Latinul comes palatinus, németül Plazgraf. Középkori és kora újkori udvari fő tisztségviselő. Eredetileg a római császári palota kamarása és testőre, Bizáncban a császári magánkincstár feje. A Meroving-korban a királyi udvar közigazgatási és törvénykezési ügyekben intézkedő fő tisztségviselője, a Karolingoknál az udvartartás vezetője, az udvarnaggyal együtt a majordomusi feladatokat látta el, az udvar népének legfőbb bírájaként az uralkodó helyett is hozhatott ítéletet. A királyt képviselte a törvényszék előtt is az eskütételek és az ítélethozatalok idején, főbírói tisztet töltött be, felelt a törvényszéki események hiteles feljegyzéséért. Később saját bírósága alakult. A magyar nádor és a lengyel vajda latin címe is palotagróf volt.
