Az 1301 és 1386 közötti korszak neve Magyarországon, amely a francia eredetű nápolyi Anjou-dinasztia magyar ágából származó három (I. Károly, I. »Nagy« Lajos, Mária) és a nápolyi ágból egy (II. »Kis« Károly) király uralkodását foglalta magában. Rajtuk kívül a korszak elején a cseh Přemysl (Vencel) és a bajor Wittelsbach dinasztia (Ottó) egy-egy tagja volt még király.

1323-ig instabil politikai helyzet jellemezte: I. Károly belháborút folytatott ellenlábasaival és a hatalmát el nem ismerő bárókkal. Ezután szilárd kor­mányzat jött létre, amelyet a királyi birtokok túlsúlya, az ezeket szolgálati birtokként élvező udvari nemesség uralma jellemzett. Elkezdődött az arany­forintok verése, az évenkénti pénzváltást rendes adóvá alakították, ekkor vették művelés alá a körmöci aranybányákat, amelyek az 1370-es évekig a politikai aktivitás pénzügyi fedezetét biztosították. Folytatódott az Árpád-házi uralkodók hagyományos balkáni politizálása: Macsó, Bosznia, Dalmácia irá­nyába terjeszkedtek a magyar királyok. A lengyel trón 1370-es megszerzé­sével elkezdődött a magyar és egy szomszédos nyugati keresztény ország trónja egyesítésének rendszere. Sikertelen kísérlet történt a magyar és a nápolyi trón egyesítésére. A két román fejedelemséggel szemben az Anjouk kudarcot vallottak: Havasalföld és Moldva részben a velük való harcokban ekkor vált önálló országgá. Az Anjou-kor idején szűnt meg a szolgaság Ma­gyarországon, az agrárnépesség jó része jobbágy lett, lezárult a nemesség kialakulása. A nagy európai pestisjárvány az országot kevéssé érintette, az állítólagos 14. sz.-i válság itt nem éreztette hatását.

Az Anjouk örökösödési rendje szerint a nápolyi trón Károlyt illette volna, fiatal kora és magyarországi ügyei miatt azonban nagybátyja, Bölcs Róbert királyé lett. Miután Róbert egyetlen fia még atyja életében úgy halt meg, hogy két leányt hagyott hátra, Károly felelevenítette trónigényét most már nem saját, hanem fia számára abban bízott, hogy Róbert halála után András fog trónra lépni, mivel addig Európában leányok uralkodására nem volt példa. 1330 tavaszán a visegrádi várban a király egyik udvari embere, a Nógrád megyében birtokos Záh Felicián merényletet kísérelt meg a királyi család ellen, mivel állítólag a királyné öccse, a királyné tudtával elcsábította Klára nevű leányát. Károly csak könnyebben sérült meg, Erzsébet királyné négy ujját elvesztette. Záhot azonnal megölték, nemzetségét harmadíziglen kivégezték. 1339-ben Kázmér arra az esetre, ha fiúutód nélkül halna el, Károly egyik fiát tette meg a lengyel trón örökösévé.

Anjou-ház (1308–1395) 

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
	I Károly (KárolyRóbert) 1288 Nápoly 1342. július 16. Visegrád	1308-1342	Leányágon V. István dédunokája, az Anjuház magyarországi ágának megalapítója
	I. (Nagy) Lajos 1326. március 5. Visegrád 1382.szeptember 10. Nagyszombat	1342-1382	Károly fia, 1370-től Lengyelország királya is
	Mária 1371. április 14? 1395. május 17. Budai-hegység	1382-1395	Lajos lánya.
	II.(Kis) Károly 1345 1386. február 24. Visegrád	1385-1386	nápolyi király (1381–1386), az Anjouk nápolyi ágának tagja