Tordai-hasadék


Tordai-hasadék

Legendák völgyében: a Tordai-hasadék

A régóta kedvelt romániai turistacélpont, a szemgyönyörködtető Tordai-hasadék Erdély középső részén helyezkedik el, nem messze Torda városától. Ez tulajdonképpen a Torockói-hegységben végigfutó mészkő-hasadék. Jókai „háromezer lépésnyi sziklafolyosóként” említi az Egy az Isten című alkotásában.

A hasadék keletkezése

Keletkezésének számos mitikus és földrajzi vonatkoztatása van: egyes legendák szerint Szent László Torda mellett harcolt a kunokkal, amikor a túlerővel szemben vissza kellett vonulnia a hegy irányába, ám a kunok üldözőbe vették a magyar sereget. Szent László ekkor feltekintett az égre, Istenhez fohászkodott; majd ebben a pillanatban a hegy kettéhasadt. Egyesek szerint a mai napig láthatóak a lovak patanyomai. Az igazság ennél prózaibb: a hasadék a Torockói-takaróban a földtörténeti középidőben keletkezett vulkáni és üledékes eredetű kőzeteken. A mélyben fekvő ofiolit kőzetekre egy tengerelöntés során jura kori mészkő került. A kőzetek rétegzettsége ezért enyhe és északnyugati irányú. A hasadék „bejárati” (menedékház felőli) oldalán a mészkőnél régebbi triász korú porfirintufát találhatunk, míg a Peterd felőli oldalon homokkő és kréta korú meszes márga lelhető fel.

A karsztosodási folyamatok hatására először kisebb barlangok képződtek, majd ezek kiterjedésével, összekapcsolódásával kiterjedt barlangrendszer jött létre. Ezeknek a tagjai lehettek a hasadék mai barlangjai is. A belső üregek növekedésük során beomlottak, mély dolinákat alkotva, melyeknek összekapcsolódása által keletkezett a ma ismert hasadék őse, melyet később a Hesdát-patak eróziós munkája formált.

A növény- és állatvilág

Az ismert botanikus, Nyárády Erazmus Gyula kimutatása alapján a Romániában előforduló 3500 növényfajból itt 997 található meg. Nézzünk egy-két különleges, ám a hasadékban otthonra lelő növényt! A napos oldalakat kedveli az erdélyi hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. transsilvanica), a csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima) és a hegyi árvalányhaj (Stipa joannis) fordulnak. Az árnyékos, sziklák által a napfénytől javarészt elzárt helyeken él meg a merev nyúlfarkfű (Sesleria rigida), amely tömött gyepével egész oldalakat borít. Ebben a fűszőnyegben található a tűlevelű szegfű (Dianthus spiculifolius) és a bánáti ördögszem (sikkantyú) (Scabiosa banatica).

                                            

                                                                 Tűlevelű szegfű

A hely emblematikus növénye a mindenütt megjelenő díszes zabfű (Avenastrum decorum) és a gyászoló imola (Centaurea atropurpurea), a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), valamint az illatos kankalin (Primula columnae). A kuriózumnak számító növények egyik éke a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), amely Európában csak a Kárpát-medence hat termőhelyén fordul elő.

                                                                                                  Illatos kankalin

                                                                         A magyarföldi husáng hazánkban is megtalálható a Pilis, a Bükk,
                                             a Gerecsében és a Börzsönyben. Fokozottan védett növény.

A hasadék fokozottan védett madárfaja a hantmadár, a kövirigó és a hajnalmadár. Emellett a hasadékban egy frissen végzett felmérés alapján 320 lepkefajt tartanak számon.

                                                                                 Hajnalmadár

S egy barlanghoz fűződő legenda…

Jelenleg 32 elismert barlanggal rendelkezik a hasadék, ebből csak 12 olyan van, ami 6 méternél hosszabb. Egyik híres barlangja a Kéményseprő-barlang, amely egy Kis névre hallgató kéményseprőről kapta a nevét. Egy legenda szerint óriási kincs rejtőzik a barlangok valamelyikében, sokak szerint éppen ebben - a most már - Kéményseprő-barlangnak nevezett vájatban. A névadó Kis is így gondolta ezt a hiedelem szerint, ezért hirtelen felindulásból úgy döntött, hogy többedmagával megszerzi ezt a kincset. Ahogyan egy szűk járathoz értek a barlangban, a kéményseprő magára kötött egy kötelet, és barátaival leeresztettette magát. A legenda szerint azonban, ahogy egyre lejjebb és lejjebb ért, a járat szűkülni kezdett, és a kéményseprő megijedt. Kiabált társainak, de azok úgy megijedtek barátjuk jajveszékelésétől, hogy azon nyomban elszaladtak, így a pórul járt kéményseprő a mai napig ott rekedt. A híres tordai költő, Gyöngyössy János, egyik művében így emlékezik meg a kéményseprőről:

                                          

                                   „Torda felett egy hegy hasadott meg, mely bizonyos jegy,

                                                           Nagy dolog eddigelé, elvetemedni belé

                                                 Ostoba bátorság, harminczkét ölnyi magasság,

                                                    Hogy nem félti fogát Kis s lebocsátja magát,

                                                       Hét napig nyomorog, sir, szeme könnye csorog, ...”


 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2013. március 29. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 3,277 Kategória: Természeti kincsek
Előző cikk: Szentendre, a kutak szigete Következő cikk: Varázslatos település a Mecsekben: Orfű és környéke

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: