A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez youtube.com videó.
Segítség a youtube.com típusú videók lejátszásához: Kattints Ide
Ez a videó a Komolyzene magyar kategóriába van besorolva.
A M.-nak, mint minden más kulturális nemzet táncainak két faja van, az udvari és a népies tánc, melyek ismét kisebb csoportokra oszlanak. Udvari táncok voltak: a palotás, a lassu magyar; népies táncok: a táncnóta (melyet néha énekszóval is kisértek) s az ugrós nóta. A «palotás magyart», mint csupán udvari táncot, már a XV. században ismerték. Zenéje egészen eltérve az akkori divatos külföldi táncok (La Sarabande, Pavane, Branle, Allemande, Passa merzo és később a Menuet) nehézkes méretü a lassu menetü zenéjétől, elevenebb dallamu volt és sebesebben, pregnans ritmusokban mozgott. E táncot lejtették a magyar főurak és hölgyek az udvarnál s miután eleje csak lassu fordulatokból állott s inkább sétatánc volt, idősebb hölgyek és férfiak is részt vettek benne sőt néha még egyházi férfiak is, ez utóbbiak azonban nem kezét, hanem a zsebkendőjét fogták meg a táncosnőnek; a palotásnak egyik neme volt később az u. n. magyar szóló, melyben egy-egy fiatal dalia mutatta a magyar táncban való jártasságát, de ez alkalommal sebesebb tempóban játszták s minden 4. és 8-dik ütemre egyet bokázott a táncos s sarkantyuit összeverte a következő képletek hangjaira:
mely zenei képletek mai napig is a magyar tánczene egyik speciálitással. Később azonban Bihari és Lavotta ezt sokféleképen variálták és mindig újabb és újabb magyaros zárképleteket találtak ki és éppen az által tették műveiket mindig érdekessé és változatossá. A palotás és lassu magyar táncok dallamai mindig méltóságteljesek és komoly szinezetüek voltak s rendesen három részből állottak. Az első két rész lassu volt, 8-8 ütem ismételve tetszés szerint, a harmadik rész kissé élénkebb menetü volt és cifrázásból állott melyet figurának neveztek.
A majoretteről:
A botforgatás története meglehetősen hiányos, leginkább feltevéseken és szóbeszéden alapszik, pontos eredet a színes svájci zászlólengetéshez kapcsolódhat, mely a hollandokkal együtt érkezett Amerikába, amikor letelepedtek Pennsylvániában.
Másik feltevés, hogy a botforgatás Mississipi állam Millsaps Főiskolájából ered. Itt nem sokkal a polgárháború után a jól ismert Millsaps polgármester főiskolát alapított. A női atlétákat hívják mazsoretteknek és lehet, hogy a jelenlegi peckesen menetelő, lábukat emelgető mazsorettek innen kapták nevüket.
Azt viszont tudjuk, hogy a botforgatás művészete viszonylag új. Először csak a XIX. században fordult elő, hogy a karmester látványosan használta a botját a ritmus vezényléséhez. 1776-ban, mikor az első jelentősebb zenekar az Egyesült Államok Tengerész Zenekara megalakult, a botot még nem használták.
Az 1930-as évek elején a tamburmajorság igen egyedülálló és különleges dolog volt. A felvonulásokon az alakzatban vonuló csapatok előtt menetelt a tamburmajor, aki ellentétben a többi taggal lány volt. A táncosság, peckes menetelés és a botforgatás több szint adott a polgári, katonai és iskolai zenekaroknak. A tamburmajor az egyetem vagy főiskola legügyesebb lánya volt, akit a többiek irigykedve néztek a parádékon és elhatározták, hogy ők is tamburmajorok szeretnének lenni. Így a felvonuló csoportok népszerűsége és mérete növekedni kezdett és a botforgatás egyre népszerűbb amerikai szokássá vált. A vonulást és a botforgatást egyre bonyolultabbá tették a nehéz táncos jellegű lépések és az összetettebb forgatások. Megtanulni egy ilyen koreográfiát igen magas szintű képzettséget és rengeteg gyakorlást igényel.
A bot nehézsége miatt a század elején főleg fiúk és férfiak forgattak botot. Az 1930-as évek elején jelentek meg a mazsorettek, amikor a zenekarvezetők elhatározták, hogy több nézőt vonzanak majd a vonuló zenekarok, ha velük vonul 1 vagy 2 botforgató is.
Ez olyan népszerű lett, hogy az ország főiskolás lányai mind szerepelni akartak. Kisebb és rövidebb botot készítettek a női botforgatók hirtelen feltűnése miatt. A 40-es, 60-as években egyre több lány lett mazsorett. A lányok és fiatal nők megjelenése által a botforgatás az önkifejezés művészibb és tetszetősebb formájává vált.
A lányok használhatnak 1 vagy 2 botot, zászlót, pom-pont, vagy bármilyen eszközt, amellyel jól kifejezhető a zene üteme, illik a formaruhához és a lányok életkorához.
sz.
b.
A M.-nak, mint minden más kulturális nemzet táncainak két faja van, az udvari és a népies tánc, melyek ismét kisebb csoportokra oszlanak. Udvari táncok voltak: a palotás, a lassu magyar; népies táncok: a táncnóta (melyet néha énekszóval is kisértek) s az ugrós nóta. A «palotás magyart», mint csupán udvari táncot, már a XV. században ismerték. Zenéje egészen eltérve az akkori divatos külföldi táncok (La Sarabande, Pavane, Branle, Allemande, Passa merzo és később a Menuet) nehézkes méretü a lassu menetü zenéjétől, elevenebb dallamu volt és sebesebben, pregnans ritmusokban mozgott. E táncot lejtették a magyar főurak és hölgyek az udvarnál s miután eleje csak lassu fordulatokból állott s inkább sétatánc volt, idősebb hölgyek és férfiak is részt vettek benne sőt néha még egyházi férfiak is, ez utóbbiak azonban nem kezét, hanem a zsebkendőjét fogták meg a táncosnőnek; a palotásnak egyik neme volt később az u. n. magyar szóló, melyben egy-egy fiatal dalia mutatta a magyar táncban való jártasságát, de ez alkalommal sebesebb tempóban játszták s minden 4. és 8-dik ütemre egyet bokázott a táncos s sarkantyuit összeverte a következő képletek hangjaira:
mely zenei képletek mai napig is a magyar tánczene egyik speciálitással. Később azonban Bihari és Lavotta ezt sokféleképen variálták és mindig újabb és újabb magyaros zárképleteket találtak ki és éppen az által tették műveiket mindig érdekessé és változatossá. A palotás és lassu magyar táncok dallamai mindig méltóságteljesek és komoly szinezetüek voltak s rendesen három részből állottak. Az első két rész lassu volt, 8-8 ütem ismételve tetszés szerint, a harmadik rész kissé élénkebb menetü volt és cifrázásból állott melyet figurának neveztek.
A majoretteről:
A botforgatás története meglehetősen hiányos, leginkább feltevéseken és szóbeszéden alapszik, pontos eredet a színes svájci zászlólengetéshez kapcsolódhat, mely a hollandokkal együtt érkezett Amerikába, amikor letelepedtek Pennsylvániában.
Másik feltevés, hogy a botforgatás Mississipi állam Millsaps Főiskolájából ered. Itt nem sokkal a polgárháború után a jól ismert Millsaps polgármester főiskolát alapított. A női atlétákat hívják mazsoretteknek és lehet, hogy a jelenlegi peckesen menetelő, lábukat emelgető mazsorettek innen kapták nevüket.
Azt viszont tudjuk, hogy a botforgatás művészete viszonylag új. Először csak a XIX. században fordult elő, hogy a karmester látványosan használta a botját a ritmus vezényléséhez. 1776-ban, mikor az első jelentősebb zenekar az Egyesült Államok Tengerész Zenekara megalakult, a botot még nem használták.
Az 1930-as évek elején a tamburmajorság igen egyedülálló és különleges dolog volt. A felvonulásokon az alakzatban vonuló csapatok előtt menetelt a tamburmajor, aki ellentétben a többi taggal lány volt. A táncosság, peckes menetelés és a botforgatás több szint adott a polgári, katonai és iskolai zenekaroknak. A tamburmajor az egyetem vagy főiskola legügyesebb lánya volt, akit a többiek irigykedve néztek a parádékon és elhatározták, hogy ők is tamburmajorok szeretnének lenni. Így a felvonuló csoportok népszerűsége és mérete növekedni kezdett és a botforgatás egyre népszerűbb amerikai szokássá vált. A vonulást és a botforgatást egyre bonyolultabbá tették a nehéz táncos jellegű lépések és az összetettebb forgatások. Megtanulni egy ilyen koreográfiát igen magas szintű képzettséget és rengeteg gyakorlást igényel.
A bot nehézsége miatt a század elején főleg fiúk és férfiak forgattak botot. Az 1930-as évek elején jelentek meg a mazsorettek, amikor a zenekarvezetők elhatározták, hogy több nézőt vonzanak majd a vonuló zenekarok, ha velük vonul 1 vagy 2 botforgató is.
Ez olyan népszerű lett, hogy az ország főiskolás lányai mind szerepelni akartak. Kisebb és rövidebb botot készítettek a női botforgatók hirtelen feltűnése miatt. A 40-es, 60-as években egyre több lány lett mazsorett. A lányok és fiatal nők megjelenése által a botforgatás az önkifejezés művészibb és tetszetősebb formájává vált.
A lányok használhatnak 1 vagy 2 botot, zászlót, pom-pont, vagy bármilyen eszközt, amellyel jól kifejezhető a zene üteme, illik a formaruhához és a lányok életkorához.