Szeretettel ajánlom figyelmükbe festményeimet, rajzaimat, grafikáimat és verseimet:
Több, mint 10 éve, lélegeztetőgépen élek, de már 15 éve elkezdtem autodidakta módom, rajzolni és festeni, mikor az állapotom olyan rosszra fordult, hogy nem tudtam menni és a kezemet is csupán csuklóból tudtam mozgatni. Így fel kellett adnom az addigi szakmámat. A képek készítése az utóbbi 15 évben az életem célja és értelme lett. Az alkotás teszi teljessé és boldoggá az életem, és segít a mindennapi problémákon fölülemelkedni.
Versem: Fohász
Zavaros víz hullámai sodorják az életem.
Ezért néha úgy érzem, hogy minden oly reménytelen.
Nézek jobbra, nézek balra, keresem a kiutat.
Hol találok bajaimra, tiszta forrású kutat?
Zavaros víz hullámai kicsit csendesedjetek.
Engedjétek, hogy éljek, mielőtt végleg elmegyek!
Jó lenne sok szépet tenni, s nagyon boldognak lenni.
A víz felszínén önfeledten, vidáman lebegni!
Zavaros víz hullámai, bőszek, hajthatatlanok.
Nem hagynak kibontakozni, mielőtt elsorvadok.
A halál zord árnyékában éltem én az életem.
A gyógyírt gondjaimra, csak az alkotásban lelem.
Istenem segíts engem, annyi gondon és bajon át.
Utam végén elérjem a megnyugtató Nirvánát!
S ahogy a kagyló a mocsokból gyönyörű gyöngyöt ád.
Én is adhassak magamból, egy tiszta fényű csodát!
