A Közép-Európa Táncszínház márciustól meghirdeti ’Nyitott próbaterem’ projektjét, és bepillantást enged szakmai munkájába.   A kíváncsiak beleshetnek a társulat mindennapi életébe, szünetben megismerkedhetnek a táncosokkal és a művészeti vezetővel. Márciusban 11–én, 13-án és 17-én délután 14-17 óra között várnak minden érdeklődőt próbahelyükön, a SÍN Kulturális Központban.   Fotó: Bazsó Zsombor   Kun Attila, a KET művészeti vezetője fontosnak tartja, hogy a táncművészet, a kortárs tánc ne csak a színpadon legyen elérhető, hanem testközelből, megismerve a háttérmunkát, a táncművészek mindennapjait; így a műfaj közelebb hozható azokhoz is, akik a táncot eddig csak távolról figyelték, ismerték. A KET 2013 szeptemberében indította el D.E.E.P. (Dance to Everyone Education Program) komplex táncismereti programját, amely a táncot, a mozgás örömét hivatott népszerűsíteni. A program eddig az oktatásra fektette a hangsúlyt; a vidéki és külföldi tánckurzusok szervezésén kívül évente több alkalommal rendeznek táncismereti hetet, illetve szeptembertől a társulat táncos oktatói szerda esténként a Trafóban tanítják a különböző kortárs technikákat a táncolni vágyóknak.   A ’Nyitott próbaterem’ most azok számára is alternatívát nyújt, akik megfigyelőként szeretnének mélyebb ismereteket szerezni a kortárs táncról vagy szeretnének kulisszatitkokat ellesni. A próbaterem limitált befogadóképessége miatt előzetes regisztráció ajánlott (Meszes Timi meszestimi@cedt.hu; +3620/354 9990). Bővebb információ: www.cedt.huwww.facebook.com/kozepeuropa    

A Józsefvárosban nemrég otthonra talált Turay Ida Színház alapítóját, Darvasi Ilonát kérdezte a Demokrata.   A Demokrata cikkéből: "Először is el kell mondanom, hogy a színház utazó jellege attól még nem szűnt meg, hogy végre van egy állandó épületünk. Továbbra is a vidéki közönség kiszolgálása az egyik fő cél, de a fővárosban is ugyanúgy sok helyen jelen vagyunk, mint eddig: rendszeresen játszunk például a Ferencvárosi Művelődési Központban, Csepelen, Óbudán, Újpesten, a XVII. kerületben és Törökbálinton. Tény viszont, hogy a nézők, ha már odaszoktak valahová, nagyon nehezen mennek át másik helyre, ezért most azt a réteget szeretnénk leginkább megfogni, akik idáig még nem ismertek minket és az előadásainkat, mert vagy itt, a Józsefvárosban élnek, vagy nem szívesen mozdulnak ki a belvárosból" - mondta a 15 év után állandó játszóhellyel rendelkező színház alapítója.   Fotó. Diósi Imre, pepitamagazin.com Darvasi Ilona úgy fogalmazott, nem véletlenül nem akart rajtuk kívül senki a Kálvária téri épületbe költözni, hiszen a felmérések alapján előzetesen háromszázmillió forintra becsülték a teljes belső felújítás költségét. Tégláig vissza kellett verni a vakolatot, az összes csövet és vezetéket, burkolatot, járólapot, csempét stb. cserélni kellett. Nem egy fővállalkozóval szerződtek, hanem az egyes részterületekre - villanyszerelés, festés, fűtésszerelés, asztalosmunka, burkolás stb. - külön kiválasztották a legalkalmasabb vállalkozót, céget, és a saját műszaki igazgatójuk, Nemes Richárd irányította a munkálatokat, amelyben a díszletezők, munkatársak is tevőlegesen részt vettek. Végül a két évre saccolt felújítási idő helyett három hónap alatt végeztek, ráadásul a hang- és fénytechnikai rendszer beépítésével együtt is harmadannyi pénzből - számolt be a direktor.   "Ha nem lenne az úgynevezett taós támogatás, vagyis a társaságiadó-kedvezmény igénybevételének lehetősége, már bezárhattunk volna. Pályázatokkal ugyanis hiába próbálkozunk, mert azok csak a minisztériumi, az önkormányzati és az alternatív színházaknak kedveznek, pedig a magánszínházak is sokat tesznek a színházi kultúráért, mégis mellékvágányon vannak. A szponzorok meg, ha egyáltalán akadnak, általában a már amúgy is több pénzzel rendelkező, államilag támogatott sikerintézmények mögé állnak be. (...) Most tehát vért izzadunk a megélhetésért amellett, hogy - ezt büszkén mondhatom - az elmúlt években, a jó gazdálkodásnak köszönhetően, rengeteg mindenünk lett. Bérelünk például egy ezer négyzetméteres díszletraktárat, egy négyszázötven négyzetméteres bútor- és kellékraktárat, illetve egy kétszáz négyzetméteres jelmezraktárat, amelyek bizony nem üresek. A kezdetektől fogva megbecsülünk mindent, félretesszük a legapróbb kiegészítőket, amit tudunk, átalakítunk, többször felhasználunk. Néhány állami kőszínház igazgatójának sem ártana egyszer megtapasztalni, milyen ez, amikor 'abból kell főzni, ami a spájzban van' - talán jobban megbecsülnék, értékelnék azt a segítséget, amit a kormánytól kapnak" - mondta a Turay alapítója.   "Akármilyen fura, nemcsak a belvárosban, de vidéken és a nyolcadik kerületben is élnek emberek, akik a pénztárcájuk vastagságától függetlenül ugyanúgy vágynak a kultúrára, mint azok, akik a belvárosban vagy Budán laknak. S miközben mindenki a felzárkóztatásról beszél, hol van ez a valóságban, ha nem tudjuk azt mondani bizonyos iskoláknak, hogy hozzák el a gyerekeket száz-kétszáz forintos csoportos jegyekkel, mert akkor saját magunkat nullázzuk le? De hogy neveljük a halmozottan hátrányos helyzetű gyereket a szépre, jóra, hogy mutassuk meg neki, hogy van kiút egy reménytelen helyzetből is, lehet egymás mellett békében, szeretetben élni, ha lehetősége sincs hozzánk bejönni? Pedig gyerekelőadást nem tudunk eleget játszani, akkora igény van rá szerte az országban, de sajnos, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, pont azok nem tudják megfizetni az jegyárakat, amiket, támogatás híján, mi meg nem tudunk ennél olcsóbban adni" - mutatott rá Darvasi Ilona.   A teljes interjú a Demokratában olvasható.    

Stanislaw Lem kultikus regényét Dékány Barnabás, az SZFE színművész hallgatója dolgozta át színpadra; a bemutatót az Ódry padlásán tartják március 13-án.   Az alkotók ajánlója:   Kris Kelvin pszichológus hallgató a Solaris bolygóra utazik, hogy kiderítse, mi az a „titokzatos jelenség”, ami miatt nagybátyja odahívta. Az űrállomáson azonban válaszok helyett újabb kérdéseket talál, és amikor akaratán kívül kapcsolatba kerül a bolygót borító intelligens óceánnal, saját bűntudatával kell szembenéznie… A Solaris című regényből két filmadaptáció is készült, ám színházi feldolgozásai nagyon ritkák – Londonban például 2012-ben volt először látható színpadon.   Stanislaw Lem kultikus regényét Dékány Barnabás, az SZFE színművész hallgatója dolgozta át színpadra, és rendezte meg az egyetem harmad- és negyedéves színművész növendékeinek közreműködésével. A méltán népszerű sci-fi az Ódry Színpad Padlásán elevenedik meg. A mű Magyarországon színházban először itt leszlátható. Bemutató 2015. március 13., 19 óra       ÓDRY SZÍNPAD Solaris Stanislaw Lem regényét átdolgozta: Dékány Barnabás   Kelvin – Baki DánielHarey – Osváth JuditSnaut – Szabó Sebestyén LászlóSartorius – Novkov MátéMilton – Köleséri SándorDroid – Feczesin KristófGibarian – Znamenák IstvánLátvány: Tasnádi ZsófiJelmez: Ottlik JikkaAsszisztens: Csonka MargitRendező: Dékány Barnabás   Bemutató: 2015. március 13., 19 óra      

A közelmúltban audio-narrációval volt látható a Tünet Közhely című előadása. A látássérült Kovács Judit beszámolót is írt élményeiről.   70 perc, 1 pillanat, a lemez két oldala – Kovács Judit látássérült beszámolója:   Közhely, Élet, Disco. A Tünet Együttes jelenleg futó előadásának címe a három, önmagában is nagy súllyal bíró szó. Gondolatokat, emlékeket, élményeket, megfogalmazott általánosított sztereotípiákat hordoznak ezek a szavak. Mindenkinek mást, kinek többet, kinek kevesebbet jelentenek. Olvasatomban az élet a saját életed, a közhelyek az abból fakadó kimondott vagy kimondatlan általános kritikák, szemléletmódok. A disco pedig lehet fiatalságod, esetleg az őket elítélő életforma jelképe.   Fotó. Mészáros Csaba   Miután elolvastam a színdarab ismertetőjét, majd a Trafó Kortárs Művészetek Házában megnéztem az előadást, nyugtáztam, hogy nem is lőttem nagyon mellé, mikor a címet elemeztem. A Tünet Együttes társulata sem tett mást: megfigyelte, majd tömörítette, különböző nézőpontokból vizsgálta meg a sorsokat. Rávilágított az emberek fogyatékosságára, a mai társadalmat jellemző közönyre, az idő múlására és az elvesztegetett pillanatokra. 70 percben megállt az idő a Moszkva téri óra alatt, az enyém lehetett egy-egy szó, egy-egy lépés, egy-egy hang, egy-egy tekintet és egy-egy pillanat. Belenéztem a tükörbe, és szembetalálkoztam magammal. Láttam magamat fehéren és feketén.   Február 21-én barátnőmmel beszéltem meg találkozót a Moszkva téren. A metró kijáratnál vártam rá, de hívott telefonon, nem jön. A Trafó színészei siettek segítségemre, és kalauzoltak az utcán a tömegben, kézen fogtak, mindent a fülembe súgva kommentáltak. Elmesélték, eltáncolták, összemixelték, hogy mit láttak a téren. A teendőm annyi volt csak, hogy figyeljek rájuk. Biztosítottak arról, ha befogadó és nyitott vagyok, mély benyomások érnek.   Én Házigazdáimra (színdarab szereplői) bíztam magam, hagytam, hogy vezessenek. Cuhorka Emese, Gőz István, Valencia James, Szabó Réka, Szász Dániel, és Varga Vince keltették életre az utcához tartozó, mindennapi figurákat: a kéregető hajléktalant, a messziről hazánkba utazó turistát, az imádkozó hittérítőt, a koldust, a terítőt áruló erdélyi nénit, a kedves pszichopatát, a járókelőket, a szemlélődőket, a fiatal gimnazistákat. Képzeletben megépült a színpadon a tér, a néző felkereshette a: metrókijáratot, a villamosmegállókat, a bódékat, az órát, a Gombát, az utcát, vagyis a cselekmény helyszíneit.   Fotó. Mészáros Csaba   A színészek elmondták, de az ismertetőben is megtalálható, hogy a próbafolyamat egy része a köztereken, másik része pedig a próbateremben zajlott. A tereken az alkotók megfigyelték az embereket, viselkedésüket. A szereplők személyes sztorijai összemixelődtek a járókelők történeteivel, így jött létre az elnyújtott, 70 percnyi, ismétlődő, mégis ismételhetetlen pillanat, és a saját pillanatod. A színészek prózában, tánccal és disco zenével mesélték el szerzett benyomásaikat, örökítették meg félelmeiket, osztották meg a közönséggel a gondolatokat. Nem voltál egyedül, de hagytak elmélkedni.   Én csak ültem a nézőtéren, szorosan fogtam főhőseim kezét, arra figyeltem, amit mondanak nekem. Utaztam az időben, miközben eltöprengtem saját életemen. A múlt és a jelen keveredett a cselekményben, éppen úgy, mintha saját emlékeink közt kutakodnánk. Az egyik percben – azonosulva a szereplőkkel – kisiskolás gyermekként tanáraim dilijeiről tartok szónoklatot haverjaimnak, a másikban viszont előttem áll a pólyás babát tartó anyuka, vagy a lábán megállni alig képes részeg krapek; szurkolok: nehogy akarjon tőlem valamit bármelyikük is. Kicsit arrébb a hajléktalan vert sátrat magának, – nem szeretnék átesni rajta –, a hittérítő pedig próbálta becserkészni, Istenhez hívni testvéreit – ezt sem akarom. A turistát egyszerűen csak sajnálom: hol van a híres magyar vendégszeretet.   Mindenkinek meg van a saját baja és nyomorúsága! – jutott eszembe többször a frázis. Az embertömeg olyan gyorsasággal száguldott el az utca figurái, a nyomor mellett, magába temetkezve, ahogy azt sokan teszik, teszem én is. A jövés-menést, rohangálást a szereplők a darab során többször megjelenítik. – megláttam magam a tükörben. Véleményem szerint az öncélú szemlélődés a lemez A/ oldala.   Fotó. Mészáros Csaba   A B/ oldalon Én én vagyok, Te te vagy. Saját érdekeink kerülnek előtérbe. Ha szorult helyzetbe kerülünk, gyakorta elmormolunk egy-egy káromkodást, szitkot. A kiszolgáltatottság érzése, megélése ugyancsak erős hatást gyakorolt rám; az érzés a 70 percet végigkísérte. Hajléktalanként én sem szeretnék hidegben aludni, anyaként kisbabával az utcán kódorogni, turistaként zsebtolvaj áldozatául esni, és még hosszasan sorolhatnám.   A darab nyújtotta élményeket saját helyzetemmel, sorsommal, fogyatékosságommal azonosulva éltem meg. A mondatok, a szituációk sorozata eredményezte azt, hogy lepörgött előttem néhány kellemes és kellemetlen esemény, másodpercek töredéke alatt, úgy, mint egy filmben. Felszínre került a kiszolgáltatottság, az „egyedül vagyok a világban, mint a kisujjam.”, a kilátástalanság és a „miért pont velem történik?” érzései. A közhelyek, az érzések, az enyémek, a tieid, mindenkié.   A jelenben és a múltban egyaránt jártam. Az előadás eltérő idősíkjai, párbeszédei, a DJ. Által kevert zenék, a színészek mozgásai kényszerítettek arra, hogy utazzam, hogy tanuljak. Az előadás végén főhőseim elengedték a kezemet, akiktől ajándékba a mindennapok sürgés-forgását kaptam. Lefestették a Moszkva teret fehéren, feketén. 70 percig figyeltem másokat, figyeltem magamat. Belenéztem a tükörbe   A Közhely, élet, disco előadás megértését az audió-narrálás nagyban segítette. A színpad bejáráson lehetőség nyílt a tér megismerésére, a színészekkel való találkozásra. A narráló azokat a mozzanatokat, testhelyzeteket, gesztusokat írta le, amelyek csak láthatóak voltak a színpadon.   Kovács Judit     Legközelebb március 9-én látható újra az előadás a Trafóban, szintén narrálva!  

A Magyar Állami Operaház felhívása.   Pályázat kellékes-bútoros munkakörre: A Magyar Állami Operaház a "Közalkalmazottak jogállásáról szóló" 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet Kelléktár kisegítő kellékes-bútoros munkakör betöltésére. A közalkalmazotti jogviszony időtartama: határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony. Foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő. A munkavégzés helye: Budapest, 1061, Andrássy út 22. A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatok:A kelléktár vezető, valamint a főkellékes-bútoros irányítása mellett a Kelléktár operatív feladatainak (kellékezés, szállítás, raktározás, karbantartás) művészeti igények és szcenárium szerinti végrehajtása.     Illetmény és juttatások:Az illetmény megállapítására és a juttatásokra a "Közalkalmazottak jogállásáról szóló" 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók. Pályázati feltételek:▪ Szakmunkásképző intézet, ▪ büntetlen előélet A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:▪ színházi területen szerzett - Legalább 1-3 év szakmai tapasztalat A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások:▪ fényképes önéletrajz, végzettséget igazoló bizonyítvány(ok) másolata, nyilatkozat büntetlen előéletről, adatkezelési nyilatkozat, melyben hozzájárul a pályázattal kapcsolatos személyes adatainak kezeléséhez A munkakör betölthetőségének időpontja: A munkakör a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető. A pályázat benyújtásának határideje: 2015. március 14. A pályázati kiírással kapcsolatosan további információt Kalmár Mónika nyújt, a 061-8147245 -os telefonszámon. A pályázatok benyújtásának módja: ▪ Postai úton, a pályázatnak a Magyar Állami Operaház címére történő megküldésével (1061 Budapest, Andrássy út 22. ). Kérjük a borítékon feltüntetni a pályázati adatbázisban szereplő azonosító számot: H-196-1/2015/13 , valamint a munkakör megnevezését: kisegítő kellékes-bútoros. vagy▪ Személyesen: Kalmár Mónika, Budapest, 1065 Budapest, Hajós utca 11. II. Üzemház 3. emelet Humánerőforrás-gazdálkodási Oszt. A pályázat elbírálásának módja, rendje:A pályázatok beérkezését követően 3 tagú bizottság hallgatja meg a pályázati feltételeknek megfelelő jelentkezőket. Sikertelen pályázatról szóló értesítés után a pályázatok személyesen átvehetőek a MÁO Humánerőforrás-gazdálkodási Osztályán. Az át nem vett pályázatok az elbírálási határidőt követő 90 nap elteltével megsemmisítésre kerülnek. A pályázat elbírálásának határideje: 2015. április 13. A pályázati kiírás további közzétételének helye, ideje: ▪ www.opera.hu - 2015. február 12.A munkáltatóval kapcsolatos egyéb lényeges információ: Készenléti jellegű munkakör. Próbaidő 3 hónap. A munkáltatóval kapcsolatban további információt a www.opera.hu honlapon szerezhet. A KÖZIGÁLLÁS publikálási időpontja: 2015. február 12.     Pályázat öltöztető-karbantartó munkakörre:   A Magyar Állami Operaház a "Közalkalmazottak jogállásáról szóló" 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet Jelmeztár öltöztető-karbantartó munkakör betöltésére. A közalkalmazotti jogviszony időtartama: határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony. Foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő.A munkavégzés helye: Budapest, 1061 Budapest, Andrássy út 22. A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatok:A jelmeztár vezető és a főöltöztető irányítása mellett a Jelmeztár szakmai és operatív feladatainak ellátása: öltöztetés; jelmezszállítás; raktározás; mosás, vasalás, kiemelten varrási feladatokkal (karbantartás), melyek a próba, vagy előadás közben megsérült ruhák megvarrását, valamint az új beállók jelmezeinek méretre igazítását foglalja magába. Illetmény és juttatások:Az illetmény megállapítására és a juttatásokra a "Közalkalmazottak jogállásáról szóló" 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.   Pályázati feltételek:▪ Szakmunkásképző intézet, női vagy férfi szabó képesítés, ▪ varrás területén - Legalább 3-5 év szakmai tapasztalat, ▪ büntetlen előélet A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:▪ színházi, ezen belül színházi varrodában, vagy színházi öltöztetésben szerzett - Legalább 1-3 év szakmai tapasztalat A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások:▪ fényképes önéletrajz, végzettséget igazoló bizonyítvány(ok) másolata, nyilatkozat büntetlen előéletről, adatkezelési nyilatkozat, melyben hozzájárul a pályázattal kapcsolatos személyes adatainak kezeléséhez. A munkakör betölthetőségének időpontja: A munkakör a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető. A pályázat benyújtásának határideje: 2015. március 27. A pályázati kiírással kapcsolatosan további információt Kalmár Mónika humánpolitikai koordinátor nyújt, a 0618147245 -os telefonszámon. A pályázatok benyújtásának módja: ▪ Postai úton, a pályázatnak a Magyar Állami Operaház címére történő megküldésével (1061 Budapest, Andrássy út 22. ). Kérjük a borítékon feltüntetni a pályázati adatbázisban szereplő azonosító számot: H-236-1/2015/13 , valamint a munkakör megnevezését: öltöztető-karbantartó. vagy▪ Személyesen: Kalmár Mónika, Budapest, 1065 Budapest, Hajós utca 11. 3. emelet, Humánerőforrás-gazdálkodási Osztály. A pályázat elbírálásának módja, rendje:A pályázatok a benyújtási határidőt követően 3 tagú bizottság által (szükség esetén a pályázó és a bizottság személyes találkozásával) kerülnek elbírálásra. A személyes találkozás alkalmával a jelentkezőknek próbamunkát kell készíteniük. Sikertelen pályázatról szóló értesítés után a pályázatok személyesen átvehetők a MÁO Humánerőforrás-gazdálkodási Osztályán. Az át nem vett pályázatok 90 napon túl megsemmisítésre kerülnek. A pályázat elbírálásának határideje: 2015. április 17. A munkáltatóval kapcsolatos egyéb lényeges információ: Próbaidő 3 hónap. A munkakör készenléti jellegű: napi munkaidő 12 óra, napi beosztható munkaidő 14 óra. A munkáltatóval kapcsolatban további információt a www.opera.hu honlapon szerezhet. A KÖZIGÁLLÁS publikálási időpontja: 2015. február 25.      

A napokban utazik újabb európai turnéra a Csokonai Színház énekkara. A kórus a világhírű zeneszerző, Ennio Morricone filmzenéivel lép fel tíz nagyvárosban. Az énekeseket maga a 86 éves mester vezényli majd.   A márciusi turné Ennio Morricone 2015-ös, My life in music című koncertkörútjának része. Az első hangverseny Nizzában lesz március 12-én.   A Csokonai Színház énekkara immár harmadik alkalommal kíséri európai koncertkörútján a főként filmzenéiről ismert zeneszerzőt. Március közepétől hat francia, egy luxemburgi és három német városban lép fel az énekkar Ennio Morricone zenéivel és vezényletével. A helyszínek: Nizza, Toulouse, Nantes, Lyon, Strasbourg, Lille, Luxemburg, Oberhausen, Hamburg és Frankfurt.     Egy évvel ezelőtt, 2014 februárjában Párizs, Prága, Berlin, Zürich, Budapest és Bécs voltak a turné állomásai, az elmúlt hónapban pedig Amszterdam, Brüsszel, London, Dublin, Berlin, Prága, Krakkó, Zürich, Stuttgart és Pozsony.   A műsor énekkart érintő része nagyjából azonos az eddigiekkel. A próbákon Stefano Cucci, a római Santa Cecilia Akadémia tanára segítette az énekeseket. Az olasz karmester több mint tíz éve dolgozik együtt betanító karnagyként a zeneszerzővel. A hatalmas zenei apparátust, összesen 170 zenészt és énekest felvonultató, kétórás, impozáns koncerteknek körülbelül egyharmadában vesznek részt a debreceni énekesek.   A műsor Morricone több mint 50 éves filmzeneszerzői pályafutásának legsikeresebb művei közül szelektál. Az énekesek olyan filmmelódiák megszólaltatásához járulnak hozzá, mint például A profi, A Jó, a Rossz és a Csúf, a Volt egyszer egy Vadnyugat közismert dallamai vagy A misszió című film főcímzenéje. A művek idén a kilencvenfős Cseh Nemzeti Filharmonikus Zenekar mellett Morricone állandó olasz zenésztársai, a Csokonai Színház énekkara, valamint a Nagyváradi Állami Filharmónia Kórusa előadásában csendülnek fel.   Az eddigi turnésorozat óriási sikerrel zárult. Az arénák valamennyi koncerthelyszínen zsúfolásig megteltek. A londoni The O2-be tizenöt ezren váltottak jegyet, de tízezer néző mindenütt kíváncsi volt a koncertre. Az énekkar tagjai most is hangsúlyozták, hogy nemcsak a közönség hatalmas ovációja megható számukra, de külön élmény, hogy ekkora publikum előtt korábban még soha nem énekeltek.   Forrás: Csokonai Nemzeti Színház  

A budapesti Katona József Színház sajnálattal tájékoztatja közönségét, hogy 2015 márciusában, áprilisában sorozatos megbetegedések miatt változik a színház műsora.   Március 28-án este 7 órai kezdettel a Kamrában A mi osztályunk helyett a Rükverc kerül színre. A megváltott jegyek érvényesek, vagy a Katona és a Kamra jegypénztárában  visszaválthatók az előadás kezdetéig.   Április 29-én elmarad a Sufniban a Csendet akarok. A megváltott jegyek érvényesek a május 7-i este 1/4 8-kor kezdődő előadásra, vagy visszaválthatók a színház jegypénztárában május 6-ig.     Elmarad az Oszlopos Simeon március 26-ra tervezett bemutatója és a márciusra és áprilisra tervezett előadásai. A jegyek visszaválthatók a Katona jegypénztárában május 5-ig. A produkció bemutatóját terveik szerint később tartják meg. Ugyancsak elmarad a darab március 14-re meghirdetett nyílt próbája.   A kiadott márciusi és április műsortól eltérően a következő pótelőadásokat hirdetik meg: március 23. este 7 Top Dogsmárcius 30. este 1/2 8 Abigail bulijaáprilis 8. este 1/2 8 Abigail bulijaáprilis 16. este 1/2 8 Abigail bulijaáprilis 23. este 1/2 8 Hosszú út az éjszakába (a kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka)április 25. este 1/2 8 Abigail bulijaáprilis 27. este 1/2 8 Abigail bulija   A fenti előadásokra az értékesítés március 10-én, kedden 11 órakor kezdődik, a májusi jegyelővétellel egy időben. Az Oszlopos Simeon jegyek a pótelőadásokra nem érvényesek, viszont azokra az Oszlopos Simeon jegytulajdonosok március 6-9. között elővásárlási jogosultsággal rendelkeznek a Katona jegypénztárában.   A Katona József Színház igazgatósága elnézést kér az okozott kellemetlenségért és köszöni a megértést!   Forrás: Katona József Színház    

A Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagját a Képmás magazin kérdezte.   A Képmás cikkéből: "Kállai Feri bácsi volt a színészmesterség tanárom, és amikor végeztem 21 évesen, azt mondta, Nusikám, magából negyvenévesen lesz igazán jó színész. Hát, nem mondom, hogy frissen végzett színészként túlságosan feldobott, hogy majd húsz év múlva jó leszek. De azt hiszem, tényleg így történt. Persze voltak nagyon nekem való szerepek, Az üvegcipő Irmája például nagyon eltalált, mert akkor a valóságban is Irma voltam, naiv, állandóan szerelmes, teljesen másképp közlekedtem a világban, mint a többi ember, és nem értettem, hogy mindez miért mulatságos. Nagyon szerettem a Csehov szerelmeiben is játszani, életem egyik legnagyobb élménye volt, Kulka Jánossal nagyon közel kerültünk egymáshoz. A színész az idegrendszerével dolgozik, ki van szolgáltatva a másiknak a színpadon és közben nagyon sokat megtud róla. Érzem, hogy mostanában ért össze a külsőm és a belsőm, anya lettem, mellettem halt meg az édesapám, ma már mást gondolok életről és halálról. A vágy villamosa is jókor jött, megértem Blanche szerepére" - sorolta Györgyi Anna.   Fotó: Bujdos Tibor, boon.hu   A Lyukasóra c. műsorral kapcsolatban elmondta, először nem is nagyon merte elvállalni, mert úgy véli, a versinterpretáció a színészet esszenciája. "Nagy kihívás, de nagyon jól érzem magam a forgatásokon, jó kicsit kiszakadni a színpadról és látni, hogy a költők és írók, akikről azt gondolod, hogy elvonulnak az élettől, mennyire élettel és humorral teli emberek. Ők még nem tudják, de ők lesznek a nagy klasszikusok, Lator László, Szabó T. Anna, Váradi Szabolcs, Lackfi János" - mondta Györgyi Anna.   A színésznő arra a kérdésre, hogy mennyire változtatják meg a szerepek, elárulta, előhozzák a benne lappangó tulajdonságokat. "Például én otthon tréningruhás típus vagyok, de ha nagyon nőies nőt játszom, a szerep előcsalogatja ezt az énemet is, ha pedig bolondosat, akkor többet viccelődök. Móricz Tündérkertjében Károlyi Zsuzsannát, egy puritán, okos, kritikus nőt játszom, és néha otthon is észreveszem, hogy osztani kezdem az észt. Máskor meg nehéz gonosznak lenni, mert az ember jónak és kedvesnek szereti látni magát" - tette hozzá. A felvetésre, volt-e konfliktusa abból, hogy a Miskolci Nemzeti Színházban férje, Kiss Csaba a direktor, Györgyi Anna így felelt: "Ha lehetne, nem ragaszkodnék ehhez a direktor oldalbordája szerephez. Ez egy nagy intézmény balettkarral, opera-előadásokkal, négy-öt játszóhellyel, én mindennap közöttük vagyok, és az emberek nem diszkrétek, az öltözőben sok mindent meghallok. Ezek többnyire férfi harcok, egymásnak feszülések. Mindenhol megvannak, csak egy társulatban minden egymás előtt zajlik. Általában nyelek egyet vagy hazamegyek pityeregni. Egyszer mondtam meg a magamét. Nem tudom, hogy jól tettem-e."   A teljes interjú a Képmás magazinban olvasható.    

Nem mindenki maradhat társulati tag a Magyar Színháznál. Ennek kapcsán kérdeztünk színészeket és megkerestük az új igazgatót, Zalán Jánost, aki rövid interjút adott.   Átalakul a csapat:   Az új igazgató, Zalán János lefolytatta a tárgyalásokat azokkal a társulati tagokkal, akikkel nem kíván együtt dolgozni. A Színház.hu információi szerint a színészek közül Auksz Éva, Holecskó Orsolya, Gula Péter, Losonczi Kata, Szalay Kriszta illetve Szemenyei János zenei vezető, Sipos Imre marketing menedzserigazgató szerződését biztosan nem hosszabbítja meg. Göttinger Pál főrendező januárban, Kmety-Molnár Györgyi sajtófelelős már távozott a társulatból. A volt igazgató egy szeptemberi társulati ülés alkalmával elmondta, a Magyar Színház tagja kíván maradni, de az, hogy a későbbiekben milyen szerepet vállal, az új vezetésen is múlik. Őze Áron a Színház.hu-nak most arról számolt be, amíg repertoáron tartják azokat az előadásokat, amelyekben játszik, tovább viszi szerepeit, de az évad végével távozik a színház kötelékéből.   Erről szóló cikkünket, melyben megszólalnak a Magyar Színház tagjai, itt olvashatják.   Zalán János színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd az üzleti életben aratott sikereket. Bor Zoltánnal, a Balázs Péter vezette Szolnoki Szigligeti Színház gazdasági igazgatójával szinkronstúdiót létesített, 1994–2004 között a Masterfilm Ltd., majd 1998-tól a Masterfilm Digital Kft., 2000-től pedig a Digital Media Services Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Több televíziós csatorna magyarországi működtetésében vett részt, vezette a magyarországi Eurosportot, majd a Eurosport 2-t. Részt vett többek között a National Geographic Channel magyar nyelvű adásainak indításában, valamint a Hallmark Channel, az Animal Planet és a Cartoon Network magyar nyelvű adásainak gyártásában. Színészként rendszeresen szinkronizált, és ő alakította Gróf András hadnagyot a Kisváros című sorozatban. 2013 decemberétől az NKA Színház- és Táncművészet Kollégiumának vezetőjévé nevezte ki Balog Zoltán miniszter saját hatáskörben. (Forrás: MTI, Magyar Narancs)     Villáminterjú:   - Megosztotta-e már a pályázatában foglaltakat a társulattal? Ha igen, miről értesítette a kollégákat?   Zalán János: A pályázatom tavaly október 31-e óta fent van a Pesti Magyar Színház honlapján, nem most került nyilvánosságra. Tavaly ősz óta nem csak a társulati tagok, de bárki más számára is elérhető. Mindennapi munkám arról szól, hogy a pályázatban megfogalmazott tervek alapján haladunk előre lépésről lépésre.    - Megerősített információink szerint nem újítja meg bizonyos színészek szerződését. Hány emberről van szó és mi ennek az oka?   Zalán János: 8 közalkalmazott művészeti munkatárs szerződését nem újítottam meg a negyvenötből, közülük nem mindenki színész. Neveket nem szeretnék sorolni, mert nem hatalmaztak fel erre - ha ők el szeretnék mondani, gondolom, erre a beszélgetésre reagálva megtehetik. Változik a műsorstruktúra, és hiányoznak fontos karakterek a  társulatból, akikre szükség lenne. Továbbra is társulatban gondolkodunk, többek esetében csak a foglalkoztatási forma változik azzal, hogy a jövőben nem közalkalmazottként dolgozik velünk tovább. Van, akinél a szerződéses jogviszony a színház számára gazdaságosabb.    - Kínált-e produkciós szerződést a "távozóknak"?    Zalán János: Igen, szinte mindenkinek kínáltam.   - Miért van szükség más művészekre? Társulatos színházként képzeli-e el a Magyar Színház jövőjét? Új közösséget tervez-e építeni?   Zalán János: Gazdagítani szeretnénk a repertoárt, és ezzel együtt a Pesti Magyar Színház művészi portfólióját is annak érdekében, hogy minél szélesebb közönségréteget tudjunk megszólítani. A pályázati kiírással összhangban pályázatom fő célkitűzése, hogy növeljük a nézőszámot. Minden változással, változtatással ennek a célnak szeretnénk megfelelni.   - Tekintettel arra, hogy hamarosan évadot kell hirdetnie, feltételezem, hogy jobban körvonalazódtak a tervek. Kikkel és milyen formában kíván dolgozni?   Zalán János: Most március negyedike van, és mint minden színháznál, nálunk is tartanak a szerződtetési tárgyalások, mind az alkotók, mind a kiválasztott darabok tekintetében. Amint a megállapodásokat sikerül tető alá hozni, elsőként fogunk jelentkezni, hogy a jövővel kapcsolatos terveinkről szóló híreket megosszuk önökkel.   - Milyen külföldi színházak biztosították támogatásukról?   Zalán János: Boldog vagyok, hogy ezt a kérdést föltette! A pályázat kiírásának megfelelően a színház nemzetközi jelenléte szintén prioritásaink között szerepel. A pályázatom mellékleteként szereplő szándéknyilatkozatok tanúsága szerint, és a folyamatban lévő tárgyalásaim alapján örömmel jelentem, hogy a következő, nemzetközileg elismert alkotók és színházak biztosítottak támogatásukról: Théâtre Liège, Belgium, Staatstheater Braunschweig, Németország, Teatro Metastasio, Olaszország, Alexander Balanescu zeneszerző, hegedűművész, London, Željka Udovičić dramatrug, Zágráb. Mindezeken fölül terveink szerint még egy fontos bejelentésre készülünk, amely minden bizonnyal erősíteni fogja a Pesti Magyar Színház jövőbeni szerepét a kulturális palettán.    - “Nem tudom megerősíteni, hogy valóban rendben mennek-e a dolgok, és hogy úgy tudom-e január elsejével átvenni az intézményt, hogy nincs adóssága, és a számláján elegendő mennyiségű készpénz áll-e rendelkezésre ahhoz, hogy a következő évadot el lehessen indítani, illetve a pályázatokon az önrészt az intézmény biztosítani tudja. Többféle úton próbáltam kérni, de sajnos ezek az adatok valamilyen oknál fogva eddig nem voltak elérhetőek számomra” – nyilatkozta múlt év végén a Kultúra.hu-nak. Azóta történt változás?   Zalán János: Még nem zárult le az átadás-átvétel folyamata. Én nyitott vagyok arra, hogy mielőbb lezáruljon, nem rajtam múlik.   - A Magyar Színház, mint az egykori Nemzeti Színház komoly hagyományokkal rendelkező színház. Ön szerint miként tud egyszerre hagyománytiszteletet tanúsítani és átformálni egy színházat?    Zalán János: Úgy, hogy a folyamatosan repertoárra kerülő darabok értéket fognak tükrözni - akár klasszikus, akár kortárs darabok által jelennek meg a színpadon.    - Pályázata végén Antoine de Saint-Exupérytől idéz. „Ha hajót akarsz építeni, akkor ne azért dobold össze az embereket, hogy… megkapják a feladatokat és a munkát megkezdjék, hanem azért, hogy messzi végtelen tengerek iránt vágyat ébresszél bennük". Miért ezeket a sorokat választotta?   Zalán János: Azért, mert terveink eléréséhez a távolabbi célok kitűzésén keresztül vezet az út.    - Igaz-e hogy Eperjes Károly tanácsadóként részt vesz a munkában?   Zalán János: Nem titok, hogy Eperjes Károly véleményét meg szoktam hallgatni, gyakran igen komoly polémia bontakozik ki közöttünk, de természetesen a döntéseket végül én hozom meg és a felelősséget is én vállalom. Az sem titok, hogy ő is támogatói nyilatkozatot adott a pályázatomhoz.   Zalán János pályázatát itt elérhetik.   Társulati tagokkal készült cikkünket itt olvashatják.     Kérdezett: Tóth Berta / Színház.hu  

Nem mindenki maradhat társulati tag a Magyar Színháznál. A törvény értelmében a színházaknak március 1-ig közölniük kell dolgozóikkal, ha szerződést bontanak, március 31-ig pedig az alkalmazottak kötelesek beadni esetleges felmondásukat.   Az új igazgató, Zalán János lefolytatta a tárgyalásokat azokkal a társulati tagokkal, akikkel nem kíván együtt dolgozni. A Színház.hu információi szerint a színészek közül Auksz Éva, Holecskó Orsolya, Gula Péter, Losonczi Kata, Szalay Kriszta illetve Szemenyei János zenei vezető, Sipos Imre marketing menedzserigazgató szerződését biztosan nem hosszabbítja meg. Göttinger Pál főrendező januárban, Kmety-Molnár Györgyi sajtófelelős februárban már távozott a társulatból.   A volt igazgató egy szeptemberi társulati ülés alkalmával elmondta, a Magyar Színház tagja kíván maradni, de az, hogy a későbbiekben milyen szerepet vállal, az új vezetésen is múlik. Őze Áron a Színház.hu-nak most arról számolt be, amíg repertoáron tartják azokat az előadásokat, amelyekben játszik, tovább viszi szerepeit, de az évad végével távozik a színház kötelékéből. "A jövőben nem látom a helyem a Magyar Színházban. Nincs biztosítéka annak, hogy egészéges módon, normális mentalitással tudjam folytatni a munkát. Vannak terveim, és ha minden jól alakul izgalmas feladatok várnak rám. Bár az utóbbi időben kinyílt a szakmai életem, a párommal, Auksz Évával továbbra is keressük a helyünket. Mivel szeretünk csapathoz tartozni, szeretjük az állandóságot, azt reméljük, hogy megtalálnak minket azok a feladatok, amelyek lehetővé teszik, hogy biztonságot teremtsünk az életünkben" - fogalmazott Őze Áron.     “Áron volt az első, aki arra buzdított bennünket, hogy nyitottan fogadjuk az új igazgatót és reméljük, hogy pozitív változásokat hoz a váltás. Várakozással tekintettünk az új időszak elé, nem ellenséget láttunk Zalán Jánosban, ezért is volt nehéz az elmúlt időszak, hiszen alig kommunikált velünk. Velem már tudatta, hogy tagként nem számít rám és azt is hozzátette, hogy visszahív játszani, ha lesz rá alkalma” – tájékoztatott Losonczi Kata, aki elmondta, továbbra is szívesen vállal szerepet a Magyar Színházban, ugyanakkor teljesen nyitott az új lehetőségekre. “Csak a csapatért fáj a szívem. Azt hiszem, hogy mi egy ritka összetartó társulat vagyunk, úgy kapaszkodunk egymásba, mint barátok. Pár napig nem is tudtuk letenni a telefont, miután kiderült, hogy többeket elküldenek a színháztól. Ez felemelő volt. Hálával tölt el, hogy olyan társakat kaptam magam mellé és olyan bizalmat szavaztak nekem az elmúlt öt évben, ami nem mindenkinek adatik meg. Kár, hogy felrobban egy egység” – részletezte a színésznő.   Gula Péter, arról számolt be, fennáll a veszélye annak, hogy családjába az évad végétől nem érkezik bevétel. “A párom, Koblicska Lőte Bodó Viktor társulatának színésznője, a Szputnyik viszont a fennmaradásért folytatott hosszas küzdelem után megszűnik, így mindketten munkát keresünk” – vallotta a színész.   Az új igazgató a művészeti munkatársak szerződését is újragondolja, köztük Szemenyei Jánosét, aki második évada a Magyar Színház zenei vezetője. “Zalán János nem kívánta meghosszabbítani a szerződésem, ami jogilag pontot tesz erre az időszakra. Mégis lezáratlan a helyzetem, mert jelezte, hogy a későbbiekben is együttműködhetnénk. Ez sok-mindentől függ. Mindenekelőtt attól, hogy egyezhetnek-e az elképzeléseink. Viszont ilyenkor már kialakulóban az évadom, itthon is, külföldön is. Szívesen dolgoztam együtt a társulattal, de pillanatnyilag semmi biztosíték nincs arra, hogy a jövőben is fogok” – fejtette ki Szemenyei János.   "Zalán János felém azt jelezte, hogy sem színészként, sem vezetőként nem számít rám a következő évadtól és búcsúzzunk el egymástól. Elfogadom és meg is értem az álláspontját hiszen nem az ő embere vagyok” – árulta el Sipos Imre, aki nemcsak színészként, hanem a teátrum marketing menedzserigazgatójaként is dolgozik. “A törzsgárda több mint 15 éve, az idősebb kollégák közt akad, aki már 50 éve kötődik a színházhoz. Én 17 évből ötöt felsővezetőként, egy másik bizalmi kör tagjaként töltöttem. A kinevezésem évad végéig szól, így a hátralévő időszak lehetőséget biztosít arra, hogy a feladataimat átadjam a János által kijelölt kollégának" – közölte Sipos Imre.   Arról is beszélt, nincs benne harag, csak bizonytalanság. “Eddig minden energiámat abba fektettem, hogy felkészüljek a Budapest Bábszínházért zajló vezetői pályázatra, mert bábrendezőként, egykori bábszínészként szívügyem a bábszínház és kihívás lett volna az igazgatás. Sajnos nem nyertem, úgyhogy most próbálom kitalálni, miként tudnám újra felépíteni az életem. Még soha nem kerültem hasonló helyzetbe, de a korábbi változások jobbá tették az életem, úgyhogy optimista maradok és reménykedem, hogy nem koppintanak az orromra az égiek” – tette hozzá.   A kérdésre, milyen hangulat uralkodik a színházban, úgy válaszolt, a legtöbben várakozó állásponton vannak. “Még nem ismerjük János ízlését, vezetési módszereit, művészeti koncepcióját és ez fokozza a bizonytalanságot. Sokat fog változtatni, ha az új vezetés meghirdeti az új évadot” – magyarázta Sipos Imre.   “Bennem is várakozás van. Az elmaradt bemutatók csak növelték a várakozásomat” – nyilatkozta Takács Géza.    “Még én sem ültem le tárgyalni az új igazgatóval, nem tudom, hogy mit tervez velem. Azt, hogy én mit tervezek magammal még nem volt módom megosztani vele. Meg akartam várni, hogy nyilatkozzon arról, milyen művészeti koncepcióban gondolkodik, kikkel képzeli el a jövőt, de eddig erről nem kaptunk információt. Egyelőre az derült ki, hogy a jelenlegi repertoárt leépíti, az öt tervezett bemutatóból három elmarad, ugyanakkor érkezik Sopronból és  Zalaegerszegről egy-egy vendégjáték” – számolt be a Színház.hu-nak Lovas Rozi.   “János azt mondta, hogy mindenkit megkeres, de nem jelezte, hogy március elseje előtt vagy után. Mivel elmúlt a határidő, többen arra következtetünk, hogy meghosszabbítják a szerződésünket” - nyilatkozta Ágoston Péter.   Szerkesztőségünk elérte Zalán Jánost, aki ismertette, hogy a távozók közül szinte mindenkinek kínált produkciós szerződést. “Továbbra is társulatban gondolkodunk, többek esetében csak a foglalkoztatási forma változik azzal, hogy a jövőben nem közalkalmazottként dolgozik velünk tovább. Van, akinél a szerződéses jogviszony a színház számára gazdaságosabb” – állította az új igazgató.   A társulat tagjaival egyidőben Zalán Jánost is kérdeztük a jelenlegi helyzetről. A vele készült villáminterjút, amelyben pályázatáról, támogatóiról és a pályázata végén olvasható Antoine de Saint-Exupéry idézetről is faggattuk itt olvashatják.   Kérdezett: Tóth Berta / Színház.hu