Az esőerdők pusztulása


Az esőerdők pusztulása

A trópusi esőerdők az Egyenlítőt övező 10-10 fokos sávban terülnek el. Megtalálhatók Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában. Az utóbbi kontinensen az Amazonas-medencében terül el a legnagyobb, "zöld pokol"-nak is nevezett esőerdő, amelynek területe 5 millió négyzetkilométer. Egy 2005-ös felmérés szerint a legnagyobb területű emberi kéz által nem bolygatott, eredeti állapotban levő, un. primer erdők Madagaszkáron, Szudánban és Kongóban találhatók.

Egyedi éghajlat, nagy biodiverzitás

Ebben az éghajlati övben az évi csapadékmennyiség általában 1500 és 4000 mm között mozog (de helyenként akár 10 m is lehet), a gyakori, majdhogynem naponkénti esők miatt szinte állandóan párás a levegő. A havi középhőmérséklet meghaladja a 22 Celsius fokot, az évi hőingás pedig alig 1 fok. Az esőerdők élővilága egyedülállóan gazdag és változatos: megtalálhatjuk bennük a földi állatfajok felét és rengeteg növényfajt (hektáronként átlagosan 40-45 fafaj él itt). Az esőerdők ugyanakkor alkalmatlanok az emberi élet közvetlen fenntartására, mert a táplálék nagy része a magas fák lomkoronájában található, a talaj rendkívül szegény tápanyagokban. Gyógyszereink negyedét azonban az itt élő növényekből állítják elő. 

                                

Pusztulásuk okai

Néhány ezer évvel ezelőtt, amíg az emberiség nem kezdte el átalakítani a tájat, a Föld szárazföldi részének 40%-a erdős, zöld terület volt, ez napjainkra felére csökkent. A 20. században az emberi tevékenység miatt rohamosan csökkenni kezdett az esőerdők területe is, a trópusi esőerdők jelenleg a Föld felszínének mintegy 6 %-át teszik ki.

Az erdőpusztulás legfőbb oka, hogy az emberiség a fakivágással mezőgazdaságra, állattartásra alkalmas területhez kíván jutni. A fakitermelés mellett a fák tüzelőanyagként való elégetése is káros: növeli az üvegházhatást, nagy mennyiségű szén-dioxidot és füstöt juttat a levegőbe. A füsttel további gond, hogy porszemekből áll, és sűrűsége miatt felfogja a Napból kibocsátott fényt a növényzet elől. Így csökkenti a talaj megszokott hőmérsékletét, gátolja a növények fotoszintézisét, és azok pusztulásához járul hozzá. Ezek a „felszabadított” területek, tápanyaghiányuk miatt körülbelül 3 év múlva kimerülnek, majd 30-40 év regenerálódást igényelnek. Terület hiányában azonban 10 év múlva az emberek már újra itt kezdenek termelni, így a föld teljesen elsilányul, vörössé és művelhetetlenné válik.

Az illegális fakitermelés is jelentős pusztítást okoz. Tavaly Brazíliában, egy esőerdő mélyén találták meg a világ legnagyobb törvénytelenül kitermelt farakományát. Több millió dollár értékben foglaltak le mahagónit, más nevén „az erdő királynőjét”. Ez az Amazonas legdrágább fatípusa, 30-40 méteres magassága miatt kapta ezt a nevet. A fekete kereskedők az USA-ba, Japánba, Nagy-Britanniába és más európai országokba szállítják a lopott fát, ezek az országok pedig a piaci árnál olcsóbban veszik meg tőlük.

A papíripar szintén nagy mennyiségű fát dolgoz fel, és az emberek pazarlásával, igényeivel ez egyre csak nő. Ez az a pont, ahol mi is tudnánk takarékoskodni: félfamentes lapokat venni, újrahasznosítani az újságokat, szórólapokat, amikből naponta kapunk.

Másik tényező az aranybányászat. Hatalmas gödröket ásnak a kutatás közben, nagyobb területeket berobbantanak, vegyszerekkel mérgeznek a bányászat során. Ehhez hasonló pusztítást végeznek az infrastrukturális fejlesztések: például az utak és szállítócsövek építése. 

                                  

Az erdőpusztítás következményei

A mértéktelen, felelőtlen esőerdőirtásnak többféle súlyos következménye van. Mivel az erdő rendkívül összetett ökológiai rendszer, eltűnésével számos állat- és növényfaj kihal. Emellett az őslakosok, például a janomami indiánok élete is veszélybe kerül lakhelyük megszűnése miatt.

A fák növekedésük során szén-dioxidot építenek be a szervezetükbe (biomassza), az erdők csökkenésével azonban ez a szén elnyelési folyamat mérséklődik, nő az üvegházhatás. A fák feldolgozása során pedig újabb szén-dioxidot juttatunk a levegőbe elégetésükkel, ráadásul geológiai időtávlatban mindezt szinte egy pillanat alatt tesszük, holott a növényzet a szenet évezredek, évmilliók során kötötte meg.

Mindezek révén az erdők és eltűnésük fontos szerepet játszanak a klimatikus folyamatokban, változásokban, mint például a vízkörzésben. Az esőerdők hatalmas vízmennyiséget igényelnek, ezt a csapadékból, esőből veszik fel, majd leveleiken keresztül visszapárologtatják az atmoszférába, újrahasznosítják azt. Az egészséges növényzet hiányában ez a körforgás sérül, vízhiány keletkezik. Így nem csak az éghajlatunk változik meg, de ivóvízhiány is felléphet, talajerózió és szárazság keletkezhet. Elsivatagosodhatnak az erdők területei, a fel nem szívott víz pedig nagyobb károkat okozhat (ld. sárlavinák, földcsuszamlások, árvizek).

A fakitermelő országoknak az erdőirtás fontos, nélkülözhetetlen, sokszor egyetlen bevételi forrást jelent, azonban a fák újratelepítésével már nem foglalkoznak pénzhiány miatt. Eddig még nem sikerült igazi esőerdőt újratelepíteni kiirtott területen. Ennek oka lehet a különleges fatípusok termesztésének, illetve a speciális ökoszisztéma visszatelepítésének nehézsége az adott területen.

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 5,106 Kategória: Környezetvédelem
Előző cikk: Alternatív energiák – a fény az alagút végén Következő cikk: Az óceánok zajszennyezése

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: