7 videó

Pio atya -ferences rendi szerzetes-, a XX. század egyik legjelentősebb katolikus szentje, Francesco Forgione néven, 1887. május 25. napján született, egy Dél-Olaszországi 8 gyermekes családban. Élete rendkívüli misztérium, csodás történések sorozata, mely a krisztusi áldozat ragyogó tettére épült. Az emberek lelkének nemesítésével foglalkozott és a gyóntatás és egyéb eszközök segítségével űzte ki a lelkekből a szorongást, a kétséget és más tisztátalanságokat. Különleges tisztánlátó képességei voltak. Rengeteg tanúkkal is igazolt történet szól arról, hogy a távolból is pontosan megmondta, kivel mi történt. Látta a jövőt és tudta mi van az emberek lelkében. “Isten néha hagy belesni a füzetébe” – mondta. Stigmái és különleges képességei, magára vonták az egyház és a világ figyelmét. Voltak, akik csalónak gondolták. Egy ideig tilos volt gyóntatnia, sőt egyfajta speciális házi őrizetben is tartották. Ő mindent engedelmesen és rendkívüli alázattal tűrt. Egész életében sokat betegeskedett. Állítólag a lázhőmérők többször szétpattantak nála, míg a fürdőhőmérők 48 fokra szöktek föl. Betegségeit misztikus betegségeknek tartják, melyekkel mindig átvett valamit az emberek szenvedéseiből. Lakótársként nem lehetett könnyű vele élni, mert a leírások szerint éjszakánként gyakorta az -ördöggel viaskodott-, a lelki kísértések mellett azt élte át, mintha fizikailag is ütlegelték volna, és rengeteg szenvedésen ment keresztül. Miséit egy mély, titokzatos légkör vette körül, melyek során gyakran esett extázisba és vesztette el eszméletét. Szent áldozáskor gyakran annyit sírt, hogy egész tócsa keletkezett alatta. 24 évesen halálos betegséget diagnosztizáltak nála, de 40 napos böjt, ima és kísértések sorozata után csodás módon fölgyógyult. Testén ugyanazok a stigmák jelentkeztek, mint Assisi Szent Ferencén és a számos egybeesés miatt sokan gondolják úgy, hogy Pio atya Szent Ferenc szellemének újbóli megjelenése a Földön. Még a stigmás szentek között is ritka az, hogy a testen Krisztus kínzásainak összes sebhelye megjelent. Pio atya esetében – mint Assisi Szent Ferencnél is – ugyanez történt. A szent sebeket próbálta eltakarni, de gyakran olyan mennyiségű vért veszített, hogy nem tudta azokat eltitkolni. 50 éven át mindennap folyt a vére, amely a leírások és orvosi látleletek szerint bíborszínű és illatos volt. Pio atyáról úgy tartják, magára vette az emberek szenvedéseit és a krisztusi sebeket magán viselve vérével váltotta meg az egyes embereket vétkeiktől. Többször jegyezték fel róla a bilokáció jelenségét. Egyszerre látták őt több helyen (pl. Rómában gyóntatott, Rotondóban pedig találkozókat bonyolított le). Szenvedései ellenére nagyon jó humorú ember volt, tele életszeretettel, aki kitűnően találta meg a hangot az egyszerű emberekkel. Utolsó évtizedeiben több hónapos előjegyzéssel lehetett csak találkozni vele, mert emberek tízezrei özönlöttek hozzá folyamatosan. Naponta sok órán át gyóntatott (ezt tekintette egyik legfontosabb feladatának), volt, hogy naponta 10 órán át. San Giovanni Rotondóban nagy kórházat hozott létre ima csoportokat szervezett és nem nyugodott meg, amíg szenvedést, rászorulót látott. Az utolsó évtizedeket San Giovanni Rotondóban töltötte. A városból szent zarándokhely lett, korunk leglátogatottabb európai vallási központjainak egyike, ahová több mint 8 millió zarándok jár évente. Itt halt meg 1968. szeptember 23. napján, stigmái megjelenésének 50. évfordulóján.
1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.