iktári Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. - Gyulafehérvár, 1629. november 15.[1]) erdélyi fejedelem (1613-1629), választott magyar király (1620-1621), a 17. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja.
Kismarjai Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) Erdély fejedelme 1605 és 1606 között. Jelentős szerepet játszott a reformációban.
(Pécs, 1526. – Konstantinápoly, 1555.) deák, végvári vitéz, egri várkapitány.
Bornemissza Gergely, Pécsi kovácsmester fia, 1526-ban született. A neve mellett használt „deák” jelző azt mutatja, hogy magasabb iskolákat végzett. Végvári vitéz volt.
1552-ben hadnagy a töröktől ostromlott Eger várában s a védelem egyik fő mozgatója.
Budai Nagy Antal (? – 1437. december 10-14 k. Kolozsvár) erdélyi kisnemes, az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezére.
Budai Nagy Antal Dióson élt (Kolozs vármegye). Családja az erdélyi Nagybuda (Bodonkút) helységről kapta a nevét. Katonaként részt vett a huszita háborúkban, Csehországban, ott ismerkedett meg először a huszitizmussal és az újfajta harcmodorral.
(1260 körül - 1321. március 18., Trencsén) az interregnum idején hatalmaskodó kiskirály volt, birodalma a vági területekre, és a Tátrára terjedt ki. Kastélya Trencsénben volt
A szlovákok Trencséni Csák Mátéként vagyis III. Matúš Čák Trenčiansky-ként ismerik. Nevének egyéb írásmódjai: Chak, Chaak, Czak.
(Erzsébetváros, 1820. április 16. – Pétermező, 1898. június 22.) honvéd ezredes, a Magyar Királyi Honvédség altábornagya.
Tizenegy éves korától a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián végezte tanulmányait, majd 1837-ben zászlósi rangban lépett a császári hadsereg 15. (2. székely) határőr gyalogezredébe.
