Európában kevés helyen található olyan fajgazdag Duna-menti élővilág, mint Baja környékén. A Duna és a Sugovica árnyas vízpartjainak, holtágainak és zátonyainak ligeterdejében egyedi növény- és állatvilág alakult ki. A gemenci erdő a víz közelségének köszönheti egyedülálló szépségét. Különleges hangulatát a jellegzetes növényvilág, a temérdek vadvíz és az egyedülálló állatvilág adja.

Bár a Gemenc területén található erdők túlnyomó többsége ma már ember által ültetett, mesterséges erdő, az őshonos fafajú, természetszerű állományok élővilága leginkább a területen hajdan előforduló természetes erdőtársulásokkal írható le. Ám jelentős területen találunk itt nem őshonos fafajú erdőállományokat is. Vegyük sorra az erdőtípusokat!

Fehérfűz- és feketenyár-ligetek

Eme erdőtársulások a folyók mentén a holtágak folyamatos feltöltődése során, vagy épp a víz építő munkája következtében kiemelkedő, iszapos homokkal borított felszínen jöttek létre, ahol a legmegfelelőbbek a körülmények a fehér fűz és a fekete nyár magjának csírázásához. A fehérfűz- és feketenyár-ligetekben gyakran előforduló, védett, hagymás növényünk, a többnyire csoportosan fejlődő, fehér virágú nyári tőzike. Az erdő jellegzetessége az öreg fűzfákon élő sárga gévagomba, melynek taplószerű, kénsárga telepei tavasszal már messziről világítanak.

 
Sárga gévagomba

Fehérnyár-ligetek

Az alacsonyan fekvő ártér viszonylag magasabb részein találhatók ezek az erdők, amelyek jellemző fafaja a fehér nyár. Tipikusnak mondható elegyfafaj itt a vénic szil, a magasabb területeken pedig felbukkan a kocsányos tölgy és a magyar kőris is. A társulásra leginkább jellemző cserjefajok a hamvas szeder és a vörösgyűrű som. Ligetesebb erdőkben, még inkább napsütötte erdőszéleken találhatjuk meg védett cserjefajunkat, a fekete galagonyát. Gyakori az ősszel izzó piros termésű egybibés galagonya is. Védett növény a helyenként akár 20 méter magasra is felkapaszkodó, ősszel vérvörösre színeződő levelű ligeti szőlő. Főleg nyárfatönkön, nyáron és ősszel tömegesen terem meg az ízletes déli tőkegomba.

Kétlevelű sarkvirág

Tölgy- kőris-szil ligeterdők

Természetes körülmények között a fehér nyár ligeterdőkből fejlődnek ki hosszú idő alatt, és eme folyamat során egyre inkább a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a vénic veszi át az uralkodó szerepet. Állományaik a magas ártéren fekszenek, jellemző elegyfafajaik a fehér nyár és fekete nyár. Ezekben az erdőkben gyakori a mezei juhar, egyre több helyen fordul elő a kislevelű mezei szil, és helyenként a tatárjuhar is fellelhető. Jellemző cserje az egybibés galagonya, a vörösgyűrű som és a mogyoró. Tavasszal gyakran élénk kék szőnyeggel borítja be a talajt a védett Duna-völgyi csillagvirág. Kevésbé feltűnő a szintén védett, lazán gyepes borostás sás és a nagyobb méretű, de apró virágú fürtös gyűrűvirág is. Védelem alatt áll a kosborfélék családjába tartozó kétlevelű sarkvirág és a fehér madársisak is.

Duna-völgyi csillagvirág

A Gemenc állatvilága

Gemenc gazdag állatvilágának létfeltételeit egyrészt a természetszerű ártéri erdők, másrészt a rendszeres áradások, illetve az azok után visszamaradó, táplálékban bővelkedő kisebb-nagyobb vízállások alakították ki.  Jellemző folyóvízi hal többek között a kecsege, a márna és a paduc, amelyek mind élet-, mind szaporodási feltételeiket megtalálják a folyóban. A rendszeres elöntések a csuka és a ponty számára teremtenek kedvező feltételeket. Visszaszorulóban van viszont a compó és a kárász, aminek egyik oka a Bulgáriából betelepített, hasonló élőhelyet megkívánó ezüst kárász tömeges elszaporodása, illetve az élőhelyük beszűkülése.

Gyakori fajok Gemencen a kecskebéka, a vöröshasú unka és a barna varangy. Elsősorban belső tavakban él meg a pettyes gőte és a tarajos gőte, valamint a mocsári teknős. Gyakori a területen a vízisikló (fején sárga félholddal) és a kockás sikló. Eme kétéltű- és hüllőfajok mind védelem alatt állnak.

Gemenc több fokozottan védett madárfajnak is élő-, költő- és szaporodóhelyet biztosít. Rendszeresen költ itt a fekete gólya, jelenleg 35-40 pár él a területen. Szintén fokozottan védett Európa egyik legritkább ragadozómadara, a rétisas (a Gemencen költő párok száma 8-10-re tehető). Néha saját fészket épít, de gyakran más fajok fészkében költ a szintén fokozottan védett barna kánya. Rendszeres fészkelő a területen a kerecsensólyom. Fészket sosem épít, leggyakrabban a rétisas által épített fészekben költ. Jellegzetes madár ezen a tájon a fokozottan védett bakcsó. Két helyen is telepekben költ a védett szürke gém, és megtalálható itt az énekesmadarak közé tartozó berki tücsökmadár.

Barna kánya

Jellemző fészkelő faj még az örvös légykapó, a fekete harkály és a ragyogó kékeszöld hátú jégmadár is. Gemenc jelentősége a madarak szempontjából a vonulás időszakában és télen is igen nagy. Az északabbról vonuló gémfélék és gólyák számára fontos táplálkozóhely a terület, és ezrével telelnek a gemenci Duna-szakaszon a récék, a ludak, a kárókatonák. Az ilyenkor tömegesen előforduló tőkés réce és vetési lúd mellett a mellékvizek befagyásakor felbukkannak a kercerécék, a védett kis bukók és nagy bukók. Ritka, de rendszeresen megfigyelhető például a sarki búvár néhány egyede is.

Sarki búvár

Számos denevérfaj él állandóan az ártéren, a környező települések épületeiben élő és szaporodó fajok pedig táplálkozni járnak ide. Több helyütt előfordul a vízi életmódhoz alkalmazkodott, főként halakkal táplálkozó vidra. 1996 őszén megkezdődött az európai hód  visszatelepítése, amely Magyarországról a múlt század közepén pusztult ki emberi hatásra. A több mint 30 példány kihelyezését követően ma már a védett terület különböző részein élnek és szaporodnak. A zavartalanabb erdőkben fordul elő az éjszaka aktív vadmacska, melynek nősténye rendszerint rejtett faodvakban hozza világra kölykeit. Szintén odvakban készíti vackát a nyuszt, de elhagyott madárfészekben is megtelepszik. Nem védett ugyan, de az ártér állatvilágához hozzátartozik a vaddisznó és a gímszarvas, amely a Gemenc névnek először szerzett nemzetközi hírnevet.