Ruszkai báró Dobó István (1502 körül – Szerednye, 1572. május) leginkább Eger várkapitányaként ismeretes. Mint felvidéki nagybirtokos nemes, a mohácsi csatát követően a két király küzdelmében végig Ferdinánd pártján állt.

1502 körül született Dobó István, Felvidéki nagybirtokos család gyermeke. Édesapja Dobó Domokos, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával.

A család Ung vármegyei birtokáról, Ruszkáról nyerte előnevét, apja, Dobó Domokos a köznemesség ismert tagja volt. Mohács idejére a család jelentős birtokokkal rendelkezett, a gyermek Istvánt megtanították írni-olvasni, latinul, de katonai tudományokra is oktatták a kor szokásai szerint valamelyik főúri udvarban.

Dobó a Mohács után harcokban I. Ferdinánd király párthíve volt, de első komolyabb megbízatását csak 1544-ben kapta, amikor is az egri püspökség adószedője lett. 1548-tól az egri vár prefektusi és az egri püspöki birtokok udvarbírói tisztségét vette át. Dobónak a vár katonai igazgatása, erődítése, illetve a püspöki tizedek behajtatása is feladata volt. A jövedelmekből nagyarányú várerődítési munkálatokat kezdett, amelyek célja az volt, hogy a várat akkoriban korszerű, új-olasz bástyás rendszerű védművekkel erősítse meg. Ezek közül ma is látható a Dobó-bástya, a Tömlöc-bástya.

1550-ben feleségül vette Sulyok Sárát, a házasság révén rokoni kapcsolatba került a Balassa és a Bocskai családdal. A nevéhez fűződő legemlékezetesebb esemény Eger várának megvédelmezése volt 1552-ben. Temesvár és Szolnok vára már elesett, és a fenyegetően közeledő hatalmas túlerőben lévő oszmán hadakat csak a Dobó várkapitánysága alatti Eger várának mintegy kétezer főnyi védőserege tudta megállítani. Ezt követően Dobó István a Ferdinánd által megszerzett Erdély vajdája lett (1553–56). Dobónak és leszármazottainak még ebben az évben bárói rangot adományozott az uralkodó, így a család bekerült a főrangúak körébe. Az Erdélybe 1556 őszén visszatérő Szapolyaiak és híveik Dobót és családját fogságba vetették. Szamosújvár várából egy kötélhágcsón leereszkedve szökött meg 1557 novemberében. Később családja is kiszabadult.

Az 1550-es évek végén Dobó újabb birtokadományokra tett szert, köztük Léva vára és uradalma volt a legjelentősebb, ahová hamarosan rezidenciáját is áttette. Véglest zálogbirtokként szerezte meg, Göncöt és Telkibányát pedig megvásárolta, és ezzel bekerült a leggazdagabb magyarországi főurak közé.

1562-ben bányavárosi főkapitánnyá nevezte ki I. Ferdinánd. Feladata a bányavidék városainak és várainak megvédelmezése volt. A Habsburg-hű főúr kapcsolata a bécsi udvarral I. Ferdinánd király halála után megromlott. Ebben közrejátszott egy, a Magyar Kamara által ellene folytatott birtokper, valamint több más főúrral együtt abba a gyanúba keveredett, hogy át akarna térni az erdélyi uralkodó, Szapolyai János Zsigmond pártjára. A vád soha nem bizonyosodott be. Dobó élete végéig rendületlenül tagadta azt, és élettörténetén végigtekintve valóban nehezen képzelhető el, hogy Habsburg-ellenes összeesküvésben vett volna részt. Pozsony várában tartották fogva mintegy két évig. 1572 áprilisában szabadult ki, miután hitlevélben fogadott ismételt hűséget az udvarnak. Hazatért szerednyei birtokára, ahol azonban hamarosan elhunyt. Holttestét Ruszka templomában helyezték örök nyugalomra.

Sikereinek csúcsán, életének delén erdélyi vajdának is kinevezik, és annak alkonyán sötét börtönökben sínylődve szenvedte a "Habsburg-hálát"

Márvány reneszánsz szarkofágját fia készítette és helyezte el a dobóruszkai templom szentélyében. A ma is itt látható síremlék oldallapjai eredetiek, a híres fedlap viszont csak másolat. Az eredeti márvány sírkőfedlap ma az egri Dobó István Vármúzeumban látható, a Hősök termében, kiegészítve az oldallapok másolatával és egy később a sírkőhöz került úgynevezett "rákfarkas" márványsisakkal. A fedlap igen kalandos úton került Egerbe, amit Mikszáth Kálmán is megemlít a Különös házasság című regényében.

Dobó István maradványainak pontos helyét a dobóruszkai templomon belül egészen a legutóbbi időkig nem ismerték, és a régészek csak 2008-ban, mintegy kétéves kutatás után tudták teljes biztonsággal azonosítani. Az egyszerű fakoporsóban eltemetett férfi csontvázának maradványaira a szentély padozata alatt találtak rá. Az embertani kutatások azt igazolták, hogy egy 70 év körüli, mintegy 180 centiméter magas, köszvényben szenvedő férfi földi maradványait rejtette a faláda. Az a tény is segítette a személyazonosítást, hogy a szentély déli oldalán leltek rá a maradványokra, a templom azon pontján, amely a birtok urát temetkezési helyként megillette. Az egri hős ünnepélyes egyházi újratemetésére ennek eredményeként 2008. június 28-án került sor.

Dobó István várkapitány imája:

Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet... A Te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el Uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg... ez a kis Magyarország.

Mária, Jézus anyja. Magyarország védő asszonya! A Te képedet hordozzuk zászlóinkon. A Te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörülj érettünk!

Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a Te templomod falai, és ahol még a Te nyelveden, a Te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; ó borulj az Isten lába elé! Isten, Isten! Legyen szíved a miénk!