A közelmúltban végzett felmérések szerint Magyarországon 3000 iskolából csupán 354-ben foglalkoznak tanórai keretek közt a diákok környezettudatosságra nevelésével, ami jóval kevesebb, mint a fejlettebb nyugati országokban. Sajnos, az olyan iskolák száma sem sokkal több, ahol kisebb intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy legalább magának az intézménynek a tudatos működtetésével hozzájáruljanak egy élhetőbb környezet fenntartásához. Ezt persze az is magyarázza, hogy az iskoláknak egyszerűen nincs pénze rá, hogy komolyabb változtatásokkal éljenek. Ám ahhoz, hogy egy kicsit javítsunk a helyzeten, nem feltétlenül kell milliókat költeni napkollektorra vagy éppen a geotermikus fűtésrendszer kiépítésére. Mindössze egy kis odafigyelésre és tudatos szervezésre van szükség.

A legeslegfontosabb az igazgató és a tanári kar egyöntetű, határozott állásfoglalása az ügyben, hiszen egyfelől az ő munkájuk bevezetni és betartatni az új szabályokat, másfelől így példamutató magatartásukkal is ösztönzik a tanulókat a helyes hozzáállás elsajátítására.

A reformokat – legalábbis szerintem – három csoportba sorolhatjuk:

Az első, amelyik komolyabb tőkét igényel. Az ilyen változtatásokat az adott intézmény a rendelkezésre álló anyagi háttér alapján vagy képes véghezvinni, vagy nem. Ide tartozhat az energiaellátás, a fűtésrendszer, illetve a világítás (energiatakarékos izzók használata) megreformálása, valamint a nagyobb zöldterületek kiépítése. Noha az ilyesmi valóban nem olcsó mulatság, sok esetben megfelelő gazdálkodással, lépésről lépésre végrehajtható. Sőt, az EU számos pályázati lehetőséget is kínál, melyek sokszor nem is kevés anyagi támogatással járnak. Érdemes tehát ezeken indulni.

A második azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek minimális pénzből megoldhatók, s életbe lépésük és működésük az igazgatóságon múlik. Ilyen lehet a büfé korszerűsítése (csak helyben készült ételek árusítása, semmi előre csomagolt bolti termék), szelektív hulladékgyűjtők elhelyezése az iskola területén, felesleges világítás megszüntetése (pl. napos időben a folyosókon, órák alatt az ebédlőben) vagy akár a dolgozatok és hand-outok újrahasznosított papírra történő nyomtatása. Eme dolgok egyike sem igényel nagyobb összegeket, mi több, némelyikkel egyenesen spórolni is lehet.

Az utolsó kategória azokat a kisebb-nagyobb figyelmességeket foglalja magába, amelyeket mi, diákok nap mint nap megtehetünk, hogy hozzájáruljunk környezetünk jobbá tételéhez. Ide tartozik a csapok megfelelő elzárása használat után, a feleslegesen égő lámpák leoltása, a fűtési időszakban az ablakok felesleges nyitva hagyásának mellőzése, a hulladék nem eldobálása, hanem szelektív gyűjtése, az iskola területének tisztán és rendben tartása, és még sorolhatnánk. Csupán az kell, hogy mindenki vegye a fáradságot és figyeljen oda ezekre a dolgokra.

Egy példával is érzékeltetni szeretném a környezettudatosság és az egészséges életmódra nevelés iskolai megjelenését. A budapesti Karinthy Frigyes Gimnáziumban a folyosó különböző pontjain ivókutak vannak telepítve, amelyek fokozottan ellenőrzött, hűvös vizet szolgáltatnak, és a tanulók napi vízbevitelét elősegítik. Az iskolában emellett rendszeresen végeznek a diákok önkéntes munkát a KEKSZ-program keretén belül, amely gyakran kertrendezési vagy faültetési programban nyilvánul meg. Ezeken túl minden évben megrendezi az iskola a Föld napját, amikor környezettudatossággal kapcsolatos előadások, zöld technológiákkal, természettel foglalkozó műhelyek, vetélkedők várják a diákokat.

Összefoglalva: a mi korosztályunk (középiskola) persze ésszel átláthatja ezen intézkedések fontosságát, azonban a környezettudatos életmódot nem lehet elég korán kezdeni. Már az általános iskolákban, sőt akár az óvodákban érdemes megismertetni a gyermekeket a gondolkodás nélküli élet okozta környezetszennyezés súlyos következményeivel, s megtanítani nekik, a mindennapi életben mivel járulhatnak hozzá egy szebb jövő eléréséhez. Ha már egészen fiatal korukban beléjük csepegtetjük a környezettudatos eszméket, a helyes magatartás számukra a későbbiekben is magától értetődő lesz. Ennek a legjobb módja pedig a példamutatás a szülők és tanárok részéről, de persze egy kis játékosság sem hátrány a gyerekek érdeklődésének felkeltése érdekében. Érdekes előadások, izgalmas feladatok és vetélkedők jópofa nyereményekkel egyaránt szóba kerülhetnek, hogy megszerettessük a hasznos praktikákat az apróságokkal. Ily módon talán a felnövekvő generáció is ésszel cselekszik majd, hogy noha az eddigi károkat már nem csinálhatja vissza, többet ne okozzon, s természeti értékeinkben még dédunokáink is gyönyörködhessenek.