A folyamatos környezetszennyezés hatására az időjárás alaposan megtréfált minket. A jó konyha kiindulóalapjának tekinthető kiskert azonban kisegíthet: az alábbi, 1859-ből származó megfigyelések ugyanis akár most is érvényesek lehetnek, hiszen ezeket elsősorban a növények viselkedésének megfigyelésére alapozták.

 „Lehetlen, hogy némelly növények rendkivüli érzékenysége magára ne vonja figyelmünket. Azon növények közt, mellyek éghajlatunk alatt átalában el vannak terjedve, igen sokan csalhatlan jelekkel birnak, mellyek esőt vagy más légköri változást megjósolnak. Némelly virágok kinyilta és bezáródása nem annyira a világosság hatásának, mint inkább a légkör sajátságának tulajdonitandó, s kinyiltuk vagy összevonódásuk annak közel megváltozását jelentik.

A csirizes madárhur (stellaria media) természeti légmérőnek tekinthető; mert ha apró fehér virágai bezáródnak, bizonyos,hogy nemsokára esőzés áll be, mig száraz időben e virágocskák rendszerint reggel 9 órától délig teljesen kinyilva maradnak. Eső után lecsüggnek, de nehány nap mulva ismét visszanyerik természetes egyenes állásukat.

A szegfű csak napsugárra nyilik meg, s este felé vagy eső előtt becsukódik.

A piros tikszem (anagallis arvensis) joggal neveztetik „szegény ember légmérőjének.” E kisded növény egész nyáron át virágzik tarlóföldeinken és kerteinkben. Ha szép apró vörös virágai reggel egészen kinyilnak, rendszerint szép napot várhatunk; de ha gyengéd szirmai zárva maradnak, bizton esőre számithatunk.

A bakszakál (tragopogon pratensis) ködős időben nem nyilik meg.

Az a különős sajátsága van,hogy délben öszevonja szirmait, miért is némelly vidéken a parasztgyerkőczök ebből szokták a delet meghatározni.

Keiths növénytanában határozottan állitja, hogy ha a szibériai dudva-csorbóka (Saudistel) éjjel zárva van, a következő nap szép lesz, s ha kinyilik, köd és eső fog bekövetkezni.

Ha az afrikai gyűrűvirág (calendula pluvialis) még 7 órakor reggel, vagy este zárva marad, esőre számithatunk. Ha a lóhere leveleit összehuzza, égiháborut és záporesőt várhatunk. A kornisfű felnyitja kék szemeit, a déli napot üdvözlendő, de eső előtt becsukódik. A dicsőfű (szigoráll, veronica chamaedris), a tüskebokrok közönséges kedencze, szirmait eső előtt bevonja, de ha megszünt esni, ujra kiderül.

A madársóska (oxalis acetosella), ha az éj közeledik, hármas leveleit összevonja, mert fölötte gyenge alkotásuak, s virágait a földre ereszti, illy módon oltalmazván leggyengédebb részeit; mihelyt azonban a hajnal felpirul, ujra kifejti szépségét.

A holgyomál (Habichtskraut) legtöbb faja szintén hajnalban nyilik, s délután összehuzódik.

A katáng (cychorium intybus) szép virágai megjelentik a hajnal kezdetét. A növényvilág egy más faja t. i. az ökörszem aranyvirág (bellis perennis), szintén méltó a megemlitésre, melly napkeltével megnyilik, alkonyatkor pedig összevonódik.

A nagy fehér százszorszép (chrysantheum leucantheum) előre megjósolja a zivatart, előtte bezárván virágait.

A dérdaravirág (draba alpina), az ezerjófű, a télizőld, éjjelre mind lebocsátják virágukat, mindha aludnának, nehogy az esőtől még nedves lég virágporukat megkárositsa.

A fehér vizililiom (nymphaca alba) és többen a kétfalkásokhoz tartozó növényekből a csendes tiszta vizben leveleiket nappal kiterjesztik, éjjelre pedig összevonják.”