Történelem - Korok - Nemzetségek

   

 
(Bechagergorium, Bechegregor, Beche et Gregorii, Bechegerger) Becsegergely nemzetség, amelyet Kézay Simon tévesen állít francia eredetűnek. A Becsegergely nemzetségek az ország számos megyéjében (Fejér, Komárom, Bihar vármegye, stb.) voltak birtokaik. A nemzetségnek Bihar vármegyében Sarkad volt fő birtoka, honnan birtokai az Erdőháton mélyen benyúltak Zarándba.
 
A Bél (Bel, Ugh, Ug) nemzetség ősi birtokai Eger városától északra, a Mátra és Bükk hegységek közt fekvő egykori Bél völgyében, Apátfalva körül feküdtek, a felette levő hegyet ma is Bélkőnek nevezik. A Bél völgyét választotta ki magának, vagy ezt kapta lakóhelyéül a nemzetség őse és e területet népesítette be. Hogy mi volt az ős neve biztosan nem tudható.
 
A Bő nemzetség (Bu, Beu) a 108 magyar nemzetség egyike volt. A nemzetség bölcsője a Somogyvártól délre eső Jád és Bodrog melletti két Bő, vagy Bü puszta volt. Itt állt egykor a nemzetség Szent Kereszt tiszteletére szentelt monostora is. A Bő nemzetség két ága, a Thúz- (vagy Izsép-) és a Ders-ág országos szerepre emelkedett.
 
A Bogát-Radvány nemzetség (Bogát-Radván) az Ondava-völgy és Hegyalja környékén megtelepedett nemzetség volt. Azok közé a nemzetségek közé tartozik, melyek nem ősi foglalás, hanem királyi adományozás útján jutottak birtokaikhoz és Kézai szerint Csehországból vette eredetét. A nemzetség tagjai a tatárjárás előtt már birtokosok voltak Lazony, Lúcz és Berettő helységekben.
 
A Borsa vagy Barsa, Borsay nemzetség ősi fészke a Sebes-Körös és Berettyó vidéke volt, névadója a Kolozs megyében lévő Borsa község. A régen Doboka, majd Kolozs, ma Máramaros megyei „Válaszút”-tól nyugatra eső Borsa község őrzi a nemzetség nevét. Mára már csupán néhány ágát ismerjük: Szucsák (Kolozsvártól nyugatra) fele része Szentpály Gyula Rudolf ispán (comes) fiáé volt.
Csák nemzetség
A honfoglalás korában és az azt követő mintegy ötven évben a Magas-Bakonytól délre, nyugatra és északnyugatra elterülő síkságot, a honfoglaló, Veszprém várát is elfoglaló Szalók nemzetség szállta meg.
 
A Csanád nemzetség (Sunad, Chanad) őse valószínűleg az a Csanád vezér volt, aki 1028-ban Ajtonyt legyőzte, s kinek a krónikák szerint atyja Doboka volt, és az Árpád-házzal állt rokonságban. A nemzetség birtokai hat megyére; Csanád, Temes, Szerém, Vas, Győr és Moson megyékre és a Száván túl fekvő Macsói bánságra terjedtek ki.
 
A Csemely, vagy Csemény (Chemel) nemzetség Bodrog és Baranya megyék déli részén élt, de hamar elaprózódott nemzetség volt. A Csemely nemzetség birtokai közé tartozott a Bács-Bodrog megyében fekvő Aranyán falu is. Aranyán vagy Aranyád falu egykor határos volt az egykori Apos nevű bolgár (izmaelita) faluval.
 
A Csolt nemzetség ősei a IX. század végén, X. század eleje körül vették birtokba a mai Békés megye területét. A nemzetség őse Vata, Békés megyei főúr volt, az 1046 évi Vata féle pogánylázadás vezére. A honfoglalás idején Békés megye területét birtokba vevő Csolt nemzetség első ismert tagja Vata volt. Neve az 1046 évi úgynevezett pogánylázadás-ról lett ismertté.
Csór nemzetség
A Csór nemzetség (Chor) -el kapcsolatban az első adat krónikáinkban 1108-ból való, mikor a Székesfehérvár és Várpalota közt fekvő Csór falu volt említve egy esemény kapcsán. A Csór nemzetségnek 2-ága ismert, melyek közül az egyik a 13. században, a másik a 14. században élt. Azonban a Csór nemzetség tagjai csak a 14.

52 cikk | 2 / 6 oldal