Zeneszöveg

Alig mozdítod ajkad - két összekoccanó gyümölcsét az ág:
mélyed útvesztoibol elofakad a boldog éjszaka.

Alig érinted a fém-húrt: valamennyi hangszer belezendul,
csörgodobokból, üvegpoharakból rebben a madársereg.

Alig nyitod összeéro térded: hegyek indulnak,
a magasság ormai, keblükben orzött írással, buknak lefelé,
a forrás lecsorog a völgybe, dárdákkal és terhekkel hadsereg
indul, közös álomban átkel a folyón.

Még be sem végezted a mozdulatot: tiéd az egész világ.
A ragyogó tajtékzás,
mely a széles vizen s a belégázoló testeken vonul,
a telt edény öröme és adakozása, a megszólaló száj elvágott
vesszo-kötege:
a kipattanó burok sarjai
felröppennek a felhobe, lebuknak az örvények alá
és átszegik a rideg földet és remegésükbe merítik a csillagokat
és hozzád, ki nem emlékszel rájuk, visszatérnek minden idoben.

További zeneszámok az albumból