A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez youtube.com videó.
Segítség a youtube.com típusú videók lejátszásához: Kattints Ide
Ez a videó a Tagok magyar kategóriába van besorolva.
Hivatalosan is felvette a Heveder nevet a Háromszék együttes előadásainak zenei részét biztosító muzsikusok csapata.
A zenészek azErdélyi Táncházasok Találkozójára készült meglepetés-előadáson mutatkoztak be ezzel a névvel a táncházszerető közönség előtt Tusnádfürdőn. „A heveder, akár a kerítéseknél, akár a házépítésnél, akár a lovaknál használt eszközről legyen szó, mindig egyfajta tartószerepet tölt be, így képzeltük el, hogy a zene területén mi is ezt szoktuk nyújtani, biztosítani. Legalábbis ez a szándékunk” – indokolták a névadást Fazakas Levente és Molnár Szabolcs prímások. 2004 óta zenél együtt ez a csapat, először a Háromszék Táncegyüttes Zenekara néven működtek, majd, mivel ez a „rájuk ragasztott” megnevezés túl hosszúnak tűnt, egyszerűen Háromszék Zenekarra kurtították.
Későbbiekben úgy találták, hogy ez a név sem felelhet meg a valóságnak, hisz ők többnyire nem háromszéki származásúak. Fazakas Levente prímás Brassóban született és Sepsiszentgyörgyön nőtt fel, de gyökerei Lövétére nyúlnak, és a lövétei származásához ragaszkodik. Hasonlóképpen Fazakas Albert brácsás, cimbalmos, Levente öccse. Neki a bátyjáétól annyiban különbözik az életrajza, hogy ő már Sepsiszentgyörgyön született, ő az egyetlen tehát, akit a zenekarból háromszékinek lehet tekinteni. Molnár Szabolcs, a másik prímás csíkszeredai, de gyökerei Gyergyószentmiklósra nyúlnak vissza.
Szintén Gyergyószentmiklósról származik ifjabb Bajna György, a nagybőgős, de ugyancsak környékbeli – egész pontosan csomafalvi származású – a brácsán, harmonikán és szintetizátoron játszó Szilágyi László is. Az új név felvételét más tényezők is indokolták, hisz ezek a zenészek nem csak a sepsiszentgyörgyi hivatásos néptáncegyüttes előadásaihoz biztosítják a zenei alapot, hanem mások is rendeltek tőlük táncprodukciókhoz szükséges muzsikát. Elegendő ezek közül csak a legutolsót említeni, a Váradi Bibliát, melynek ősbemutatóját pénteken a nagyváradi várban tartják. A nagy kaliberű előadás – melyben több mint kétszáz néptáncos szerepel – zenéjét Molnár Szabolcs szerezte.
Az említett tevékenységek mellett a zenekar táncházakban is szokott muzsikálni. Talán ez a fajta zenélés a legnehezebb, hiszen itt kell a legjobban ismerni a forrást, hogy a hangzás hiteles legyen. „Bárhol, bármelyik táncházban, ha székit muzsikálunk, akkor a táncosok úgy kell érezzék, hogy ezt nem mi, hanem egy széki zenekar adja elő” – emelte ki Fazakas Levente.
A zenészek gyakran járnak gyűjteni, de ezt nem azért teszik, hogy tudományos dolgozatokat készítsenek, hanem hogy a repertoárjukat bővítsék. Táncházzenélés esetén csak így lehet helytállni, de még ezen a téren sincs soha két egyforma zenész. Ha hűek is akarnak maradni a hagyományokhoz, a muzsikusok valamilyen módon mégis beleviszik zenéjükbe egyéniségüket, temperamentumukat. Kreativitásra leginkább a táncszínházi előadások zenéjének szerzésekor van szükség, ezeken a feldolgozásokon keresztül ismerhetjük meg a zenészek, sőt a zenekar egyéni hangját.
Mivel ez a csapat tapasztalattal rendelkezik, és megtalálta a sajátos hangját, egyéni arculatot is keresett magának. Nem is tehette ezt jobbkor, mint Tusnádfürdőn, ahová azért hívták el őket, hogy előadást tartsanak. Ezeket a zenészeket ritkán lehet látni szerepelni, a táncszínházi produkciókon ugyanis a táncosokat világítják meg a fényszórók. A találkozó előző napján a Csík Zenekar lépett fel, a budapesti aranylemezes együttes pedig szinte kizárólag a koncertezésnek és előadásoknak szenteli életét.
Magas volt a mérce, ezért keményen készültek – ez a magyarázata, hogy az öt zenész Márdirosz Ágnes énekessel kiegészülve magabiztosan állt a színpadon. Meg tudták mutatni, hogy a közönség hangulatát nemcsak a háttérből tudják irányítani, hanem, ha kell, színészként és egyesek még táncosként is megállják helyüket.
A zenészek azErdélyi Táncházasok Találkozójára készült meglepetés-előadáson mutatkoztak be ezzel a névvel a táncházszerető közönség előtt Tusnádfürdőn. „A heveder, akár a kerítéseknél, akár a házépítésnél, akár a lovaknál használt eszközről legyen szó, mindig egyfajta tartószerepet tölt be, így képzeltük el, hogy a zene területén mi is ezt szoktuk nyújtani, biztosítani. Legalábbis ez a szándékunk” – indokolták a névadást Fazakas Levente és Molnár Szabolcs prímások. 2004 óta zenél együtt ez a csapat, először a Háromszék Táncegyüttes Zenekara néven működtek, majd, mivel ez a „rájuk ragasztott” megnevezés túl hosszúnak tűnt, egyszerűen Háromszék Zenekarra kurtították.
Későbbiekben úgy találták, hogy ez a név sem felelhet meg a valóságnak, hisz ők többnyire nem háromszéki származásúak. Fazakas Levente prímás Brassóban született és Sepsiszentgyörgyön nőtt fel, de gyökerei Lövétére nyúlnak, és a lövétei származásához ragaszkodik. Hasonlóképpen Fazakas Albert brácsás, cimbalmos, Levente öccse. Neki a bátyjáétól annyiban különbözik az életrajza, hogy ő már Sepsiszentgyörgyön született, ő az egyetlen tehát, akit a zenekarból háromszékinek lehet tekinteni. Molnár Szabolcs, a másik prímás csíkszeredai, de gyökerei Gyergyószentmiklósra nyúlnak vissza.
Szintén Gyergyószentmiklósról származik ifjabb Bajna György, a nagybőgős, de ugyancsak környékbeli – egész pontosan csomafalvi származású – a brácsán, harmonikán és szintetizátoron játszó Szilágyi László is. Az új név felvételét más tényezők is indokolták, hisz ezek a zenészek nem csak a sepsiszentgyörgyi hivatásos néptáncegyüttes előadásaihoz biztosítják a zenei alapot, hanem mások is rendeltek tőlük táncprodukciókhoz szükséges muzsikát. Elegendő ezek közül csak a legutolsót említeni, a Váradi Bibliát, melynek ősbemutatóját pénteken a nagyváradi várban tartják. A nagy kaliberű előadás – melyben több mint kétszáz néptáncos szerepel – zenéjét Molnár Szabolcs szerezte.
Az említett tevékenységek mellett a zenekar táncházakban is szokott muzsikálni. Talán ez a fajta zenélés a legnehezebb, hiszen itt kell a legjobban ismerni a forrást, hogy a hangzás hiteles legyen. „Bárhol, bármelyik táncházban, ha székit muzsikálunk, akkor a táncosok úgy kell érezzék, hogy ezt nem mi, hanem egy széki zenekar adja elő” – emelte ki Fazakas Levente.
A zenészek gyakran járnak gyűjteni, de ezt nem azért teszik, hogy tudományos dolgozatokat készítsenek, hanem hogy a repertoárjukat bővítsék. Táncházzenélés esetén csak így lehet helytállni, de még ezen a téren sincs soha két egyforma zenész. Ha hűek is akarnak maradni a hagyományokhoz, a muzsikusok valamilyen módon mégis beleviszik zenéjükbe egyéniségüket, temperamentumukat. Kreativitásra leginkább a táncszínházi előadások zenéjének szerzésekor van szükség, ezeken a feldolgozásokon keresztül ismerhetjük meg a zenészek, sőt a zenekar egyéni hangját.
Mivel ez a csapat tapasztalattal rendelkezik, és megtalálta a sajátos hangját, egyéni arculatot is keresett magának. Nem is tehette ezt jobbkor, mint Tusnádfürdőn, ahová azért hívták el őket, hogy előadást tartsanak. Ezeket a zenészeket ritkán lehet látni szerepelni, a táncszínházi produkciókon ugyanis a táncosokat világítják meg a fényszórók. A találkozó előző napján a Csík Zenekar lépett fel, a budapesti aranylemezes együttes pedig szinte kizárólag a koncertezésnek és előadásoknak szenteli életét.
Magas volt a mérce, ezért keményen készültek – ez a magyarázata, hogy az öt zenész Márdirosz Ágnes énekessel kiegészülve magabiztosan állt a színpadon. Meg tudták mutatni, hogy a közönség hangulatát nemcsak a háttérből tudják irányítani, hanem, ha kell, színészként és egyesek még táncosként is megállják helyüket.
Szőcs Lóránt