A biodivertzitás vagy biológiai sokféleség kifejezés mást takar az egyes tudományágak, és mást a köznépi felfogás szerint. Míg utóbbi egy terület fajgazdagságát érti alatta, addig például az ökológia egy terület vagy rendszer rendezettségét (ún. entrópia állapot). A továbbiakban a köznépi felfogás szerint vizsgáljuk a biológiai sokféleség fogalmát.

A biodiverzitás az élővilág stabilitása szempontjából nagyon fontos. Egyes fajok eltűnése vagy felszaporodása az élő rendszerek esetében valamilyen hibára utal, amit általában az emberi tevékenységek váltanak ki. A sokféleség megszűnésének legdurvább példája az esőerdők irtása. Az esőerdőben egy négyzetkilométeren több tízezer különböző faj él, míg ha ezt kiirtják, mondjuk szántóföld létesítése céljából, akkor marad a haszonnövény, és pár tíz kártevője és kórokozója. A sokféleség csökkenése létező veszély, a XXI. század egyik nagy problémája lesz, a következményei egyelőre kiszámíthatatlanok.

A biológiai sokféleség fontosságát a ’80-as években már felismerték, az 1992-es Rio-i konferencia fontos témája volt. A konferencia eredménye a Biológiai Sokféleség Egyezmény volt, ami nemzetközi szinten határozott meg feladatokat és alapelveket a biológiai sokféleség védelmében.

Az Egyezmény fő célkitűzései a következők:

- A biológiai sokféleség megőrzése, ami nem csupán a fajok, hanem a genetikai állomány és az élőhelyek szintjén is megjelenik. Az Egyezmény a biodiverzitás megőrzése, használata és a hasznok megosztása között igyekszik egyensúlyt teremteni.

- A fajok, ökoszisztémák, egyéb ökológiai rendszerek fenntartható használata, ami azt jelenti, hogy az hosszú távon nem jár a sokféleség drasztikus csökkenésével, és nem veszélyezteti a jövő nemzedékeinek igényeit.

Az Egyezmény nem klasszikus természetvédelmi törvény, mégis jelentős abból a szempontból, hogy az egész élővilág védelmére helyezi a hangsúlyt, illetve célja a természeti elemek degradációjának megállítása.

Az Egyezményhez csatlakozó államok különféle módokon vállaltak kötelezettséget a biológiai sokféleség megőrzésére, mint például a fenntartható használat, oktatások, képzések, in-situ (helyben) és ex-situ (például génbankban) helyek létesítése, új kutatások indítása. Az Egyezmény fontos lépés volt, de az azóta eltelt időben a téma több környezeti probléma tükrében, mint például a klímaváltozás, háttérbe szorult.

A biológiai sokféleséget több dolog is veszélyezteti:

- erdők irtása: évente két magyarországnyi terület tűnik el a Föld felszínéről a fakivágások hatására, aminek csak egy része jelenti az esőerdőket. Az utóbbi évtizedekben igen nagy veszteségeket szenvedtek el a tajga erdei is.

- bányászati tevékenységek: főleg a külszíni bányászat okozza a sokféleség csökkenését egyrészt a területfoglalással, másrészt a bányászat káros mellékhatásaival (por, meddőhányók, toxikus anyagok felszabadulása).

- mezőgazdaság: az intenzív mezőgazdasági művelés nem kedvez a biodiverzitásnak, ugyanis általában csak egy növényfajt tűr meg egy mezőgazdasági területen. Emellett jelentős környezetzavarással és növényvédőszer-használattal jár.

- városok növekedése és problémái: a városok területfoglalása a természettől veszi el a helyet, átalakítja azt, és a sokféleség szempontjából alacsony diverzitású területet hoz létre. A városokból kiáramló szemét és szennyező anyagok a városok környezetében okozzák a sokféleség csökkenését.

- ipari tevékenységek: egyrészt az alapanyagok beszerzésével (a természettől kell elvenni), azok feldolgozásával és szállításával, másrészt a keletkezett hulladékok elhelyezésével okoz problémát.

- közlekedés, úthálózat: a jelentős úthálózatok (elsősorban az autópályák) feldarabolják az élőhelyeket, amelyeket így lassú sorvadásra ítélnek. A megnövekedett gépjárműforgalom egyrészt közvetlenül, például gázolásokkal okozza a sokféleség csökkenését, másrészt közvetve a zajjal, porral és a károsanyag-kibocsátásokkal.

- nem fenntartható használatok: talán az egyik legsúlyosabb probléma, akár a fentebb említett problémák összefoglalója is lehetne. Az oka, hogy a természet értékei és erőforrásai jelentős mértékben alá vannak becsülve.

Bár napjainkban már ismeretes a tény, egyre több növény- és állatfaj szorul ki természetes életteréről az ember térhódítása révén, ami akár a fajok eltűnését is okozhatja, a megoldások egyelőre még váratnak magukra.