A csendőri szervezet létrehozásában, feladatkörében nem, vagy kevésbé tért el a vármegyei közbiztonsági szervek – különösen a csendbiztosi szervezet – jellemzőitől. Az elnevezés hangzik másként, minden bizonnyal a szigorúbb fellépést célul tűzve. A csendőr szó – hasonlóan a rendőrhöz – szintén nyelvújítás kori szóösszetétel. E vármegyei csendőrségek rövid életűek voltak.
Hajdúcsapatot – mint valamennyi vármegyei közbiztonsági feladatot ellátó testületet – Szepes vármegye állított fel 1713-ban. Az első állandó csapat 60 főből állt. Közülük 30 folyamatosan járta az erdőket, 20 fő a pestis elleni intézkedések miatt Richwaldon táborozott, 10 legény pedig a vármegyei tisztségviselők mellett teljesített szolgálatot.
A strázsamesteri vagy őrmesteri szervezet azon vármegyékben határozható meg, ahol a csendbiztosi intézményt nem, vagy csak formálisan, illetőleg erősen megkésetten vezették be. A pandúrcsapatok élén őrmester vagy káplár állt, központosított vagy járási szervezésben. Helyenként a káplár alatt a vicekáplár megnevezésű helyettes és a közpandúrok szolgáltak.
A csendbiztos intézménye a XVIII. század első évében honosodott meg. Az 1701. május 17-én kelt királyi rendelet meghagyta, hogy az alvidéken és a tiszántúli részeken – ahol a rablások már a postai közlekedést is veszélyeztették – a bűncselekmények megakadályozásáról a földesurak gondoskodjanak.
Az erdőispánságok királyi udvarbirtokok voltak a Magyar Királyságban a 13. században. Élükön erdőispánok (procurator) álltak. Az 12. század végén szervezték meg őket egy-egy vármegye ritkán lakott vagy lakatlan erdőterületén, esetleg az ország belső területein előbb, mint a határterületeken.
Németül Freigraf. Többnyire olyan gróf, akinek a birtoka önálló állami státussal rendelkezik (France Comte Franciaország keleti részén sokáig önálló burgund grófság volt.
Németül Reichsgraf. Olyan grófi család tagja, amely tartományúri hatalommal (Landeshoheit) rendelkezett a Német-római Birodalomban. Rangban a birodalmi fejedelem után következett, néhány grófi család azonban a birodalmi grófokkal egyenrangúnak számított (gefürstete Grafen). 1803-ig négy képviselőt delegáltak a birodalmi gyűlésbe, akik a birodalmi fejedelmek között szavazhattak.
Angol és skót főnemesi cím, a grófi rang pontos megfelelője, de (mint általában az angol címek) primogenitúra szerint öröklődik. Eredetileg nagyjából a középkori magyarországi ispánnal azonos jelentésű: a 11-12. századig így nevezték a grófságok élére állított királyi kormányzót. Ettől fogva fokozatosan címmé vált. A 14.
Latinul comes palatinus, németül Plazgraf. Középkori és kora újkori udvari fő tisztségviselő. Eredetileg a római császári palota kamarása és testőre, Bizáncban a császári magánkincstár feje.
Latin eredetű, jelentése háznagy. Frank udvari főméltóság. Eredetileg a királyi jószágok és udvartartás felügyelője, később kormányzó, fővezér és főbíró volt egy személyben. A gyakran szétszórtan elhelyezkedő birtokokat felügyelte, majd más jogköröket is kapott: királyi tanácsadó, az udvari személyzet előjárója, a hadsereg vezetője lett. A 6.
