Agmánd nemzetség


Az Agmánd nemzetség (Ogmand) a Zsombor nemzetséggel együtt családi hagyomány alapján ősfoglalóknak tartotta magát Erdélyben, a Kis-Szamos völgyében. Az egyik honfoglaló törzs egészében, vagy tekintélyes részében Erdélyben maradt és a Szamos völgyén és a Meszesi kapun át tartotta fenn a kapcsolatot- főleg sószállítás útján és feladatával megbízva – a nyugati magyar törzsekkel. Anonymus erdélyi értesüléseit a honfoglalás korára vonatkozóan az Almás, Kapus és Szamos folyók, Gyalu vár és Esküllő falu vidékén birtokos Zsombor és Agmánd nemzetségtől szerezte. 

Az Agmánd nemzetség ősének Apafarkas fiát, Agmándot tartotta, az előbbitől farkasfejes címerét, az utóbbitól nevét vette. A nemzetség Erdélyben, a régi Kolozs és Torda vármegye keleti részén és Belső-Szolnok Vármegyében volt honos. Nevét1303-ban említette először oklevél, mikor a nemzetség Lőrinc nevű tagjának leánya férjhezmenve hozományáról férje javára lemondott. 1303 után egy oklevél szerint a nemzetség tagjai az erdélyi káptalan előtt felosztották birtokaikat, melyek főként Erdélynek a Marostól északra eső felében voltak találhatók.

A nemzetség birtoka volt a Szamos folyó balpartján többek között Keménye, Szekerestörpény, Gyékényes, Kodor, Szükerék és Ormány,míg a Szamos jobb partján Péterháza, Boncnyíres, Hesdát, és az ismeretlen helyen fekvő Bodzástelke is de eredetileg a nemzetség birtokai közé tartozott Belső-Szolnok megye királyi vára, Dés és a désaknai sóbánya is és kissé távolabb, a Mezőségben, a Lekence völgyében ugyancsak ősi Agmánd-birtokok feküdtek, melyek közé tartozott több mára már eltünt falu mellett (szentpéter, (Nyulas)néma, Mező(rücs), Kecsed és Szekerestörpény, és a két Péntek nevű település is.

Az Agmánd nemzetség István kori adománybirtokának tartják a Komárom megyében fekvő Nagyigmándot is egy 1945-ben elveszett forrás értékű Milkovics Zsigmond féle kézirat kapcsán, mely szerint az itteni Wigman, Igmand nemzetség is Farkas- Agmánd! volt. Ezt a forrást támasztja alá, hogy "Koppány lázadása ellenében az ifjú István király az esztergomi táborban szervezett hadat a hazai és erdélyi, hű nemzetségek soraiból, közöttük a Farkas-Agmánd nembeliek soraiból is, hogy gyorsabban felvonulhasson Koppány és a dél- dunántúli Koppányt támogató nemzetségi seregek ellenében. A győzelem után birtok adományban részesítette híveit, tehát köztük a Farkas- Agmand nembelit is a fejedelmi (Megyer-Magyar) birtokhatár szélén".

Az Agmánd nemzetség leszármazásában az első ismert láncszem I. Máté, kinek fia II. Máté 1305 körül élt, valamint Márton voltak. Márton gyermekei:

Lőrinc - kinek fia I. Péter (1305) és egy ismeretlen nevű lány (1303), kinek férje Menfulcza Mihály volt. Ő volt az aki férjhezmenve hozományáról férje javára lemondott.

I. János (1303-1305) - Kodori

Moog

Herczeg (1305)

I. Pergelin - A Kecseti és a Szalaházy család őse. Tőle származott I. Domokos (1305-1317), kinek két fia volt:

=- I. István, ki meghalt kb. 1363 előtt. I. István fiai: I. Miklós (1363), II. Pergelin (1363), II. Domokos (1363) és I. László (1363)

=- Nagy Jakab (1363) - fia II. János (1376) volt, kitől a Szilkereky család származott.


Szerkesztés dátuma: péntek, 2013. március 22.
Nézettség: 1,241 Kategória: Korok » Nemzetségek
Előző cikk: Aba nemzetség Következő cikk: Ajtony nemzetség

Forrás:
Agmánd nemzetség


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: