Az 1861-es éveket követően a betyárbandák egyre sűrűsödő és megoldatlan lecsapásai miatt illetve a vasúti közlekedés biztonságának erősítése végett a csendőrség és a pandúrok helyzetét igyekeztek minél előbb tisztázni. Ezért a közbiztonsági őrök számát mindig annyi főre emelték, hogy a csendőrség állomásoztatása felesleges legyen. 1862. szeptember 29.-i leírat szerint a csendőrség állami hatóságként működött a pandúrok pedig kizárólag a megye határain belül a helyi biztonságra ügyeltek, később '67-ben a kiegyezés után a csendőrséget feloszlatták, helyettük már a pandúrok és a csendbiztosok ügyeltek a rendre.
Ebben az időben Kiskun Kerületben négy csendbiztosi járás volt, a csendbiztosok pedig már járásukon kívül is intézkedhettek, karhatalmi, rendészeti és nyomozati hatáskörrel rendelkeztek. Még ekkor is igen nehéz feladatuk volt a betyárokkal szemben, hiszen a Pest-Szegedi vasút vonalon történt vonatrablások folytatódtak. A Helytartótanács 1862-ben többször is utasítja közbiztonság őreit, hogy erélyesebben lépjenek fel, de a batyárbandák többnyire éjjelente dolgoztak és mindig valamilyen cselhez folyamodtak.
Szegeden történt meg az eset, amikor banditák hamis jelentést küldtek a pandúroknak, miszerint éjjel támadják meg a rablók a vonatot, az egész éjszakás hiába való várakozást után a rend őrei hazamentek pihenni, eközben délben, fényes nappal a valós merénylet szép nyugodtan lezajlott. Később kihallgatott vasúti munkások hat fegyveresről vallottak, akik fehér gatyában, kék ujjas mándliban és paraszt kalapban voltak, arcukon pedig rongy volt. Az álarc viselése teljesen eltér az eddig megszokott betyár támadásoktól.
A kormány megunván a betyárok ellenni tehetetlen harcok és az egyre nagyobb visszhangot keltő felháborodást, ami a vonat és postakocsirablások miatt alakul ki ezért gróf Ráday Gedeont nevezte ki kormánybiztosnak. A belügyminisztérium külön ki is hangsúlyozza, hogy Ráday hatásköre már nemcsak Kiskun Kerületre, hanem Jászkun Kerületre is kiterjed. Ráday első intézkedése volt, hogy díjat tűz ki a legnagyobb betyárok fejére, és ígéretet tesz a feljelentők teljes anonimitására is. Hiába mégis a nagy ígéret és a több vármegyei fennhatóság a vármegyék közötti rossz információ áramlás miatt nehéz volt a betyárok helyzetét követni, erre utal az is, hogy Ráday 1869. januárjában 200 Ft jutalmat tűz ki Törköly fejére miközben az már egy éve Kiskun Kerületeben börtönben ül és pont Ráday működési terültén történt ez meg, még csak nem is az ország másik felében. Ráday intézkedései eleinte hasztalannak és az önállóságukat féltő vármegyei közegek körébe igen népszerűtlenek is voltak, a kitartó és konok harc lassan mégis eredményt hozott.
gróf Ráday Gedeon
Az egyik legnagyobb felháborodást keltő vonatrablás '68. december 8.-án történt Félegyházán. A per iratai sajnos elvesztek, nem maradtak fent, de annyit lehet tudni Ráday személyesen intézkedett az elfogott banditák ügyében, hogy katonai kísérettel szállíttassák át őket Szegedre. Az elfogattak között volt Sipka Kovács Mihály, Sipka Kovács József, Bánfi István, Rozmán Antal és Huboda János is, de Rózsa Sándor nem, mégis mindenki az ő nevével hozta kapcsolatba az ügyet. A korabeli sajtó is így ír Rózsa Sándorról: „gyanú merül fel ellene, hogy az alföldi rablásokat, vasúti megtámadásokat ő intézte” Egy újabb rablás során csellel elfogott Rózsa Sándor tanúvallomása az Országos Levéltárban megtalálható, de ebben egyetlen kérdést sem intéznek Rózsa Sándorhoz, ami a híres vonatrablással kapcsolatos. A Temesi Lapok viszont már az 1872-ben lefolytatott perről így ír:
„Elsőként november 13-án próbálkozott a nyolc rabló Puszta -Péteri közelében. Feszítővassal akarták felszedni a síneket, de nem sikerült. Másnap november 14.-én három láb hosszú erős láncot kötöztek a sínre, de ezt a vonat szétszakította, tehát nem sikerült. Ezután december 8.-án beavattak a tervükbe egy vasúti felvigyázót, franciakulccsal szétszedték a síneket Kistelek és Puszta-Péteri között leszakították a sín szélét és befelé fordították a vágányról. Az éjszakai vonat kisiklott...Balszerencséjükre azonban a vonat egy szakasz katonát szállított, akik sortűzzel riasztották el a támadókat.”
Az újság írója erre az estre is utal amikor az elkapott Rózsa Sándort idézi:
„ Én mindig ellene voltam a vasút fölszedésének..Féltem, hogy nagy baj lehet belőle. Ezt már az ország nem nézheti el”
Ezen rablásban részt vett Rózsa Sándor öccse, Rózsa András, Csonka Ferenc és Veszelka Imre is, és bár sok lap és a közvélemény is úgy tartotta maga a betyár király is, ám mégis a Temesi Lapok igyekezett kicsit szebb színben feltüntetni Rózsát, szerintük ugyanis nem Rózsa volt a kitervelő, hanem Csonka Ferenc.
A tárgyaláson Rózsa magyar nadrágban, fényes gombos rövid ujjasban jelent meg, tartása már meghajlott, balra fésült haja őszbe keveredett, szemeit beszéd közben hunyorgatta. A bírónak arra a kérdésére, hogy milyen kényszert alkalmaztak egyszerűen csak annyit válaszolt, hogy elég volt megtudniuk „Rózsa Sándor bandája van ott”. Az 1872-ben lefolytatott nagy per után az ország helyzete mind közbiztonságilag mind politikailag stabilizálódott ugyan, de az szegedi kormánybizottságot a per során kialakult ellenszenv miatt megszüntették.
Ezzel ért véget egy korszak mely során a szegénylegényekből lett betyárok a nép hősévé váltak, történetei azonban még mai is élnek mesékben, dalokban, mondákban.
