj: bű

 

rossz szellem, rém: rime

 

Névmások: ez: ejsz az: ojsz az (ott távol): oti, ote, ota valamennyi: amenda

 

Melléknevek: nagy: madü kicsi: kücsü kiváló, jó: bar magas: hegi következő: jüvi (általában) boldog: lünde

rossz: vatah sötét: kuma gyors: diori, diorisi lassú: lathag, lathu, lasta, lastu hős: hideo, hősies: hideosi szent, örök: suchü eszes, okos: eszisi régi: avesi új: vuli iker-, kettős: jerki messzi: meti hirtelen, váratlan: bende,

bendi felesleges: berü hamis: ullü, hamisan: ullün harci szellem: ger haragos: rwa, rwagh sivatag: sivasild, sivasad pusztulás: siva együttműködés, kapcsolódás:

 

Elvont fogalmak: kezdet, ősállapot: esziszkü (K) Világ: Asar tér: teiri lyuk: liku gömb: tlieke egyenes, igaz: ughi szám: szán lét: salke, létezni: salkin háromszög: chormuszegh négyszög: nidzsiszegh élet, életkör, élettér: elve halál: jala szellem: chá’á szabadság: ijjú szabad ember: hazati vmiből rengeteg: bazmati, most pedig: imaszt kapild

 

Határozó szavak:

akkor, akkoriban: omaszt itt ez: hit ott az: hot ki: küh, kütu, kifelé: eki be: béh,béj

fel: szu le:va iszia (K), (isja?): nyomatékosító: bizony(az)

 

Helyhatározó szavak: itt: hithege ott: vojthege messze: mete

ott fent: oszu otthon: homolt ide: hijthe oda: vojthe

ki, kifelé: kütu be, befelé: béh,béj, bélé kívül: küivüle belül: béivüle

 

Időhatározó szavak: ma: ma, bima most: hima tegnap: klümma holnap: voljma

soha: sukhüne éjszaka: hosszúni

 

Módhatározó szavak: így: eidi úgy: oudi nagyon, erősen: sati

A melléknevek fokozása: alapfok: madü(nagy) középfok: madürb(nagyobb)

felsőfok: madürelb

 

Kötőszavak: és: aj; éspedig: ajsi ha: cha így: idi, ide vagy: us, use Kérdőszavak: mi?: mi ki?: ki miért?: mirelti kiért? Kirelti hol?: chol hová?: chowrá hány? mennyi?: kháni

 

Módosítószavak: nem: nen igen, így: éjen

 

Határozóragok, névutók: -on, -en, -ön: hen -ban, -ben: ben -ba, -be: be

Következtetések -ban, -ben: um -ra, -re, reá: wra -ért, vki-vmiért: irente Értem, érettem: irentem érted: irentesz érte: ürente értünk: irentünkh értetek: irentükhet értük, érettük: ürentükh eltűrni, elviselni: türen tenni: tün tudni, ismerni: tondin megszentelni: suchütin adni: amtin várni vkire, vmire: warin kapcsolni: kapitin járni: járin hívő: chüvigh beborítani: büretin(I) gyűlni, felhalmozódni: jülin (fel)avatni, felkenni: kenin elkezdődni: dikün

 

Igekötők: ide: hijthe; oda: vojthe ki: út be: bé, pl. bejönni: béwrün át: alta szét: szeit rá: wra

A rendelkezésre álló szövegek elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a Kaukázus északi előterében Kr.u. 500 körül egy olyan nép élt, amely önmagát „hun”-nak nevezte, s a feljegyzéseket készítő örmény hittérítők ezt a megnevezést elfogadták és átvették. Az előzetes elemzések szerint a rendelkezésre álló szókészletnek mintegy a fele rokonítható a mai magyar nyelv szavaival. Az itt helyreállított hun nyelv nyelvtani rendszere erősen hasonló a mai magyar nyelvéhez. Érdekesség, hogy a szókészletben a második rokonítható nyelv az örmény. Ez vonatkozik a nyelvtanra is. Érdekes összefüggések találhatók elsősorban az igeragozás terén. E vonatkozásban talán közelebb kerültünk a „magyar-rokon” és indoeurópai nyelvek közös gyökeréhez. Ezt alátámasztani látszik a keltával való néhány rokonítható szó is. Azt kijelenthetjük, hogy a hun nyelvet nem lehetséges olyan kategóriába behelyezni, mint „finnugor”. Itt ez a kategória elveszti realitását. Célszerűbb a rokonsági körre a „magyar-rokon”, vagy akár „hungaroid” megnevezés. Ugyancsak feltűnő, hogy alig találkozunk kifejezetten török eredetű szavakkal, viszont érdekesek némely

kelet-eurázsiai eredetű szavak, ugyanígy a nyilvánvalóan indiai eredetűek is. A szó és nyelvtani anyag átfogó etimológiai értékelése nyilvánvalóan majd csak az egész anyag összeállítása után lesz lehetséges.

 

Szerkesztői megjegyzés: Ez a kivonat A MAGYAROK ÉS KELET Körösi Csoma Sándor Társaság év- könyve, Kovászna – 2005., 55–85. oldalakon megjelent, Detre Csaba: „Hun szavak, szövegek” című ta- nulmányából van. Ez egy 30 oldalas tanulmány, mely jelen könyvbe pusztán terjedelmi korlátok miatt nem fért bele.

Az itt látható rövidített fejezeteken túl, teljes egészében hiányoznak a következő fejezetek: A nagy hun szövetség története, Történelmi személyek, Csillagok, Csillagképek, Bolygók, Képzők és a Vallási, mondabeli személyek fogalma. A teljes kivonatra érvényes, hogy nincsenek föltüntetve a szövegen belüli hivatkozások (pl. ó-örményből (grabar) fordította Schütz Ödön és Detre Csaba, 1978), rendszerint kimaradtak a megjegyzések és ha egy szó több változatban is előfordult, abban az esetben is muszáj volt rövidíteni a terjedelmi korlátok miatt.

A tanulmány bevezetőjében ezt írja Detre: „A hun nyelvi anyag feldolgozása eljutott abba az állapotba, hogy körvonalazni lehetséges egyáltalán milyen anyag van a birtokomban. Ezek egyrészt 1976-os saját feljegyzéseim, másrészt olyan anyagok, amelyeket Schütz Ödöntől kaptam a hetvenes években, de ezek egyáltalán nem biztos, hogy mind az ő feljegyzései (valószínű, hogy Mándoki Istvántól és Verzár Istvántól származó anyagok is vannak köztük, sőt, lehet, hogy többségük Mándokitól származik).”

 

Örmény betűkkel leírt szöveg

 

1. Tizeszava (SzKhM/189) Hegü istahainitet ai urrusaghitet, urritet.

2. Leszünüte keltüdisi istahainitekh.

3. Aluvüne istahainje inejvet berüin száhátwra.

4. Suchütü isabikhet.

5. Wüljüne.

6. Lopüne.

7. Tiknazirüne.

8. Hegaratii athaitet ai maiatet.

9. Auharüne klübarekatje inüt barunh(j?)át.

10. Klübarekat(i)dima tüne ullü zedauwajildet.

 

Tízparancsolat (Pető Imre fordítása)

 

1. Tiszteld Istenedet és országodat, uradat!

2. Ne legyen idegen istenetek!

3. Ne vedd Isten nevét hiába szádra!

4. Ünnepeld meg őseidet!

5.Neölj!

6.Nelopj!

7.Neparáználkodjál!

8. Tiszteld apádat és anyádat!

9. Ne óhajtsd felebarátod nejét, baromját!

10. Felebarátod ellen ne tégy ál tanúbizonyságot!

 

Minden kétség nélkül válaszolnunk kell a következő kérdésre. Milyen nyelven beszéltek a hunok? Ez a nyelv, a nagy hun nyelv magyarul szólalt meg. Ehhez a megállapításhoz se bátorság se különleges nyelvérzék, de még valami magas tudományos képzettség sem szükséges. A nyelvazonosságot az alapműveltséggel rendelkezők is megállapíthatják. Hunor és Magor egytestvérek. Nimród fiai nem beszélhettek más-más nyelven. Természetesen a történészek és nyelvészek (és más tudományágak képviselői) árnyaltabb képet tudnak majd alkotni a magyar és hun nép nyomvonalán visszafelé ha- ladva az időben, de ha van két ilyen vonal, ezeknek valahol össze kell futniuk és egymásba át kell járniuk. Ezért mondhatjuk el, hogy ami a magyarság életében történt a hun nyelv előkerülésével, az a legnagyobb esemény, amely a magyarságtudattal és nyelvi azonosságtudattal kapcsolatosan megtör- ténhet, és a legnagyobb öröm is, ami érhet bennünket. Megláthatjuk, kik voltunk ezerötszáz éve.

Pető Imre

http://osmagyar.kisbiro.hu

 

Miatyánk, Istenünk, bennünk van országod,

Előttünk szent neved, s törvény akaratod

Minden napunk gondját magadon viseled,

S bűneinket, mint mi es másnak, nekünk elengeded.

Te kezed vezet kísértéseken át,

s lefejti rólunk a gonosz járomát.

Tiéd e nagyvilág, össz hatalma, üdve

Mindöröktől kezdve legyen mindörökre.

 

A világhálón terjedt el „Hun ima”-ként az itt közölt ima. Természetesen szerettem volna eljutni a forrásához. A világhálón jelentkezett egy hölgy, így fölvehettem a kapcsolatot Kijev egyik múzeumának egykori főrestaurátorával és személyesen is eljutottam Gárdonyba, a ma 74 éves Tóth Gyula Attila „Apó”-hoz. Ő volt az, aki kamionsofőrként járt 1964-ben Kijevben. A hétvégéjét kénytelen volt ott tölteni, társasága nem volt, így bement az útjába eső első múzeumba. A kiállítás tárgyai között fölfigyelt egy tulipán díszítésű, ezüstből készült szíjvégre. A tulipánt látva „otthon érezte magát”, ideje is volt rengeteg s lemásolta a szíjvég másik felén lévő vonalkákat, amit akkor még nem tudott, hogy milyen írás. Még abban az évben a Magyar Nemzeti Múzeumban járva, az újságokat, leveleket kezelő hölgytől megkérdezte, hogy elolvasnák-e neki ezt a szöveget. A hölgy készséggel vállalta. Pár hónap után vehette kézbe a fordítást, amit negyven évig hordozott magával, ami sokszor segített neki a külföldi életének magányos időszakaiban.

 

Először a 2005-ben kapott nyilvánosságot az ima.

 

Ma már kopjafákra ő is faragja a magyar rovásbetűket, így tudja, hogy az ima szövege rovás- betűkből állt. A másolatát nem kapta vissza a múzeumtól. A fordításhoz megjegyzésként odaírták, hogy az ima Kr.u. 400 körüli időből származhat. Az imának eredetileg nem volt címe, így a „Hun ima” címet – föltehetőleg a világhálóra fölkerüléskor – következtethették ki ebből az évszámból.

 

Érdeklődésemre a Magyar Nemzeti Múzeumban nem találták nyomát a fentieknek. Kijevben több múzeum is található, több ezerre tehető a megtalált szíjvégek száma is. Mindezek mellett mindöszsze magánszemélyként kérhettem azt a szívességet a kijevi főrestaurátortól, hogy próbálják megtalálni ezt a leltári szám nélküli szíjvéget. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor tűt keresünk a szénakazalban. A hivatalos intézmények nem tudják megerősíteni Tóth Gyula Attila állítását, de ennek ellenére nincs okunk kételkedni, hiszen ő azt felelőssége teljes tudatában állítja.

 

Apó a háttérképen látható rajzot készítette a szíjvégről, ezekkel a méretekkel: egy arasznyi (20- 22 cm) hosszú, kb. 6 cm széles s 3-4 mm vastag. Ekkora méreten valóban elférhetett ennyi szöveg s a mellékelt képen is látható, hogy elődeink használtak ilyen nagyságú szíjvégeket.

 

Kijev helyét a magyar őstörténetben jó érzékelteti a következő néhány sor.

„A Kievi Krónika adatai szerint Álmos 850-ben veszi át a várost apja örökségeként [Padányi: Dentu-Magyaria, 343.]. Kiev neve a „kő” szóból származik, Árpád-kori alakja „keő” esetleg „keőv”, a „Keve” nemzetségnevünk is a kő-ből származik. A kievi kardok egy ideig az ősi szabir vagy ha úgy tetszik magyar formára készültek” [Padányi, 335.]. Árpádék az új hazájukba a Kijevben készült kardok- kal, szablyákkal érkeztek.

 

A magyar kovácsmesterség egykori központjában – Kijevben –, bizony készülhetett az a szíjvég, aminek az olvasata magyarul kellett, hogy megszólaljon 1964-ben, Budapesten. Hiszen, a hunok nyelvéről az első írásos emlékek csak 1976-ban kerültek Detre Csaba kezébe, aki aztán először 2005-ben hozta azokat nyilvánosságra.

Mindezek ismeretében kézenfekvő a kérdés: lehet, hogy ez a szíjvég egy jelentős magyar rovásemlékünk?

 

 

 

Forrás:

http://www.magyarrovas.hu/files/jelentes_A4.pdf

http://www.magyarrovas.hu/files/Rovasemlekeink.pdf

http://www.magyarrovas.hu/files/Tortenelmunkhoz_magyarul_4_kiadas.pdf


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2011. március 10. Szerkesztette: Sándor Kinga Blanka
Nézettség: 5,594 Kategória: Irodalom » Szondi Miklós: Történelemírásunk ellentmondásosságai
Előző cikk: Őstörténetünk török nyelven, a Tarih-i Üngürüsz


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: