Árpádház-kora


Árpádház-kora

A kort a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről nevezték el Árpádkornak az Ő leszármazottai alapítják meg a Magyar Királyságot. A honfoglalást követően 900-tól Árpád eltűnik a forrásokból, innentől Gézáig terjedő időszak hiányos. Árpád utódai közül Géza által vezetett fejedelemség emelkedett ki a többi közül, amelyet a Tiszavidéki terjeszkedés mutat a német felszerelésű hadsereg tagjai ellen.

Valószínűleg jelentősebb hatalmi központ volt még Somogyban, ahol egy másik Árpád-ág uralkodott. Ennek a családnak két utolsó tagja, Tar Szerénd és Koppány. Koppány és a többi fejedelem (Ajtony, Gyula) legyőzésével István biztosította az Árpád-ház uralmát a Kárpát-medencében, amelyet 1301-ig István nagybátyjának, Mihálynak leszármazottai kormányoztak.

Árpádház családfája

Az uralkodóházak közül az Árpád-ház adta a legtöbb katolikus szentet,az évszázadok során - a kiterjedt házassági kapcsolatokkal rendelkező dinasztia - az Árpádok vére szinte valamennyi későbbi nagy európai dinasztia uralkodóiban is csörgedezett (Valois, Habsburg, Bourbon, Anjou, Jagello) úgy ahogyan a magyar arisztokrácia (Garayak, Cilleiek) tagjaiban is.

A 972–1301 közötti időszakot a dinasztiáról Árpád-kornak nevezzük, bár az Árpád dinasztiájába sorolt uralkodók soha nem nevezték magukat Árpád-házból valónak. Ha fel is merült a régmúlt ősökre való hivatkozás igénye, nem Árpádot tekintették dinasztiájuk névadó ősének. Árpád kori királyaink nem, vagy csak nagyon ritkán adták fiaiknak az Árpád vagy Álmos nevet, pedig a korban a névadásnak fontos szimbolikus jelentősége volt. Mindössze egy Árpád nevű herceget ismerünk (II. Géza fiát) és Álmos nevű herceg is csak kettő volt (I. Géza és Vak Béla fia) közülük is a második csaknem biztosan nem Álmos fejedelem utáni tiszteletből kapta nevét. Kézai Simon a dinasztiát, mint Turul nemzetséget nevezte meg (de genere Turul). Az Árpád-ház elnevezés újkori elnevezés. A magyar történelemkutatók a 18. század közepén ismerkedtek meg két a korra vonatkozó forrással, Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása (első ismertetője Kéri Borgia Ferenc) és Anonymus A magyarok története című művével (Bél Mátyás). Konstantin császár szerint Árpád volt a magyarok első fejedelme, Anonymus szerint Álmos. 1770-ben Pálma Károly Ferenc alkotta meg az Árpád-ház és az Árpád-kor fogalmakat. Az elnevezésből máig tartó gyakorlatot Katona István teremtett, aki ugyan Álmost tekintette időben első fejedelemnek, de az Árpád-ház elnevezést használta, mert – az ő megfogalmazásában – „Árpádnak a hatalma kiterjedtebb és erősebb volt, mint az apáé, Álmosé”.

Árpád-kor a honfoglalás kori kalandozások lezárása és az új, keresztény alapokon nyugvó állam- és egyházszervezet kiépítésének kora. A kornak megfelelően az Árpád-házi uralkodók születésük előjoguk révén formáltak jogot a koronára. A vezérek esetében a családon belül öröklődött a fejedelmi méltóság,ezzel ellentétben a királyok idejében már nem volt egyértelmű az öröklési rend: az elsőszülött fiú (primogenitúra), vagy a legidősebb férfi családtag (szeniorátus) jogszokása alapján öröklődjön a hatalom. A gyakorlatban mindkét elv érvényesült, s az ebből fakadó konfliktusok – nem ritkán testvérháborúk – végigkísérték az Árpád-ház uralkodásának háromszáz évét.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. március 23.
Nézettség: 3,362 Kategória: Korok
Következő cikk: Vegyesházi királyok kora

Forrás:
hu.wikipedia.org
tortenelemklub.com


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: