Kaplon nemzetség (Caplon, Coplyon, Caplan, Coplyan, Kaplyon, Kaplyn, Koplon, Koplen, Kopplyan) Árpád-kori nemzetség, amelyet a honfoglaló ősök egyenes leszármazójának tartanak. Kézai szerint a hét vezér ötödikétől, a Nyírségen lakó Köndtől származik, kinek fiait Kücsidnek és Kaplynnak (Cupian) hívták.
A Káta nemzetség, az első foglalás jogán a Zagyva folyótól a Tápió folyóig terjedő hatalmas terület foglalt le. A területen később öt község alakult ki: Szentmárton-Káta, Szenttamás-Káta, Egres-Káta, Szentlőrinc-Káta és Cseke-Káta. A nemzetség őséről, első időszakáról pontos adatok nem maradtak fenn.
A Kökényes-Radnót (Kukenus-Rennolth, Kukenus-Renold, Kukenes-Rodnold) nemzetség ősi birtokai a Nógrád vármegye délkeleti sarkában fekvő Nagy-Kökényes és a tőle északra eső Palotás falu lehetett, amelyet 1260-ban Mikod-Hatvana és Kökényes-Hatvana néven említettek az oklevelek, így a Kökényes-Radnót nem két régi tagjának nevét tartotta fenn.
A Kolcs nemzetség a magyar lovagkor egyik nemzetsége, mely a 13. század folyamán lépett színre, majd különböző ágai a 14. századra szétváltak, családnevekként kiváltak a nemzetségből. A nemzetség ősi birtoka Kolcsmező. Ebből a nemzetségből származik a Hosszúmezey család, őse Markalf; az Ujfalusy család, őse Péter; a Tussay család, őse Mok és a Tussai Bódfi család, őse Bód.
A nemzetség nevének különböző változatai voltak ismertek; Catapan, Catpan, Kathpan, Kapan, Catapán, Capman, végül a 13. és a 14. századra neve már Koppán-ná alakult.
A Lőrinte nemzetség (Leurenthe, Leurenta, Laureme) régi, Veszprém megye déli részén élő nemzetség volt, melynek névadó őse a 12. században élt. A Lőrinte nemzetség első ismert tagja Dedalus volt, akinek neve 1236-ban tűnt fel Vigánt Zala megyei falu határjárásában, Rátót Gyula országbíró küldötteként.
Az Árpád-kor homályából a 13. század elején előtűnt Nádasd nemzetség birtokai nagyrészt a Vasi-Hegyháton azonosíthatók be, a birtokok másik kisebb csoportja is határvidékre, a Mura mellékére esik. A nemzetség egyes ágai között ekkorra már az ősfoglalású földek felosztásra kerültek, így az egyes ágak lakóhely szerint is elkülönültek egymástól.
Az Osli nemzetség már a tatárjárás előtti korszakban előkelő szerepet vitt hazánkban. Őse az 1200-1230 között élt I. Osli volt; fiai közül Benedek, 1231-től váradi püspök, aki miután a tatárok pusztítása elől szerencsésen megmenekült, 1242-ben a győri püspökséget foglalta el. Testvére Miklós (1237-1239) győri ispán volt, utódait azonban nem ismerjük.
Pok (Pók) nemzetség Győr vármegye egyik legrégibb birtokosa, mely valamikor a 13. század elején emelkedett fel. A nemzetség ősi központja a Győr melletti Pok falu volt, ahol a nemzetség Szent István tiszteletére emelt premontrei monostora is állt. A nemzetség Győr vármegyén kívül számos megyébe elszármazott, így Szatmár és Somogy megyében is.
A Pok nemzetség már a 13.
A Rátót nemzetség (Rátold) ősei Kézai Simon és más krónikák szerint itáliaiak voltak, akiknek ősei Ratold és Olivér még a 11. század vége felé, 1079 körül Könyves Kálmán korában Nápolyból Apulia tartomány Caserta városából jöttek Magyarországra. A nemzetség ősi jelvénye a hársfalevél volt, amely a belőle származó családok címereiben is megtalálható.
