A Miért éppen én? (De ce eu?), az idei év egyik berlinálés román filmje már a mozikban van, és a színészek – Tudor Giurgiu rendezővel az élen – az ország városait járják, hogy minél több nézőhöz jusson el. Épp csak egy rövid beszélgetésre lehetett elcsípni a turné két állomása között, hogy kivételesen ne arról beszélgessünk, hogy politikailag mennyire aktuális a valós tényeken alapuló politikai thrillere, hanem hogy többet tudjunk meg a forgatókönyvírás kínjáról és a színészek kiválasztásáról.
Rég nem készült Ocean’s-film (a harmadik részt 2007-ben adták ki), a Szemfényvesztők folytatására is várni kell még, szerencsére itt van Will Smith, aki A Wall Street farkasával befutó Margot Robbie-val az oldalán vállalja, hogy amíg jön egy okos forgatókönyvvel operáló, a tolvajlét glamúr-oldalát bemutató, könnyed film, leköti a néző figyelmét szép pofijával, hogy az csak a moziból kijövet vegye észre: meglopták.
Február közepén nyílt, március 8-áig tekinthető még meg a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Kiállítótérben az Álomvadászat című rendhagyó kiállítás: Igor és Ivan Buharov, valamint Vasile Croat (azaz Szilágyi Kornél, Hevesi Nándor és Horváth László) alkotásaival találkozhat a közönség. Többek közt kiállított filmek, filmrészletek, videomunkák, mozgóképes és videóinstallációk is láthatók a festmények, objektek, illetve szobrok társaságában. A kiállítás megnyitóján jelen lévő alkotókkal a filmről, az általuk képviselt filmes kísérletekről, korábbi alkotásaikról, filmes terveikről és alkotómunkájuk különlegességéről beszélgettem.
Most ősz van; aztán eljön majd a tél, és a fehér hó, ami mindent elborít – hangzik el a filmbeli színdarabban. És erről az állapotról szól a legjobb női főszereplő Oscarjával méltán díjazott Still Alice is, amely 100 perc alatt végiggördít a nézőjén egy kisebbecske úthengert.
