A Madarasi-Hargita, avagy a székelyek szent hegye


A Madarasi-Hargita, avagy a székelyek szent hegye

Ahogy a mondás tartja, aki járt már a Hargita meseszép, medvék lakta vidékén, sétált a száz éves fenyvesekben, mászott a sziklás hegyoldalakon, hallgatta a gyors hegyi patakok zúgását, az már nem ugyanaz az ember többé.

A Madarasi-Hargita Románia középső részén, Belső-Erdély keleti részén emelkedik ki 1801 méter tengerszint feletti magasságával. Az Erdélyi-medencét választja el a Csíki-medencétől. A Keleti-Kárpátok legfiatalabb, egyben leghosszabb vulkáni hegysége. Mai napig is megfigyelhetőek az egykori vulkanikus aktivitás árulkodó jelei: kráterek, vulkáni lejtők, törmelékek.

Csúcsáról festői kilátás nyílik a széles Hargita-fennsíkra, a Libán-tetőre, a sziklás Gyergyói-havasokra, a Görgényi-havasokra és a Hagymás-hegységre. Nyugatra látható az Ivó-feje, a Berszán-sarok, a Kecskevész-szikla és a háttérben szinte az egész Erdélyi-medence. Tiszta időben déli irányban megpillantható a fehér sapkás Fogarasi-havasok és a Déli-Kárpátok csaknem teljes vonulata. 

                                           

A szélsőségek vidéke

Hargita megye éghajlata mérsékelt szárazföldi (kontinentális), hosszú, hideg, szárazabb telekkel és viszonylag meleg, rövid, csapadékosabb nyarakkal. Az erdőhatár fölötti területek éghajlata hegyvidéki, télen vastag hótakaróval. A hóval fedett napok száma 120–150, míg évente mintegy 160 napon fagy, és augusztus kivételével szinte bármikor fagypont alá süllyedhet a hőmérséklet hajnalonként. A szélsőségességet jelzi, hogy télen a hőmérséklet a medencékben megközelítheti a mínusz 40 Celsius-fokot, míg nyáron 36 fokos forróság is előfordult már. Hargita megye székhelye, Csíkszereda az egyik leghidegebb romániai város.

Növény- és állatvilág

A Madarasi-Hargita tetejére mászva, a lejjebb jellemző lombhullató erdők (tölgyesek, bükkösök) koszorújából a fenyvesekbe érkezünk. A hegység lejtőin uralkodó fafaj a lucfenyő, amely hatalmas erdőségeket alkot. A csúcs felé haladva már elérjük a fenyvesek felső határát, ezután az alpesi tájakra jellemző borókás (pl. törpe boróka) következik. A törpe boróka között a legnagyobb mennyiségben az áfonyafélék vannak jelen (fekete áfonya, hamvas áfonya). A hegyet megmászva tehát három különböző növényzeti övet érintünk.

A Madarasi Hargita állatvilágát főként a nagy kiterjedésű lucfenyvesek határozzák meg. Az itt élő főbb emlősállatok: a barnamedve, a gímszarvas, a hiúz, a farkas, a vadmacska, a nyuszt, a mókus, a róka és a vaddisznó. A legjellemzőbb madárfajok: a siketfajd, a császármadár, a macskabagoly, az uhu, az egerészölyv, a fenyves cinege, fenyőszajkó, hegyi cinege. Nevezetes hüllője a helynek az elevenszülő gyík. A gyors folyású hegyi patakokban él a sebes pisztráng, a botos kölönte, a fürge cselle és a kövi csík, vállalkozó kedvű horgászoknak nagyon izgalmas pillanatokat nyújtva. 

                                       

                      Egy kifejlett hím barnamedve akár 3 méter nagyra nőhet, és 800 kg-ot nyomhat.

A sok-sok állat közül a legnevezetesebb mégis a barnamedve, az egyik legnagyobb termetű szárazföldi ragadozó. Világszerte kevés hely van, ahol megtalálható, és sajnos már itt is csak elszórtan él. A Romániában élő barnamedvék mintegy 15 százaléka Hargita megye területén lelhető fel, de az utóbbi évtizedekben drasztikusan fogyott állományuk. Míg 1989-ben még 1185-re becsülték létszámukat, addig alig egy évtized elteltével ez pár százra csökkent. Visszaszorulásuk hátterében feltételezések szerint részben a mesterséges etetés megszüntetése, nagyobb részben azonban a felelőtlen vadgazdálkodás, a túlzott hobbi-vadászat és az erdős életterük pusztítása állt. Azóta azonban ismét el-(túl-)szaporodtak a nagyragadozók, mivel jelentősen korlátozták kilövésüket, és a 2010-es vadszámlálás idején Hargita megyében már újból mintegy 1100-ra becsülték a barnamedve állományt - a rendelkezésre álló élettér azonban már kicsinek bizonyul ennyi medvének, így azok gyakran emberlakta környékre tévednek.

Napjainkban...

Egész Hargita-megye napjainkban főként turizmusból él meg. Túrázni vágyók százezrei látogatnak ide évente, hogy megcsodálják és lábnyomaikat hagyják a káprázatos tájakon. Télen a hegyekben síparadicsom üzemel, ami egyaránt vonzza a külföldieket és a helyieket, mivel december közepétől április közepéig remek pályákkal várja látogatóit a szórakoztató létesítmény. Egyéb turisztikai vonzerők a harmonikus táj mellett: a műemlékek, a kulturális értékek és adottságok (Csíkszereda, Csíksomlyó), a hagyományőrzés, a gyógy- és termálvizekre alapuló létesítmények, valamint a méltán híres vendégszeretet és az ínycsiklandó gasztronómiai különlegességek. 

                              

                                                      A Madarasi-Hargita télen...

                              

                                                                 ...és nyáron

Ez a hely egy csepp a tengernyi szépségben, ami Erdélyben található. Érdemes ellátogatni erre a környékre, garantáltan sok élménnyel gazdagodunk.

                   


Szerkesztés dátuma: péntek, 2013. március 29. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 4,049 Kategória: Természeti kincsek
Előző cikk: A legkisebb magashegység: a Magas-Tátra Következő cikk: A Nagyatádi kistérség rejtett kincsei

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: