Rejtőzködő kincs a betondzsungelben: a Sas-hegy


Rejtőzködő kincs a betondzsungelben: a Sas-hegy

Manapság a főváros nyüzsgő rengetegében nem is sejtené az ember, hogy milyen rejtett kincsre lelhet. Budán található ugyanis a Sas-hegy, egy természetvédelmi park, kis zöld sziget a betondzsungel sűrűjében.  Ezt kerestem fel tavasszal (2012), hogy saját tapasztalatokra építve mutathassam be - és amitől talán mások is kedvet kapnak az egyedülállóan szép terület meglátogatására.

A Sas-hegy és az emberi jelenlét

A Budai-hegység részét képező Sas-hegynek igen régre nyúló kultúrtörténete van. Először a XII. században vált jelentőssé, amikor bortermelés céljából szőlővel telepítették be a környéket. Több évszázadon keresztül használták a területet jó minőségű bor termelésére, ám a XIX. század végén egy gyorsan szaporodó rovar, a filoxéra kiirtotta a budai szőlőültetvényeket. Hogy a terület ne legyen olyan kopár, a szőlők helyére gyümölcsösöket ültettek, emellett pedig több helyen magától megkezdődött a cserjésedés, beerdősülés.

Panoráma a Sas-hegyről
 (Farkas Nikolett fotója)

Az emberi jelenlét 1930-tól kezdve a terület beépítésével fokozódott, a hegy aljában villákat emeltek, a tervek pedig az egész vidék lakóövezetté alakítását célozták, ami a zöld terület teljes eltűnését jelentette volna. Nagy szerencse tehát, hogy 1958-ban Pénzes Antal kezdeményezésére 30 hektáron kialakították a sas-hegyi természetvédelmi területet.

A hegy geológiai vonatkozásai

Ezzel a lépéssel sikerült megmenteni egy több szempontból értékes területet. Sokszínű növény- és állatvilága mellett a Sas-hegy geológiailag is jelentős. A hegység legfőbb kőzetfajtája a dolomit, mely a földtörténeti középkor triász időszakában keletkezett, körülötte pedig fiatalabb, a földtörténeti újkorban keletkezett kőzetek találhatók. Amit ma Sas-hegyként tartunk számon, vélhetőleg az eocén és az oligocén időszakban alakult ki különféle földmozgások következtében. Ezeknek a tektonikus elmozdulásoknak a következménye, hogy a hegyet borító, egykor összefüggő dolomitréteg megtört, és ma már nyolc rögből áll, melyeket közel párhuzamos törések választanak el egymástól. 

A Sas-hegy színes növényvilága

Habár földtani szempontból is igen érdekes a Sas-hegy, saját szememmel tapasztaltam meg, hogy növényvilágát illetően szintén érdemes a figyelemre. Ez annak is köszönhető, hogy ahogy a hegylánc megtört, a kiálló rögök különféle égtájak felé orientálódtak, így számos, más-más klímát kedvelő növény megtelepedése vált lehetővé.

A terület nagy részét több fajta gyep borítja, mint például: a dolomit-sziklagyep, a budai nyúlfarkfűgyep, az árvalányhajas sziklagyep vagy a pusztafüves lejtősztyepp. Ezek mellett a lágyszárú növények is igen nagy számban lelhetők fel. Az első, amivel májusban találkozhatunk, a hegyes tájat borító árvalányhaj. A növény kisebb csomókban elszórva, a park különböző részein él. A fürtös homokliliom, mely szintén gyakori a területen, egyszerű fehér virágocska, melynek egy fürtjén akár 15-20 virág is megszámlálható.

Árvalányhajbokrok
(Farkas Nikolett fotója)  

A budai imola a hegylábi száraz gyepek gyakori növénye. A virágnak van egy gumószerű része, abból nyílnak a lila színű szirmok, igen érdekes, mégis szép látványt nyújtva. A naprózsa egy lassú hajtású törpecserje, melynek ágai végén gyönyörű, apró sárga virágok nyílnak. A homoki pimpó virága kinézetre nagyon hasonló a naprózsáéhoz, azonban ennek valamivel aranysárgásabb a színe. S végül a magyar gurgolya említhető, melynek elágazó szára a sziklarepedésekben gyökerezik, fehéres virága pedig ernyő alakban nyílik. Ez a csak nálunk honos faj fokozottan védett.

Ezeken kívül persze még rengeteg itt fellelhető virágot felsorolhatnék, de ejtsünk pár szót a fákról és cserjékről is! A területre legjellemzőbb fafaj a molyhos tölgy, mely a hegy lábánál húzódik. Ez a fa a leveleinek fonákját beborító szürkés-bársonyos fedőszőrzetről, valamint az ágain csoportokban növő molyhos kupacsú makkjairól kapta a nevét. Egy másik jellemző fafaj a virágos kőris, mely tavasszal fehéren virágzik, majd az ősz beköszöntével leveleinek köszönhetően vérnarancs, illetve lila színben tündököl. A fák mellett itt fellelhető cserjék száma már nem olyan magas, de azért ezek között is van pár említésre méltó, mint például a törpemandula vagy a sóskaborbolya, amelynek kellemes illatú sárgás virága és savanykás ízű termése van.

A terület faunája

A gazdag növényvilág mellett a terület faunája is sokszínű. Számos rovar, pók, lepke, hüllő, madár és emlős faja megtalálható a területen. Hogy a rovar- és pókfajok közül említsünk csak párat, találkozhatunk a területen fémzöld fűcincérrel, pohos gyászbogárral, széles sztyepplevésszel, magyar aknászpókkal, óriás keresztespókkal, sárga dajkapókkal, és vagy még kéttucatnyi egyéb rovarral. A hüllők között legjellemzőbbek a gyíkok és a siklók, ezek közül volt több olyan, amelyet én is láttam. Például a fali gyíkot, egy igen aprócska, lapított testű, barnás színű állatkát, mely sziklarepedésekben húzódik meg, és sziklák falán pihenve igen sokszor észrevehető. Egy másik hüllő a zöld gyík, ennek különlegessége, hogy fejének alsó része kék, testének pedig gyönyörű zöld színe van. További itt élő hüllő még a fürge gyík, a pannongyík és rézsikló.

Fali gyík
(Farkas Nikolett fotója)

Számos lepkefajnak is otthont ad a Sas-hegy; ezek elterjedési területét főképp a dolomit sziklagyepek és a sziklás kibúvások határozzák meg. Az egyik legértékesebb lepke a sziklai fésűs bagolylepke, melynek egyedeit már vagy száz éve gyűjtik. Madarak közül nehéz meghatározni az itt honos fajokat, ugyanis ha változás történik a környezetükben, ők úgy alkalmazkodnak, hogy továbbállnak. De azért, ha szerencsések vagyunk, láthatunk kék cinegét, tengelicet, őszapót vagy még akár erdei fülesbaglyot is. Az emlősök közül kisebb testű állatok élnek a területen. Egerek, mókusok, sünök, néha pedig még akár egy-egy rókával is találkozhatunk.

Tapasztalatom alapján a természetvédelmi terület lenyűgöző látványt és élményeket nyújt. Ahogy az ember végigsétál a sziklák mentén, gyönyörű panoráma tárul elé. Leírhatatlan az a csend és nyugalom, amely a hegyet körülöleli, pedig alatta ott fekszik a folyton nyüzsgő, zajos város. Ahogy az ember körbenéz a különféle alakú sziklákon, a számos növényen, fán és virágon, vagy ha csak egy-egy megbúvó állatot sikerül észrevennie, rájön, mennyire csodálatos, hogy egy ilyen hely épségben meg tudott maradni a főváros betonrengetegében.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. március 28. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 2,589 Kategória: Természeti kincsek
Előző cikk: Kárpátalja természeti értékei Következő cikk: Siófok, a Balaton fővárosa

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: