Jób 29,1-17

 

Jób 29,1-17

Jób 29,1-17
Jób 29,1-17(5) - "...még velem volt a Mindenható..." - Ez az emlékezés egyszerre tipikus,ugyanakkor mégis szíven talál,egy szenvedő ember szájából hallva pedig különösképpen.


   

Üzenőfal

csütörtök, 2017. július 6. 05:45
Jób 29,1-17(5) - "...még velem volt a Mindenható..." - Ez az emlékezés egyszerre tipikus,ugyanakkor mégis szíven talál,egy szenvedő ember szájából hallva pedig különösképpen.Jób visszaemlékezik azokra az időkre,amikor még egészséges volt,amikor még szeretett családja körében (5) jólétben (6) tiszteletben (7-1o) elismerésben (21-25) telhettek napjai.

csütörtök, 2017. július 6. 05:50
Eközben segített a környezetében élő mindenféle rászorulókon (11-17). Tele volt reménységgel a közeli, a távoli,az örök jövőt illetően(18-2o). Jób úgy emlékezik vissza a régi szép időkre,hogy mindezeknek a forrása az a tény volt,hogy az Isten őrizte őt,az Úr volt vele,aki életének kiszámítható,világos rendet,irányt,utat ajándékozott, vagyis az Úr mécsese világított a feje felett (2-5)

csütörtök, 2017. július 6. 05:52
De aztán történt valami váratlan,érthetetlen és minden egy csapásra összedőlt,amit Jób csakis úgy tud magyarázni,hogy az Isten már nincs vele,elhagyta őt.

csütörtök, 2017. július 6. 05:56
Azt,aki,ha nem is tökéletesen,de feddhetetlenül élte az életét.Isten érthetetlenségének drámája ez az igeszakasz,amelyről azóta is alig merünk beszélni.Szándékosan nem oldom fel az üzenetet,vívódjunk vele...

10 megjegyzés | 1 / 1 oldal