A Szák nemzetség (Zaak, Zak, Saak) ősi fészke Tolna vármegye volt, ahol még a tatárjárás előtt telepedett le. A nemzetség nevét a Kisbértől keletre eső Szák falu őrízte meg Komárom megyében.

A nemzetség első ismert őse a Nagylábúnak hívott Pál volt, aki még II. Géza királytól kapta a somogy megyei Mosgótól északra eső Töttös (Tyteus) földet, de mivel gyermeke nem született, e földet később a szenttrinitási és okormindszenti monostorokra hagyta. A nemzetség a Gyaláni, Sédtövy, Komárom-Veszprém megyei és Zopa ágak szerint különböztethetők meg.

Gyaláni ág

Az ág első ismert ősei Barcz s testvére Botos volt.

Barc fia I. Miklós (1213-1233), aki a nemzetség tagjai közül egészen a nádorságig vitte:

- I. Miklós - 1217-ben a Szentföldön harcolt, 1219-1222 között nádor és soproni ispán volt, 1224-ben királynéi udvarbíró és pozsonyi ispán, 1226-ban újra nádor és soproni ispán volt. A fennmaradt okiratok szerint 1221-1226 körül a nemzetség többi tagjával együtt eladta a Veszprém megyei Berét I. Pósának, Botos nevű testvére fiának. I. Miklós nak egy Herrand nevű fia volt, aki azonban 1250-ben meghalt.

- Botos (Botus) fia I. Pósa 1218-ban a Szentföldről visszatérő II. András király elé ment egészen Görögországig, ahol egy ideig kezesként királyáért letartóztatták. Kiszabadulása után jutalmul a király neki adta a Sopron megyei Veperd és Alsó-Lók falvakat. Ekkortájt vette meg a nemzetség többi tagjától a Bakonyban, Veszprémtől északnyugatra eső Bere falut is.

I. Pósa később IV. Béla király (kiskirály) mellé szegődött, aki 1229-ben a Kacsics nemzetségtől elvett szécsényi uradalmat adta neki jutalmul. Két fia volt: II. Pósa (1264-1274) és Albey.

- II. Pósa (I. Pósa fia) 1267-ben Veperd és Lók szomszédságába eső Nagy-Barom nevű faluban élt, melyet ekkor róla Pósa-Baromának is hívtak. Ekkor már ispánként nevezték, és fogott bírának kérték fel a szomszédos Vas megye északi részén lakó nemesek.

- Albey (I. Pósa fia), kinek fia I. Konrád volt.

I. Konrád 1240-ben a királyné pohárnokmestere volt. Ő vitte hírül IV. Béla királynak V. István születését. A Jó hírnek örvendő apa I. Konrádot Podár Veszprém megyében levő faluval jutalmazta meg, majd 1250-ben megvette rokonának, az utód nélkül elhalt Herrandnak a birtokai közül a Komárom megyei Terjént, a Somogy megyei Gyalánt és Várong felét. 1268 körül a győri ispánságot is viselte. majd 1269-ben II. Pósa nevű rokonától Berét is megvásárolta. I. Konrádnak két fia volt: I. János (1274-1307) és II. Konrád (1281).

I. János, (I. Konrád fia), aki valószínűleg ekkor Szákon, vagy Terjénben lakott, 1273 tavaszán az akkor ellenséges kézben lévő Győrből Hánta elpusztítására induló német csapatot megverte, és tőlük 14 magyar rabot kiszabadított. Jutalomképpen a közeli Vasdinnye (ma Vasdinnyepuszta) egy részét nyerte. 1292-ben az alországbíró ítélőtársa volt egy esztergom megyei birtokperben. 1307-ben pedig Nakki (Tolna megye) birtokát ajándékozta vejének Kapolyi Istvánnak. I. János fiai: Domokos és II. János voltak, akik Terjén és Gyaláng nevű falvakra, valamint Várang felére megerősítést kértek, ezenkívül Domokos 1333-ban Sédtövi birtokát, majd 1346-ban a sopron megyei Veperdet adta el. 1346-ban Gyalánban, vagy Várongon lakott és tolnamegyei nemesként említették.

II. Konrád (I. János testvére) 1281-ben a Podár melletti; Salamon és Ötvös közé eső Csatár falut adta el. A család tagjait ekkortájt Gyalányiaknak írták.

Sédtövy ág

Ez az ág az egykor Esztergom megyei (ma Komárom-Esztergom megye Süttőn (régies nevén Sédtő) lakott.

1295-ben a Sédtövy ágból való András összetűzésbe került az ország akkor legerőszakosabbnak számító urával, a Trencsényi ágból származó Csák nemzetségbeli III. Istvánnal, aki őt fogságba vettette, ahonnan csak 400 márka váltságdíjért szabadulhatott ki. A szabadulás váltságdíját rokonától; Egyed fia Sándor Diósjenői várnagytól szerezte meg 1295-ben a Békés megyei Murony, vagy Muroly nevű birtokáért cserébe.

Komárom-Veszprémmegyei ágak

A Komáromi ág első ismert ősi János és Petus (Pető) voltak, akik 1221 körül eladták berei részüket.

1232 körül Lesták fia, Péter, mint választott biró, a mai kisbéri határhoz tartozó Esztár helységben 16 hold szőlőt adott a hántai egyháznak.

A nemzetség gyaláni ágából Konrád (1240-1269.) főpohárnok és győri főispán volt, 1250-ben Terjént ( ma Vérteskethely) nyerte adományul.

Fia, I. János, 1273-ban hadi érdemei jutalmául Vasdinnye (ma Vasdinnyepuszta) egy részét szerezte meg. 1292-ben az alországbiró itélőtársa. János fiai, Domonkos és II. János, 1329-ben megerősítő levelet kértek Terjénre (Vértesketthely) és más vármegyékben fekvő birtokukra. (Karácsonyi III. 38-43)

Veszprémi ág a Veszprém melletti Csatár puszta és Jutas közt állt egykor Kemecse nevű falu, ahol Mihály ispán és két nemzedéke lakott, és e faluról magukat Kemecseinek nevezték.

Zopa ág 

A zselicségi, vagy Zopa ág Somogy megye délkeleti, zselicségi részére számazott el, tőlük kapta nevét a Szentgyörgyi Zopa család, melynek névadó őse Zopa I. Pál volt, aki 1310-ben a Boldogasszonyfa mellé eső Nyírakol szomszédosaként volt említve. I. Pál fiai: János (1341) és I. Miklós (1341-46) 1341-ben egy hamis oklevél kapcsán nagy bajba kerültek, és rájuk fogták, hogy nem is a Szák, hanem a Zách nemzetségből származnak, és mint ilyeneket kiirtandók. Azonban később sikerült kimutatniuk a névhasonlóságból származó tévedést és így végül nem vesztették el birtokaikat.