Szondy György


Szondy György

(? – Drégely vára, 1552. július 9.) katona, Drégely várának hős kapitánya volt. Bátor magatartása még az ellenségben is elismerést váltott ki, ezért díszes pompával temettette őt el Hádim Ali budai pasa.

 

Szondi György valószínűleg nem nemesi származású, hanem mezővárosi polgárcsalád sarja volt és a nemesi címet személyesen ő szerezte. A Szondy név hol i-vel, hol y-nal szerepel. Egyetlen, név szerint ismert örököse, testvére, Szondy Jakab bizonyosan nem volt nemesi származású. Szondy Jakabot a kamara által 1554. november 26-án kelt biztosító levél circum spectusnak nevezi, amely akkoriban a városi polgárok címzése volt. Ha Szondy György nemesi származású lett volna, a nemesség testvérét is megillette volna. Eredeti családi neve Suhó (Szuhó) volt, s a Szondy nevet ő maga vette föl, ezt is testvére, Jakab folyamodványából tudjuk, mert kérelmében Szondy alias Suhónak mondja magát. Jakab hősi halált halt testvére érdemeire hivatkozva királyi adományként birtokot vagy évjáradékot kért Ferdinand királytól.

A végvári harcokban vitézségével küzdötte fel magát. A történelem színpadára az 1540-es évek közepén lépett, amikor Esztergom es Nógrád eleste után Várday Pál esztergomi érsek őt nevezte ki a Drégelyi-uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Annak ellenére, hogy a várkapitányi tisztséget Zoltay Lőrinccel együtt töltötte be, a történelmi pillanatban egyedül kellett meghoznia döntéseit.

 

1545-től Drégely várának kapitánya. 1552-ben Ali budai pasa tízezres sereggel ostrom alá vette a kicsiny, rossz karban levő várat, amelyet mindössze 150 emberrel védett. Külső segítség sehonnan nem volt várható, a várat a török ágyúk rommá lőtték, a harc eleve reménytelen volt, de Szondy elutasította a megadásra szólító felhívásokat s katonáival együtt elesett a vár védelmében.

Drégely várának kapitányaként 1552 júniusában, 4 napig tartotta hősiesen az erődítményt mintegy száz tagú védőserege élén az Ali budai pasa 12 ezres török sereggével szemben.

A drégelyi várvédők felgyújtották a vár előtt a szénakészletet, majd tüzelni kezdtek az ellenségre. Július 6-án estefelé a pasa is Drégely alá érkezett, és Szondyt megadásra szólította fel. A kapitány ezt visszautasította, mire a törökök felgyújtatták a földből-fából épített elővárat, a védőket a fellegvárba szorítva. Másnap reggel a törökök sáncokat ástak, ostromtetőket emeltek, felvonattak három faltörő löveget és hat tarackot, majd lövetni kezdték a várat. A török tüzéreknek kitűnően rombolható célpontot nyújtott a vár középkori magas tornyaival, és vékony, magas falaival.

A várat 7-én és 8-án szüntelenül ágyúzták, melynek következtében a kaputorony leomlott, és a falakon számos rés keletkezett. Ekkor a pasa rohamra vezényelte gyalogságát, de ezt Szondy és vitézei visszaverték, a töröknek is nagy veszteségeket okozva. Ali ezután újabb ágyútüzet zúdíttatott a félig lerombolt falakra, és megfelelő nagyságú rést ütve azokon rommá lövette a várat.

A rommá lőtt vár ismételt gyalogsági megrohamozása előtt Ali Szondyhoz küldte Mártont, a szomszédos Oroszi papját, újra felszólítva őt a megadásra. Szondy visszautasította a pasa ajánlatát, maradék embereivel felkészült a végső rohamra, amelynek kimenetele számukra sem volt kétséges. A kapitány ekkor előhozatott két török rabot, és hivatta két énekes apródját, a követ útján meghagyta a pasának, hogy nevelje vitézzé a fiúkat, testét pedig tisztességesen temettesse el a harc után.

 

A végső ostrom előtt Szondy máglyát rakott a várban levő értékesebb holmikból, lovaitól elbúcsúzva leszúrta azokat, nehogy a török kezére jussanak. Az utolsó roham órákon át tartott, mert a védők bátran ellenálltak, amíg a túlerőben lévő ellenséges gyalogság betörve a várba mind egy szálig le nem kaszabolta őket. Szondy hősiesen, oroszlánként harcolt, amíg a túlerő le nem bírta. Drégely várát, az ostrom alá vetett kicsiny, rossz karban levő várat végül rommá lőtték, védői hősi halált haltak. Az ostrom végeztével Ali basa előkerestette a kapitány testét, fejét közszemlére tétette ki, majd ellensége vitézségét megdicsérve, katonai temetésben részesítette, sírjára vitézsége jeléül lobogós lovaslándzsát tűzetett.

 

A ma is látható középkori várrom a Börzsöny hegység meredek lejtőjű, 444 méter magas hegycsúcsán áll. Hosszan elnyújtott alaprajzú, megközelítően észak - déli tájolású. Bejárata a déli oldalon van, melynek sziklába vágott kapunyílása és néhány nagyméretű lépcsője megmaradt az utókornak. A bejárat közelében ugyancsak sziklába faragtak két négyzetes mélyedést és további lépcsőket. A vár északi fala még több méter magasságban áll. A romterület belsejében négyzetes, falazott feltöltődött vízgyűjtő és több helyiség alapfala látszik. A Börzsöny hegység e területe 1978-tól tájvédelmi körzetté van nyilvánítva. Jelentős emlékhely a Szondy fasor. Szondy György és hős társainak emlékezetére elsőként Simor János érsek építtetett kápolnát 1885-ben a feltételezett sír felett. Majd 1896-ban, a millennium évében hársfákat ültetett a Szondy-kápolnához vezető út mentén és a kápolnát övező terület köré. Az idő vasfoga kikezdte és ezért 1975-ben lebontották a kápolnát. Az elültetett hársfákból napjainkig még 137 db megvan. A legkisebb 100 cm, a legnagyobb 340 cm törzskerületű.

 

A magyar kultúrában Szondy György hősi küzdelme a mai napig ható nemzeti példává vált. Az alacsony sorból származó, tehetséges, tiszta jellemű ifjú, aki vitézségének elismeréseként lett az esztergomi érsek várkapitánya, és nehéz helyzetben is példát mutatott kitartásból, jellemből, hűségből önfeláldozó bátorságával. A magyar irodalom számos nagy műveinek alakja, nevét viseli szerte az országban számos utca, ezért készültek róla köztéri műalkotások, és ezért viselik közintézmények is a nevét.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2010. január 31. Szerkesztette: Klapka Emese- Csilla
Nézettség: 2,395 Kategória: Személyek
Előző cikk: Szilágyi Erzsébet Következő cikk: Táncsics Mihály


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: