A 20. századi környezetszennyezés egyik meglepő eredménye, hogy a Föld különböző vízfelületein összefüggő hulladékszigetek keletkeztek. A legnagyobb szemétdomb a Csendes-óceán felszínén helyezkedik el. Két, egymástól különálló részből tevődik össze: Japánnál a Keleti szemétfolt, a Hawaii-szigeteknél pedig a Nyugati szemétfolt található. A sziget összegzett átmérője nagyjából 2500 kilométer, területe több Magyarországnyi, mélysége pedig nagyjából 10-30 méter. Becsült tömege 100 millió tonna.

Mikor Charles Moore amerikai óceánkutató 1997-ben egy Los Angeles és Hawaii között megrendezett hajóverseny vett részt, azt tapasztalta, hogy egy héten keresztül sűrű szemétben kell haladnia több ezer mérföldre a szárazföldtől. Ő fedezte fel a Nyugati szemétfoltot. Négy francia felfedező is hasonlókat vélt látni a Sargasso-tengeren a Bermudáknál tett nyolchónapos útjuk alatt. Megdöbbenve tapasztalták, hogy 5-10 percenként úszó szeméttelepekkel találkoznak. A szemét legnagyobb része, legalább 95 százaléka műanyag. Vannak benne többek között fogkrémes tubusok, vizes flakonok és aeroszolos palackok is.

Az angolul „The Great Pacific Garbage Patch"-nek vagy „Pacific Trash Vortex"-nek nevezett szemétsziget az 1950-es évek óta folyamatosan növekszik a Csendes-óceán északi medencéjében az itt kialakult óriási, az óramutató járásával megegyező irányú örvény hatására. A vízkör az Észak-Csendes-óceáni áramlatból, a Kalifornia-áramlatból, az Észak-Egyenlítői-áramlatból és a Kuroshio-áramlatból tevődik össze. A szemétszigeteket ezek az óceáni áramlások mozgatják. A hulladék egyötöde a hajókról és az olajfúró szigetekről származik, a maradék nagyobbik rész pedig a szárazföldről. Ami hulladék a északi féltekén a tengerekbe kerül, az előbb-utóbb ebben a térségben köt ki. 

Ez az óriási hulladékkupac az óceán állatvilágára van talán a legnagyobb hatással. A szemét nagy része átlátszó és közvetlenül a vízfelszín alatt lebeg, így műholdképről nem látható. Az áttetsző műanyag zacskókat sok állat tápláléknak nézni és lenyeli, pedig ezek eltömítik a nyelőcsatornákat, így az élőlények éhen halnak, vagy leáll a légzésük, ha eltömíti a légcsövüket. Különösen veszélyesek a lassú lebomlás során keletkező apró, milliméteres darabkák, hiszen ezek lehetetlen összegyűjteni, a madarak és a halak pedig óhatatlanul lenyelik őket a tengervízzel együtt. Ha a zacskó rátapad egy állatra, akkor lassítja mozgását, ezért képtelen elmenekülni a ragadozók elől.

„Az ENSZ egy 2006-os becslése szerint az óceánok minden négyzetmérföldjén 46 ezer darab műanyag tárgy lebeg” - írja a www.kitekinto.hu. „A Moore által alapított amerikai székhelyű Algalita óceánkutatási alapítvány 2008-ben expedíciót szervezett a csendes-óceáni szemétfolt tanulmányozására. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a tengerekbe került műanyaghulladék évente 1 millió tengeri madár és 100 ezer tengeri emlős pusztulását okozza.”

Érdemes megnézni az alábbi, igen látványos filmet a szemétszigetről: