Hogyan termeljünk akár télen is friss zöldségeket úgy, hogy gyomlálni
sem kell?
Gönczi Péter debreceni kertjében megkapjuk a választ!

A vízkultúrás zöldségtermesztés talajbiológus szemmel
A növénytermesztés új divatos módja manapság a vízkultúrás (hidropóniás) eljárás, ahol a növényeket vízben oldott ásványi sók felhasználásával nevelik. Ezeket úgy állítják össze, hogy az a legfontosabb makro-tápelemeket, mint pl. a nitrogén, a foszfor és a kálium, valamint mikroelemeket, mint a cink, a molibdén vagy a vas is tartalmazza.
A kísérletileg így összeállított nevelési közegekben sincs azonban 10-15 féle elemnél több a periódusos rendszer legalább 90 eleméből. A növények még ha nagyra, tetszetősre nőnek is, hiányosak lesznek, lehetnek olyan létfontosságú (esszenciális) elemekben, amelyek szükségesek lennének az ellenállósághoz a nem mesterkélt, természetes körülmények közé.

Az ilyen növények rendszeres fogyasztásával alakulhat ki aztán az a „minőségi éhezés”, amit később ki kell egészíteni az azokból a tápanyagokból hiányzó nyom- vagy mikroelemekkel. Ezekre nyomokban (a többihez viszonyítva ugyan néha csak milliomodnyi mennyiségben) de feltétlenül szükség van, lenne a megfelelő életműködésekhez.
Napjainkban éppen az ilyen jellegű tápanyag-hiányok miatt terjed az ún. „funkcionális élelmiszerek” piaca, ahol a legfontosabb hiányzó mikro- vagy nyomelemeket mesterségesen pótolni igyekeznek. Hazai körülmények között a talajainkban hiányos pl. a szelén, amit a kenyér sütésére használt élesztőgombákkal felvetetve pótolnak az emberi táplálékláncban. Trópusi talajoknál a szintén létfontosságú enzimekhez szükséges cink kiegészítésére van szükség. A közismert betegség-megelőzésre javasolt és általánosan használt Béres cseppek hatásossága is a nyomelemek ily módon történő pótlásával magyarázható.

Vigyázni kell ezért táplálkozás-minőségi szempontból az ilyen kényelmes és „istenített”, egyszerű megoldásokkal, mint amilyen az akvakultúra. Ezeket többnyire a kényszer szüli azokban a trópusi országokban is, ahol nincs elég talaj, vagy a klímatikus viszonyok nem alkalmasak a megfelelő növénytermesztésre. Máskor éppen a tömegtermelési kényszer, a gyors, nagytömegű táplálék létrehozásának az igénye alakítja ki az ilyen termelési rendszereket, amelyek csak kiegészítésként lehetnek alkalmasak. Amit a hipermarketek polcai, mint salátát kínálnak, azokat is ezen technológiával nevelik, de nem természetes módon jutnak tápanyaghoz, hanem műtrágyákkal! Kétségtelen előnye, hogy steril, tehát nem kell védeni a növényt a különböző kártevőkkel szemben. Képzelhetik, milyen egy talajtudósnak uszó salátákat látni műtrágyás lében, de ez a mai valóság... Ezen úton nem kell sokat tovább menni, hogy egy számítástechnikai portálon már egyenesen napfény és talaj nélküli növénytermesztésről "okítsák" a techno-optimista, de a természet rendszereit valójában nem értő embereket.
Az így felismert okok miatt éppen ezért nagy igénye kezd lenni az organikus, vagy biotermesztésnek. Ezeknél a természet törvényeit figyelembe véve alakítják ki a működőképes talaj-növény-mikroba-klíma rendszereket valódi talajjal és a folyamatos növénytáplálást biztosító szerves anyagokkal, amelyek először a mikroorganizmusoknak, majd azt követően a növényeknek adnak megfelelő tápanyagokat és ezáltal az embereknek is.

A fenntarthatóság lényege
A hír létrehozói számos információt nem adnak tudtunkra. Nem tudjuk, hogy mennyi haltáp kerül felhasználásra ennyi halhoz és azok mennyi ürüléket is termelnek bele a vízbe megfelelő rendszerességgel. Jó sok kellhet ahhoz, hogy az el- vagy lebomolva a műtrágyák kizárásával ilyen mértékben legyen képes növelni a növényeket. Valahogy az arányokról sem esik itt szó, hogy mihez mennyit és melyik növénynek vajon milyen a tápanyagigénye? Évtizedekre nyúló kutatási eredmények vannak (kellenek) ugyanis ezek pontos ismeretéhez.

Érdemes lenne kimérni, hogy a keringtetés önmaga mennyi oxigént visz a vízbe, mielőtt a növényi gyökereket önállóan vérteznénk fel ilyen extrém csoda-termelő tulajdonságokkal. A pisztrángok ráadásul csak hideg, sekély tápanyag-tartalmú, de oxigén-dús, nem szennyezett, ún. oligotróf hegyi patakokban szoktak megélni és szaporodni. Vajon a nyári nagy melegben meddig fogják bírni és hogyan lesz fenntartható az álomrendszer?

Mesék pedig vannak és lesznek, az emberek igénye pedig erre, a világunk mesterkélt kialakításával, az élettér szűkülésével, a globális gondokkal és az elkényelmesedéssel csak fokozódik, sajnos.

Mi az az akvapónia? Akvakultúra és a Hidropónia egyesítése.

Az Akvapónia természetes folyamatokon nyugvó termelés. Felületesen meghatározva az akvakultúra (aquaculture) és a hidropónia (hydroponics) kombinációja, a megnevezés is ebből származik aqua-ponia (ejtsd: akvapónia).

Az akvakultúra célja a halak növekedésé, a növények növekedését nem hozzáadott kemikáliákkal történik hanem a halak szerves hulladával, ami szinte minden szükséges tápanyagot tartalmaz. A vízcsere helyett az akvaponia a növényeket és a termesztő közeget használja a víz megszűrésére, megtisztítására amely ez után visszatér a hal tartályba. A körfolyamat a végtelenségig ismételhető és csak a párolgási veszteséget kell visszapótolni.
Mennyire bonyolult az akvapónia?

eper, saláta, hagyma, retek
Pont olyan egyszerű mint amilyennek hangzik. A halak tápanyagban gazdag szerves hulladékát átszivattyúzni a növények gyökerei közt, amik felveszik a tápanyagot belőle. A növények valamilyen termesztő közeggel (agyaggolyó, kavics, perlit, kőzetgyapot, stb…) töltött tálcákban nőnek, a haltartály vizét ezekbe a tálcákba szivattyúzzuk, az átfolyik a termesztő közegen, majd vissza a hal tartálya.
Akvapóniával kísérletezni, pont olyan egyszerű, vagy bonyolult lehet amilyet te szeretnél. A legegyszerűbb kirakni egy hagyományos akváriumot az ablakba, fölé tenni néhány kaviccsal töltött virágcserepet és átszivattyúzni azokon az akvárium vizét. Ez után az egyszerű rendszeren szerzett tapasztalatokkal akár lehet bővíteni a több termesztő tálcás, nagy hal sűrűségű rendszerek felé.
A nitrogén ciklus

Az aquapóniás körfolyamat
A rendszer nélkülözhetetlen nem látható elemi a baktériumok. A termesztő média közt baktérium telepek burjánzanak melyek a halak hulladékát alakítják át a növények számára felvehető tápanyagokká. Az akvapónia organikus rendszer egy önálló ökoszisztéma. A rendszerbe műtrágyát adagolni nem lehet mert az a baktériumokra és a halakra is károsan hat, a rendszernek organikusan kell működnie.
Két különböző baktérium alakítja át a halak szerves hulladékát. Először nitroszómák bontják az ammóniát nitritre, majd nitrobaktériumok bontják a nitritet nitrátra, amit a növények tápanyagként felvesznek.
Az akvapónia egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a folyamat nagy mértékben önszabályozó. Amint a halaknak adott táplálék mennyiségét növeljük, a keletkező többlet tápanyagot a növények felveszik. Amennyiben a halak kicsik, vagy csökkentjük a bevitt hal táplálékot a növények növekedése is lelassul.
Újrafelhasznált anyagok

Gyakran használunk újrahasznosított IBC tartályokat, műanyag hordókat, hasonló eszközöket akvapóniás rendszerek építéséra. Ennek több oka van, köztük az alapanyagok könnyű elérhetősége és relatív alacsony ára. Mielőtt megvásároljuk ezeket a használt tartályokat, nem árt tudni mit tároltak bennük előzetesen.
Ha egy ügyes kétkezi ember vagy, inkább próbálj létrehozni valamit a semmiből, tarts nyitva a szemed, rengeteg helyen dolog vár újrahasznosításra. Például a használt fürdőkádak ideális akvapóniás termesztő tálcák, mert a szükséges leeresztő már be van építve.

Természetesen van abban igazság, amit Prof. Dr. Biró Borbála
talajbiológus, terresztris ökológus az MTA doktora, tudományos
tanácsadó és egyetemi tanár a fenti blogbejegyzésben leír.
A hagyományos kertészeti és szántóföldi módszerekkel termesztett
növények tápanyagtartalma is jelentősen csökkent.
Erről tengernyi anyagot lehet találni a neten.
Nem elégítik ki sem az emberek, sem az állatok ásványiagag - és nyomelemigényét,
ezért pótlásra van szükség.
A hidropónia és az aquapónia hasonló, de nem azonos rendszer.
Itt az aquapóniáról van szó, ahol nincs műtrágyázás,
nincs mesterséges ásványianyag és nyomelempótlás.
Magyar vizsgálatoknak nem találom nyomát aquapónia témakörben.

Ez egy jó alternatíva egy morzsányi önellátásra,
hisz egy tenyérnyi kertben is megvalósítható!
Biohaltáppal biohalat és bionövényeket is lehet benne termelni.