A nagyherceg (németül Großherzog, franciául grandduc, angolul grand duke, olaszul granduca) egy nemesi rang, a királynál alacsonyabb rangú, de az uralkodó hercegnél (fejedelemnél) magasabb. Ma Luxemburg az egyetlen állam, amelynek nagyhercegség az államformája.
A cím története
A cím Nyugat-Európában keletkezett, eleinte a nagyobb hatalmú hercegek címe volt, mert az egyszerű hercegi cím a középkor végére már nagyon elterjedt és a kisebb területek, városok uralkodóit is jelenthette. A cím használatának egyik első előfordulása a 15. században történt, amikor III. Fülöp, Burgundia hercege (1419–1467), a mai Kelet-Franciaország és Hollandia egy jelentős részének uralkodója így címeztette magát 1435-től, amikor uralma alá vonta Brabant és Limbourg hercegségeket, valamint Holland, Zeeland, Friesland, Hainaut és Namur grófságokat. Fia, Károly (1467–1477) folytatta a cím használatát.
Az első uralkodók, akiket hivatalosan is nagyhercegnek címeztek, a toszkánai Mediciek voltak, a 16. század végétől. Címüket V. Piusz pápa adta 1569-ben. A Német-római Birodalom vazallusai voltak.
Legelőször Olaszországban merült fel, ahol V. Piusz pápa 1569-ben I. Cosimo firenzei hercegnek adományozta ezt a címet. 1669-ben, Toszkána megalakulása után, a toscanai uralkodó vette fel e címet a királyi fenség megszólítással együtt. 1805 Napóleon császár sógorának, Muratnak, mint a bergi nagyhercegség uralkodójának adományozta e címet, 1806-ban pedig a badeni választó, a hessen-darmstadti tartománygróf és a würzburgi választó vették fel e címet, miután csatlakoztak a rajnai szövetséghez. A bécsi kongresszus határozata értelmében a nagyherceg cím Hessen-Darmstadt, Baden, Szász-Weimar, Mecklenburg-Schwerin, Mecklenburg-Strelitz és Oldenburg uralkodóit illette meg (az utóbbit 1829 óta). A nagyherceg címet viselték még az osztrák császár, mint Toscana és Krakkó, a porosz király, mint az alsórajnai vidék és Posen nagyhercege, és a német-alföldi király, mint Luxemburg nagyhercege. Megmaradt azonkívül e cím a Habsburg–Lotaringiai háznak Toszkánában uralkodott ágánál. A nagyherceg fia, illetve prezumtív örökösének címe az örökös nagyherceg volt. Az orosz cár címében szintén előfordult, mint velikij knyaz Szmolenszka, Litvi, Podoliji i Finlangyiji (Szmolenszk, Litvánia, Podólia és Finnország nagyhercege), de főképpen a cári uralkodóház belső tagjait illették e címmel. Ezek rangi címe viszocsesztvo (magasság) volt, míg a cári házzal rokonságban levők címe egyszerűen herceg (illetőleg hercegnő). A nagyherceg ezenkívül az orosz cári család egyes tagjainak a címe.
