Történelem - Tisztségek

   

 
A nagyherceg (németül Großherzog, franciául grandduc, angolul grand duke, olaszul granduca) egy nemesi rang, a királynál alacsonyabb rangú, de az uralkodó hercegnél (fejedelemnél) magasabb. Ma Luxemburg az egyetlen állam, amelynek nagyhercegség az államformája.
 
A herceg a legmagasabb rangú főnemesi cím. A régi germánoknál a hadsereg élén állók címe volt, a népvándorlás után a letelepedett népek önálló (szuverén) uralkodói lettek, vagy a hercegi titulust uralkodó közvetlen leszármazottjaként örökletes, máskor uralkodói kinevezéssel adományozott nemesi címként (nemesi címek) viselték. Európában ma is hercegség (principauté, fr.
 
Magyarországon az első hercegprímás Keresztély Ágost szász király volt, miután megválasztották esztergomi érseknek (1707-1725). Az ő kérésére kötött III. Károly király (uralk. 1711-1740) hercegi címet a prímási ranghoz. A hercegprímási cím használata 1947-től kezdve törvénytelen volt a többi nemesi rangokhoz hasonlóan, de egyházjogi tekintetben csak 1951-ben szűnt meg, amikor XII.
 
Az őrgróf vagy márki Nyugat-Európában, illetve a volt gyarmatokon használt, örökletes nemesi cím. A címet használják egyes kínai és japán nemesi címek lefordítására is. Női megfelelője, a márki rangot viselő nő a márkinő vagy őrgrófnő, míg a márki feleségének megnevezése a márkiné vagy őrgrófné. A nemesi címek rangsorában a hercegi cím alatt, de a grófi cím felett helyezkedik el.
 
A gróf (latinul comes), a középkori Nyugat- Közép- és Dél-Európában a királytól sokszor csak közvetetten függő, nagyfokú autonómiával rendelkező feudális nagybirtokosokat jelentette, akik egy-egy területi egység vezetői, a helyi közigazgatás, katonai és bírói hatalom birtokosai voltak.
 
A pozsonyi gróf (comes Posoniensis), a 19. századra már puszta cím lett, mely az erdődi gróf Pálffy családot illette meg örökös jogon. Werbőczy István az ország bárói közé sorozza (Tripartitum I. 94.), de már az 1687. X. törvénycikk az országbárók után közvetlen következő rangnak tekinti; mint ilyen a főrendi táblának tagja és neve a királyi végzemények záradékában fölemlítették.
 
A temesi gróf (Comes Temesiensis) címet a temesi főispán viselte, aki az egész középkoron keresztül (éppen úgy mint a pozsonyi gróf) az ország védelme szempontjából is fontos hivatással bírt. E tekintetben hatásköre több vármegyére kiterjedt, a déli vidék kulcsát alkotó Temesvár várának főparancsnoka és a vidék főkapitánya volt.
 
Latin eredetű, jelentése háznagy. Frank udvari főméltóság. Eredetileg a királyi jószágok és udvartartás felügyelője, később kormányzó, fővezér és főbíró volt egy személyben. A gyakran szétszórtan elhelyezkedő birtokokat felügyelte, majd más jogköröket is kapott: királyi tanácsadó, az udvari személyzet előjárója, a hadsereg vezetője lett. A 6.
 
Latinul comes palatinus, németül Plazgraf. Középkori és kora újkori udvari fő tisztségviselő. Eredetileg a római császári palota kamarása és testőre, Bizáncban a császári magánkincstár feje.
 
Angol és skót főnemesi cím, a grófi rang pontos megfelelője, de (mint általában az angol címek) primogenitúra szerint öröklődik. Eredetileg nagyjából a középkori magyarországi ispánnal azonos jelentésű: a 11-12. századig így nevezték a grófságok élére állított királyi kormányzót. Ettől fogva fokozatosan címmé vált. A 14.

54 cikk | 2 / 6 oldal