Kolja /Kolya/

1 videó - 1996
színes, csehszlovák-angol filmdráma, 111 perc

Prágában járunk, a vasfüggöny még tartja magát. Louka, a zenész a nőbolond agglegények boldog és felelőtlen életét éli. Anyagi téren azonban már korántsem áll olyan jól, mint nőügyekben. Ezért egyezik bele, hogy pénzért névházasságot kössön egy ismeretlen orosz nővel, akinek csehszlovák útlevélre van szüksége. A házasság megköttetik: csakhogy Louka számításába apróbb hiba csúszik. "Felesége" ugyanis megszökik, s neki csupán egy kis csomagot hagy emlékül: kisfiát, Kolját. A megrögzött cseh szívtipró meg a gondjaira bízott pöttöm orosz mulatságos, megható kalandjaihoz az 1989-as év eseményei meg az örökké csodálatos Prága szolgáltatnak hátteret.

rendező:
Jan Svěrák

szereplők:
Zdenek Sverák
Andrey Khalimon
Libuse Safránková
Ondrej Vetchý
Stella Zázvorková

 
 

Videók

Videó Listák

Magyar videók

Nemzetközi videók


 
Ujváriné Judit -
 

Kolja (1996)



A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez videa.hu videó.
Segítség a videa.hu típusú videók lejátszásához: Kattints Ide
Ez a videó a Movies (Filmek) nemzetközi kategóriába van besorolva.
Feladás dátuma: péntek, 2020. február 14. Nézettség: 242

   

Tetszik  

Videó megjegyzések

vasárnap, 2021. augusztus 15. 20:11
Sajnos ez a kópia is hiányos!

A magyar változatban 11:26-nál töröltek bele a filmbe!

Pont azt a két perces részt vágták ki (nyilvánvalóan AMERIKAI nyomásra), amely a zene mindenek feletti szépségét és hatását magyarázza.
Íme, az eredeti cseh szöveg:
Brož: - Pane Louka, vypravujte vo tom koncertě v Americe.
- Louka úr, meséljen az amerikai koncertről.
Louka: - O kterým?
- Melyikről?
Brož: - V tý hale jak jste hráli.
- Amelyiken abban a teremben játszott.
Louka: - Ale to už jsem vám říkal.
- De (azt) már (el)meséltem.
Brož: - Tady Ladík to neslyšel.
- De Laci még nem hallotta.
Louka: - No tak...To bylo v Novém Yorku. Hráli jsme Mou vlast…
- Na jó… Új Yorkban voltunk. A „Hazám”-at adtuk elő…
Brož: - Vod Dvořáka, chápeš.
- Tudod, Dvořáktól.
Louka: - Od Smetany. A ta Carnegiho hala byla (našlapaná) narvaná k prasknutí. Uvítání tedy nebylo nic moc. Takovej vlažnej potlesk ze slušnosti. A my byli utahaný z cesty. Ale postupně jsme to únavu jakoby setřásali…
Smetanától. A Carnegie Hall zsúfolásig megtelt. Mikor színpadra léptünk, a közönség meglehetősen hűvös fogadtatásban részesített minket. Csak lagymatagon tapsoltak. Mi is fáradtak voltunk a (hosszú) utazástól – de fokozatosan úrrá lettünk a fáradtságon…
Brož: - Ty různý rasy jste neřek, pane Louka.
- Még nem mondta, miféle népek voltak ott, Louka úr.
Louka: - Jo, rasy. V tom hledišti obrovským seděli Číňani, Japončíci, Mexičani, černoši…Jeden takovej obrovskej, co přes něj ty vzádu neviděli…
- Ja igen. A teremben nagyon sok kínai, japán, mexikói és afro-amerikai ült. Az egyik fekete valóságos óriás volt – még sosem láttam ilyet.
- Brož: - Jako boxer těžký váhy vypadal.
- Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló.
Louka: - A já si tak říkal, co takovejhle kolohnát s rozpláclým nosem a s vlasama jako drátěnka na nádobí může mít z tý naší Vltavy. Nebo z Tábora. Vždyť ani neví, co to je.
- Én is ezt mondtam magamban: vajon mit tudhat ez a gólem a laposra vert orrával és (az edénysúroló fémdörzsire emlékeztető) dróthajával a mi Vltavánkról – vagy pláne, Táborról. Fogalma sincs arról, hogy az mi a fene lehet.
Brož: - Teď poslouchej, kamarade.
- Most figyelj, pajtás.
Louka: - A jak jsem říkal, ta únava z nás opadávala a my jsme do toho začali šít jako ševci. Z dirigenta stříkal pot až na nás, byl takovej zabejčenej, když dával nástupy tutti a forte, to bylo, jako když se votřepe mokrej pes.
- Mint már előbb mondtam, fokozatosan elmúlt a fáradtságunk, és igazi hévvel kezdtünk játszani. A karmester úgy izzadt, hogy szinte záporoztak ránk az izzadságcseppek; mikor tutti-t vagy fortét vezényelt, olyan volt, mint egy kutya, ha lerázza magáról a vizet.
Brož: - Nesměj se, vole. Vo kolik zhubne takovej derigent, řekněte.
- Takovej dirigent shodí za koncert i tři kila.
- Ne nevess, haver! Ilyenkor borzasztóan izzad egy karmester! Egy koncerten legalább három kilót lead a súlyából.
Louka: - A když jsme dohráli, bylo ticho. Dvě tři vteřiny naprostýho ticha. A pak se to strhlo.
- Mikor befejeztük a darabot, csend volt; két-három másodperces dermedt csend. Aztán kitört a vihar!
Brož: - Potlesk, rozumíš.
- Érted; tapsvihar.
Louka: – Ale takovej, ţe jsme se lekli. To bylo jako kdyţ se utrhne skála a teď se to valí na vás. A jak tak děkujeme, tak já očima vyhledám toho černýho chlapa. A ten člověk stál, plácal o sebe těma svejma tlapama, co jsou zevnitř růţový a tomu člověku se po tý jeho africký tváři koulely slzy, pánové, jako hráchy. I kdyţ neměl potuchy, ţe Vltava je nějaká řeka někde v Evropě, to mu bylo fuk, poněvadţ ta hudba ho přemohla.
Protože hudbu nezajímaj rasy a národy, pánové, ta to bere šmahem.
De olyan tapsvihar, hogy megijedtünk tőle. Olyan volt, mint egy hatalmas szikla, mely elszabadult a hegytetőn, és most dübörögve száguld feléd. És mikor meghajoltunk, hogy megköszönjük a tapsot, én pont a néger óriásra néztem. Ott állt, tapsolva hatalmas mancsaival, melyek belül rózsaszínűek voltak, és szemeiből patakzottak a könnyek – akkorák, mint egy-egy gyöngyszem. Bár lehet, hogy nem tudta, hogy a Vltava egy folyó valahol Európában, ez nem is számított – hiszen a zene teljesen lenyűgözte.
Mert uraim, a ZENE nem ismer sem határokat, sem nemzeteket: mindenkit képes hatalmába ejteni!
(A fordítás CSAK MEGKÖZELÍTENI TUDJA AZ EREDETI SZÖVEG ÉRTELMÉT! Egyrészt azért, mert nem beszélek csehül, másrészt azért, mert – A ZENÉVEL ELLENTÉTBEN – A gondolatok szavakba öntése egy adott kultúrának a lenyomata, és (sajnos) soha nem ültethető at a másik nyelvbe – legfeljebb annak árnyéka…)
Eva Barnová "Culture in Film Subtitling from Czech into English: Kolya and The Elementary School" (A kultúra (jelentősége) a „Kolja” és az „Általános iskola” cseh nyelvről angol nyelvre történő felirat-készítés kapcsán” című (nagyszerű!) diplomamunkájában azt feltételezi, hogy ezt a részt azért törölték az amerikaiak, mert Louka úr New York-ban helyett azt mondja: v Novém Yorku - bár hozzáteszi hogy mindez csak feltételezés részéről.
(Egyébként mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el a hölgy írását - különösen azok, akiknek volt "szerencséjük" filmfeliratot készíteni...)
A valódi ok, amiért nem csak az amerikai, de sajnos a magyar kópia is hiányos, pusztán az a tény, hogy Louka úr felsorolásában, hogy miféle népek - pontosabban: fajta népek - vagyis fajok képviselői voltak a teremben, a kínai, japán és mexikói után azt mondja: černoši - vagyis: feketék! Ez nem rasszizmus részéről, hanem egyszerűen a kontrasztot igyekszik még jobban kihangsúlyozni a forgatókönyvíró-főszereplő Zdeněk Svěrák!!!
Egy aprócska ország, eldugva Európa közép-keleti részén (habár Prága - mint azt Darvas Iván találóan kijelenti "Lábjegyzetek" című (fantasztikus!) könyvében: a VILÁG LEGSZEBB FŐVÁROSA) és a hatalmas Egyesült Államok, ahol összekeverik Bukarestet és Budapestet; a Keleti Partvidék legnagyobb városa, ahol minden nációnak külön negyede volt a XX. század elején (és ahol már a Polgárháború ELŐTT is szabadon élhettek az afro-amerikaiak; benne a híres Carnegie Hall, ahol Louka úr kissé idegennek érzi magát...
És aztán lecsap a tiszta, földöntúli ZENE: Smetana "Hazám" című szimfonikus költeménye, és székéhez szegezi a hallgatóságot!
Olyannyira, hogy a darab vége után három-négy másodpercig teljes csend honol a teremben - csak utána tör ki a hangos ováció...
És a hatalmas afro-amerikai, aki NEM AZÉRT, MERT FEKETE A BŐRE, hanem azért, mert Amerikában nem igen tudják beazonosítani az európai országokat - nem beszélve a városokról, vagy (pláne!) a folyókról! - bár soha nem hallott még a Vltaváról, mégis a "Moldva" című tétel (és persze a többi is) - csak nálunk is ez a legismertebb - teljesen lenyűgözi; szinte letaglózza! (Egyébként tegyük a kezünket a szívünkre; hányan tudnák beazonosítani az államokat és a fővárosokat az USA-ban?) Ugyanis a legtöbb állam fővárosa meglepően kicsi (lásd New York állam fővárosát, Albany-t)
A zene végtelen hatalmáról szól ez a gyönyörű monológ; a zenéről mely fölötte áll minden népnek, nemzetnek, hatalomnak - sőt, még a nyelvnek, az irodalomnak is - mivel csak érzéseket, hangulatot közvetít / gerjeszt a hallgatóságban.
Ahogy Louka úr mondja: Protože hudbu nezajímaj rasy a národy, pánové, ta to bere šmahem. (Mert a zene, uraim, (szó szerint: nem törődik) fölötte áll (szó szerint: fajok) a népeknek, nemzeteknek, és teljesen hatalmába kerít (mindenkit)!
Hát ettől fosztják meg az embert a highveleyou (Karinthy) cenzorok!
A kivágott részt (melyet a régi szép időkben én eredeti nyelven, és ANGOL FELIRATTAL nézhettem meg a youTube-on!) most felirat nélkül, de eredeti szépségében ITT nézhetitek meg: https://www.youtube.com/watch?v=SxqZpyXxMRQ
vasárnap, 2021. augusztus 15. 20:13
Megtaláltam a vágatlan verzió angol feliratát!
116
00:12:51,145 --> 00:12:54,439
Mr. Louka, tell us
about the concert in America.

117
00:12:54,523 --> 00:12:57,776
-Which one?
-The one at the hall.

118
00:12:57,860 --> 00:13:03,782
-I already told you about it.
-But Ladik hasn't heard it yet.

119
00:13:04,241 --> 00:13:10,789
We played "My Country" in New York.

120
00:13:10,915 --> 00:13:13,875
-By Dvorak.
-By Smetana.

121
00:13:14,627 --> 00:13:19,047
Carnegie Hall was packed.

122
00:13:19,965 --> 00:13:24,803
We didn't get much of a welcome.

123
00:13:24,929 --> 00:13:30,767
We were tired after our trip,
but we got a second wind.

124
00:13:30,893 --> 00:13:33,228
Which races were there?

125
00:13:33,938 --> 00:13:40,401
Chinese, Japanese, Mexicans. . .

126
00:13:40,820 --> 00:13:45,365
I wondered what
this one big black fellow

127
00:13:45,825 --> 00:13:53,581
could get out of songs
about places he didn't know.

128
00:13:53,958 --> 00:13:55,834
Now listen.

129
00:13:56,460 --> 00:14:04,592
When we finished playing
you could hear a pin drop.

130
00:14:05,511 --> 00:14:09,097
-Then all hell broke loose.
-Applause.

131
00:14:09,181 --> 00:14:16,229
We were in shock.
It was like an avalanche.

132
00:14:16,981 --> 00:14:29,117
While we were bowing
I could see the black man clapping.

133
00:14:29,869 --> 00:14:37,917
Tears were streaming down his face.

134
00:14:38,586 --> 00:14:45,091
Music exceeds race and nationality.

135
00:14:46,302 --> 00:14:48,595
I was beside myself.

136
00:14:49,513 --> 00:14:51,389
And I'm finished.

Hát igen! Nem teljesen pontos a fordítás - de legalább teljes volt a film.
2 megjegyzés | 1 / 1 oldal