Bercsényi Miklós


Bercsényi Miklós

1665. december 6-án született Temetényben felvidéki nemesi családból. Gyermekkorában kitűnő taníttatásban részesült, 1678-tól a nagyszombati jezsuita gimnáziumban, majd 1680-tól a jezsuita egyetemen tanul filozófiát, matematikát és gazdaságtant. A magyar nyelv mellett beszél latinul, franciául, lengyel nyelven és németül is. Egyetemi éveit befejezve ahogyan a Habsburg-hű családjának minden tagja így ő is Esterházy Pál nádor udvarában szolgál. 

1685-től vágsellyei kapitány, ott található Buda ostrománál ahol helytállásáért és hősiességéért ezredesi rangot kap. Buda elfoglalása után Bercsényit Szeged elfoglalására irányítják át. A zentai csatához hasonlóan itt is megsemmisítő győzelmet aratnak a törökök felett. Érdemeiért az ifjú (még csak 21 éves ) ezredest kinevezik Szeged és a hozzá tartozó véghelyek kapitányává. 

1688-93 bányavidéki helyettes főkapitány. 1689-ben grófi rangot kap és aranysarkantyús vitézzé avatják. 1691-ben Ung vármegye örökös főispánja. 1696-98 között pedig Felső-Magyarország főhadibiztosa. 

Bercsényi tehát híven szolgálja a Habsburg házat ahogy azt a pályafutása is jelzi, ám 1690-es években fokozatosan szembefordul I. Lipót abszolultizmusával, nem ért egyet a török háborúk utáni politikájával, a német parancsnokok túlkapásaival. 1698-ban megismerkedik a nála tizenegy évvel fiatalabb II. Rákóczi Ferenccel és szoros barátságot kötnek. A két ifjú szervezkedni kezd a császári fennhatóság ellen. A török szövetséget elvetették, így XIV. Lajos francia királytól kérnek segítséget először 1700. november 1-én, a levelet azonban a futár Bécsben is bemutatta. 1701. április 18-án I. Lipót emberei lecsapnak az összeesküvőkre, Rákóczit letartóztatják nagysárosi kastélyában. Bercsényi Varsóig nyargal onnan kér anyagi és katonai segítséget a francia királytól. 

1701. november 8-án Rákóczi megszökik fogságából Lengyelországba megy és csatlakozik Bercsényihez, Brezdán várában húzzák meg magukat innen ostromolják leveleikkel a francia királyt. Felveszik a kapcsolatot a tiszaháti kuruc felkelőkkel. 1703-ban már Esze Tamás is csatlakozik hozzájuk, miután elérkezettnek látták az időt hazatérnek és felkelést indítanak a Habsburgok ellen. 

1703. május 6-én Rákóczi átadja Esze Tamásnak brezdáni kiáltványát, amit Bercsényi Miklóssal írtak alá. Esze Tamást ezredeskapitánnyá nevezi ki és átadja neki piros színű selyemzászlót "Cum Deo pro partia et libertate" (Istennel a hazáért és a szabadságért) felirattal. Május 21-én kitör a tiszaháti felkelés, Bercsényi zsoldosokat toboroz a harchoz. 1703-1704-ben Bercsényi tevékenyen részt vesz a hadműveletek irányításában és a kuruc had vezetésében. Rákóczi generálissá nevezi ki, de egyértelműen ő volt Rákóczi mellet a főparancsnok-helyettes. Ekkor már nem mint császári hanem mint kuruc vezér lesz a Felső-Magyarországi hadműveletek fő irányítója. 15000 fős seregével az élén körülveszi Zólyom várát és győztes csatát vív, a győzelem után seregének száma már 25000-re dagad. 

                        

                                           Brezdáni kiáltvány Bercsényi kézírásával

 

1704-ben már a dunántúli hadműveletekben vesz részt, 1705-ben váltakozó sikereket ér el Felső-Magyarországon, miközben Dunántúl újból elveszik, 1705-ben Bottyán segítségével már sikeres dunántúli hadjáratot érnek el. 1706 tavaszán I. Lipót fegyverszünetet köt Rákóczival a tárgyalásokat Bercsényi vezeti, azonban fegyverszünet nem tartott sokáig. 

Az 1707-es ónodi országgyűlésen bátran kiáll Rákóczi mellet, az országgyűlés a túróci nemesek és a kuruc pártiak között véres vitába torkollik. Bercsényit, Rákóczi esetleges távolléte esetén fejedelmi helytartóvá választják. A békepártiak letörése után kimondják a Habsburg-ház trónfosztását. 

A szabadságharc 1710-re erősen hanyatlani kezd, Bercsényi Lengyelországba megy, hogy katonai segítséget hozzon az orosz cártól. 1711. áprilisában megkötötték a szatmári békét, amivel Bercsényi nem értett egyet. 1716-ig Lengyelországban, Brezdán várában él, miközben teljes vagyon elkobzást hajtanak végre távollétében. Még ebben az évben sikerül majdnem 20000-nyi bujdosót és török katonát összegyűjteni egy utolsó felkelésre. A háburú a törökök vereségével végződik ezek után Bercsényi szolgálataira már nincs szükség, Rákóczival együtt őt is kiadják Bécsnek, majd Rodostóba emigrálják őket. 

Bercsényi Miklós 1725. november 6-án hal meg Rodostóban, hamvait 1906-ban hozták haza Magyarországra a kassai dómba.

 

Felhasznált irodalom:

Pálinkás Mihály: Múltunk nagyjai

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai

R. Várkonyi Ágnes: A kuruckor hősei

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. március 18.
Nézettség: 2,668 Kategória: Személyek
Előző cikk: Bottyán János Következő cikk: Ambrózy György (prédikátor)


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: