"Azon napokban jött be Hont és Pázmán is, kik Szent István királyt a Garan vizében német szokás szerint karddal körülövezték....." ".....Szent István király pedig, összehíván előkelőit, Szent Márton hitvalló közbenjárása által az isteni irgalom segedelméért esedezék, azután pedig összegyűjtvén seregét ellensége elébe vonúla, és a Garan vize mellett övezteték föl elsőben karddal, holott is két fejedelmet tőn testőreivé, Hontot és Pázmánt; egész serege fejévé és vezérévé pedig német nemzetbeli vendégét Venczellint tevé." (Képes Krónika)
Kézai elbeszélése alapján a nemzetség két német páncélos lovagtól, Hont és Pázmány vitézektől származik. Valószínű, hogy 893-ban telepedtek le Magyarországon, Géza fejedelem adott földet a Garam környékén, és ők lettek azok, akik lovaggá fogadták Géza fiát, Istvánt. Harcoltak Szent István oldalán a Koppány ellen vívott háborúban. A nemzetségnek csak 1206-tól van okleveles nyoma ebben említik, hogy II. András főpohárnokai, és további birtokokat kaptak Pozsony és Nyitra megyékben, a tatárok elleni harcukat is többször említik. A 15. századra már hatalmas birtokok urai lettek Gömör, Hont, Ugocsa, Nyitra és Pozsony megyékben. A nemzetségből származnak többek között a Forgáchok, a Batthyányak, a Szentgyörgyiek és a Cseklésziek. 1206-1494 között már 281 birtokuk van.
Ennek a nemzetségnek leszármazottai: Forgáchok, Szuhayak, Födémesyek, Szegiek, Batthyányiak, Csalomjaiak, Kőváriak, Cseklésziek, Bániak, Bakosok, Kesziek.