A kaprot nem termeljük, mert többnyire magától is megterem. Mégis fontos növénye a magaságynak, mert erős szaga távol tartja a rovarokat.
Igénytelen növény, szinte mindenütt megterem; a magját elszórja, és a kert bármely részében - így a magaságy földjében is - kikel. Termesztése mégsem teljesen egyszerű, mert a magja csak egy évig tartja meg a csíraképességét!
Ha szükség van a vetésére, akkor a magját az első szakaszban vethetjük, március közepén, legfeljebb 3 cm mélyen.
A zöld lombját május második felétől szedhetjük. Kiváló ízesítője a tökfőzeléknek, a kovászos uborkának, húsételeknek, de kellemes zamatú mártás is készíthető belőle, a kapros túrós lepény és a kapros túrós palacsinta pedig ínyencségnek számít.
A tavaszi kelésű kapor (Anethum graveolens L.) július közepére beérleli a magjait és elszárad, és nincs már friss kaporlevél az ételekhez. Ezért júniusban is vessünk egy-két méternyi sorba kapormagot, hogy őszig legyen friss, zöld lomb, sőt jusson még szárításra is belőle.
Nagymamám azt mesélte, hogy náluk mindig az ő nagyapja "vetette" a kaprot. Amikor az évben először megzördült az ég (!), kiment a kertbe, belemarkolt a földbe, és azt szórta körös-körül, miközben ezt kiabálta: "KAPROT VETEEK, KAPROT VETEEK"... Annyira bele szokott jönni a Papa, hogy a felesége idővel már utánakiabált: Hagyja mán, annyi kaprom lesz, hogy lépni se lehet majd tüle!