Ökológiai bomba Nagybányán és környékén


Ökológiai bomba Nagybányán és környékén

Az erdélyi Nagybánya (Baia Mare) szép műemlékei (Szent István templom és torony, a főtér) mellett jelentős ipari központ is, annak minden környezeti kihatásával együtt. A 130.000 lakosú város első említésének időpontja vita tárgyát képezi, egyesek szerint a 12. században, mások szerint pedig a 14. században igazolta írott dokumentum a település létezését. Az azonban biztos, hogy nevét értékes bányáiról kapta, a „nagy” előtag a környék többi bányatelepülésének nevétől (Kapnikbánya, Felsőbánya stb.) különböztette meg. A bányászatnak jelentős múltja van ebben a térségben, már a középkortól kezdve arany- és ezüstkitermelés folyt itt.

                

Ivóvíz- és folyóvízszennyezés

Nagybánya bányászati jelentősége lecsökkent a 20. századra, de a kommunizmus idején az erőltetett iparosítás számos gyárat telepített a város köré. Ezek terhes örökséget jelentenek, számos környezeti problémát okozva a térség lakóinak. A környezeti ártalmak közül az ivóvíz szennyezése áll első helyen. A Máramaros megye területén található települések közül több esetben merült fel ilyen gond, elsősorban amiatt, mert a víztisztító állomások nem rendelkeztek érvényes engedéllyel. Bár állításuk szerint a víz emberi fogyasztásra alkalmas volt, a vizsgálatok kimutatták, hogy a víz arzéntartalma a szomszédos Erdőszádánál jóval magasabbra rúgott az elfogadottnál. A kémiai és mikrobiológiai elemzések során kiderült továbbá, hogy az ivóvíz minősége másik 31 községben sem felel meg teljes mértékben az előírásoknak.

Az ivóvíz minősége mellett a környékbeli folyóvizek szennyezése is problémává vált. A megye másik városában, Erzsébetbányán a Lápos folyót a város egyik bezárt bányájának tárnájából szivárgó szennyvíz szennyezi, mintegy 2 kilométeres szakaszon. A helyszíni felmérésekből kiderült, másodpercenként harminc liter ipari víz ömlik a Láposba. Emellett az utóbbi években telente a szennyvízelvezető-csövek is elfagytak, és ciántartalmú folyadék jutott Nagybánya folyójába, a Zazárba, és a Láposba is. A szennyezésnek jelentősek az ökológiai hatásai, hiszen a folyók színének elváltozása nem csak esztétikai kérdés, ez az élővilágot is veszélyezteti - a térségből indult ki 2000 elején a Tiszát is elérő ciánszennyezés. Egy 2009-es vizsgálat kimutatta, hogy az említett folyók halállománya lecsökkent, elsősorban a tiszai ingola, a fürge cselle, a botos kölönte és a fejes domolykó populációja került kritikus helyzetbe. A hasonló, gyakran előforduló balesetek elkerülése érdekében modern víztisztító rendszert terveznek Nagybányára, a kivitelezés azonban egyelőre várat magára.

Hulladéklerakók veszélye

A víz szennyezettsége mellett Nagybánya és térségének állandó gondja a bányák hulladékainak elhelyezése, megsemmisítése. Ezek zöme veszélyes hulladékot tartalmaz, melyek a meddőhányók közelében élő lakosokra vannak káros hatással. Elhelyezésüket csak megfelelő területen, megfelelő engedéllyel lehet kivitelezni, amire nincs mindig lehetőség. A már összegyűjtött, felhalmozott szeméttel is akadnak problémák. 2011 telén például a nagybányai szemétlerakó kapott lángra, és a tűz eloltásáig mintegy 30 tonna hulladék égett el. A műanyag vagy polietilén égése során egyebek mellett dioxin is került a levegőbe, aminek köztudottan rákkeltő hatása van. A fenti kritikus problémák mielőbbi orvoslást igényelnek, hogy Nagybánya és vidéke megőrizhesse festői környezetét. 

                                   

                                     A Zazar, a Lápos jobboldali mellékfolyója Nagybánya területén.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 3,021 Kategória: Környezetvédelem
Előző cikk: Környezetvédelem a kezdetektől napjainkig Következő cikk: Powercanister

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: