A Piry-hártya néven ismert töredéket Piry Cirjék érsekújvári tanár találta 1843-ban az érsekújvári líceum egyik diákjánál, aki elmondása szerint egy Horváthné nevű színésznő szemetéből turkálta ki.
A kódexet a mai margitszigeti domonkos kolostorban az ott élő apácák számára másolta 1510-ben – a Példák könyvével párhuzamosan – Ráskay Lea apáca, aki a legnevesebb kódexmásolónk (ld. HAADER Lea tanulmányát a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban).
A Margit-legenda Árpád-házi Szent Margit (1242–1270), IV.
A kódex keletkezésének ideje a 244. lapon olvasható: 1514. Kötése, külalakja, tartalma alapján előkelő hölgy, bizonyára egy klarissza apáca-fejedelemasszony számára íródott. Ennek számos bizonyítékát találjuk a szövegben. Az első másoló szolgáló leányodnak nevében ad hálát, majd a második jó néném néven szólítja meg a megrendelőt.
A 16. sz. elején készült Lázár Zelma kódex magyar nyelvű imádságok, példák, legendák, olvasmányok 155 levél terjedelmű gyűjteménye apácák számára. Az első 15 levél csonka. Valószínűleg ferencesek írták, az egyik másolója pedig „Katerina” volt. A 17. századttól a Lázár család tulajdonában lévő kódexet Lázár Zelma ajándékozta az MTA-nak 1896-ban.
A magyar-latin nyelvű Lányi-kódex nemzeti nyelvű premontrei apáca-ordinariumként egyedüli a középkori liturgikus gyakorlatban. A prémontréi anyaapátság szokásain alapuló, a rendi reformszellemet képviselő ordináriumok magyarországi használata Fegyverneki Ferenc rendi generális vizitátori működéséhez (1510) kapcsolódott.
A Kulcsár-kódex 184 levél terjedelmű, magyar nyelvű zsoltároskönyv. 1539-ben másolta Pápai Pál ferences szerzetes az ozorai beginák számára. A breviárium típusú magyar nyelvű kézirat (psalterium) a 150 zsoltár fordítása mellett tartalmazza a himnuszokat, valamint függelékként breviáriumi imádságokat. A kódexet a Keszthelyi kódexszel közös kéziratról másolták.
A három imádságot tartalmazó könyvecskét Garay Pál domonkos szerzetes másolta és díszítette gazdagon. Nem tudjuk, hogy ki lehetett a tulajdonosa a kicsiny imakönyvnek. Talán egy domonkos apácának készült, de a gazdag díszítés azt a feltételezést erősítheti, hogy világi asszonynak szánták a kódexet.
A kézirat előkerülése sem segít a korábbi tulajdonost megtalálni.
A 23 levél terjedelmű Krisztina-legenda a 3. században vértanúságot szenvedett szent legendáját tartalmazó magyar nyelvű kódex. Eredetileg valószínűleg az 1522-bn másolt, domonkos Horvát-kódexhez volt kötve, datálását és rendi hovatartozását erre a feltételezésre szokták alapozni.
A Könyvecse név szerint nem ismert másolója a mű végén feltüntette a másolás évét. A kézirat feltehetően a Nyulak szigeti scriptoriumban készült. Érdekessége a vörös aláhúzások használata, ami humanista kódexek jellemzője.
A kéziratot − a kolofon tanúsága szerint − Lékán másolta Velikei Gergely, aki minden bizonnyal pap volt. Arra, hogy tartozott-e szerzetesrendhez, és ha igen, melyikhez, nincsenek adatok.
