174 videó - 1810
Robert Schumann (Zwickau, 1810. június 8. – Endenich (Bonn mellett), 1856. július 29.) német zeneszerző.
A romantikus zene egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb alakja, és az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zenekritikus volt.
Zongoraművek, szimfóniák, dalok alkotója.
Művészi útjának tragédiája abban áll, hogy életművének legkevésbé tervezett 10 – 12 éve zseniálisan sikerült és halhatatlan lett. Viszont érett férfikorának megalapozott, megtervezett, tudatos törekvése az új ideák, a drámai zene felé mindig csak törekvés maradt és remekművekben nem teljesedett ki.
Művei:
Szimfóniák
I. Szimfónia, B-dúr, „Tavaszi” Op. 38 (1841)
II. Szimfónia, C-dúr, Op. 61 (1846)
III. Szimfónia, Esz-dúr, „Rajnai” Op. 97 (1850)
IV. Szimfónia, D-moll, Op. 120 (1841, 1851-ben átdolgozva)
g-moll (Zwickaui) szimfónia (Opus szám nélkül, egy része elveszett, 1832)
Ouverture, Scherzo und Finale für Orchester, Op. 52. (1840)
Nyitányok
Die Braut von Messina, Op. 100. (1850-1851)
Manfred-nyitány, Op. 115. (1848)
Rheinweinlied - Fesztivál-nyitány, Op. 123. (1853)
Julius Caesar, Op. 128. (1851)
Hermann und Dorothea, Op. 136. (1851)
A Genoveva opera nyitánya, Op. 81. (1847-1850)
Dalciklusok
Myrthen Op. 25, 26 dal 4 kötetben (Goethe, Rückert, Heine, Byron, Burns és Moore verseire) (1840)
Liederkreis (Eichendorff) Op. 39, 12 dal (Heine verseire) (1840)
Frauenliebe und Leben Op. 42, 8 dal (Adelbert von Chamisso verseire) (1840)
Dichterliebe Op. 48, 16 dal (Heine verseire) (1840)
Színpadi művei
Das Paradies und die Peri (Az Éden és a Péri) Op. 50, oratórium (1841-43)
Genoveva opera, Op. 81. (1847-1850)
Művei zongorára
ABEGG-variációk, Op. 1. (1830)
Papillons, Op. 2 (1829—1831)
Tanulmányok Paganini-capricciókra, Op. 3. (1832)
Hat intermezzi, Op. 4. (1832)
Impromptuk Clara Wieck egy témájára, Op. 5. (1833)
Dávid-szövetségi táncok (Davidsbündlertänze), Op. 6. (1837)
C-dúr Toccata, Op. 7. (1832)
Allegro, Op. 8. (1831)
Carnaval, Op. 9. zongoraciklus (1834)
Hat koncert etűd Paganini capriccióira, Op. 10. (1833)
fisz-moll zongoraszonáta (1. zongoraszonáta), Op. 11. (1833-1835)
Fantázia-darabok (Phantasiestücke), Op. 12. (1837)
Szimfonikus etűdök, Op. 13. (1834, 2. verzió: 1852)
Concert sans orchestre (3. (f-moll) zongoraszonáta), Op. 14. (1835-1836, és 1853)
Gyermekjelenetek (Kinderszenen), Op. 15 (1838)
Kreisleriana, Op.16 (1838)
C-dúr fantázia, Op. 17. (1836)
Arabeszk, Op. 18. (1839)
Blumenstück, Op. 19. (1839)
Humoreszk, Op. 20. (1839)
Novellácskák (Novelletten), Op. 21. (1838)
g-moll zongoraszonáta (2. zongoraszonáta), Op. 22. (1835-1838)
Éji darabok (Nachtstücke), Op. 23. (1839)
Bécsi farsang (Faschingsschwank aus Wien), Op. 26. (1839)
Három románc, Op. 28. (1839)
Négy zongoradarab, Op. 32. (1838-1839)
Hat tanulmány pedálos zongorára (Studien für den Pedal-Flügel), Op. 56. (1845)
Hat vázlat pedálos zongorára (Skizzen für den Pedalflügel), Op. 58. (1845)
Hat BACH fuga orgonára vagy pedálos zongorára, Op. 60. (1845)
Hat impromptu négy kézre (Bilder aus Osten), Op. 66. (1848)
Album für die Jugend, Op. 68 (1848)
Négy fuga, Op. 72. (1845)
Négy induló, Op. 76. (1849)
Erdei jelenetek (Waldszenen), Op. 82. (1848-1849)
Tizenkét zongoradarab kis és nagy gyermekeknek négy kézre, Op. 85. (1849)
Bunte Blätter, Op. 99. (1836-1849)
Fantázia-darabok (Phantasiestücke), Op. 111. (1851) (nem tévesztendő össze az Op. 12-vel és az Op. 73-mal)
Három zongoraszonáta fiataloknak, Op. 118. (1853)
Albumblätter, Op. 124. (1832-1845)
Hét zongoradarab fugaformában, Op. 126. (1853)
Kinderball (négy kézre), Op. 130. (1853)
Gesänge der Frühe, Op. 133. (1853)
Versenyművek
Zongoraverseny, a-moll, Op. 54 (1841-45)
Csellóverseny, a-moll, Op. 129 (1850)
Hegedűverseny, d-moll, (1853)
Kamaraművek
Három vonósnégyes (a-moll, F-dúr, A-dúr), Op. 41. (1842)
Esz-dúr zongoraötös, Op. 44. (1842)
Esz-dúr zongoranégyes, Op. 47. (1842)
d-moll zongoratrió, Op. 63. (1847)
Adagio és Allegro, Op. 70. (zongora és kürt vagy cselló, 1849)
Fantázia-darabok (Phantasiestücke), Op. 73. (zongora és klarinét vagy cselló, 1849)
F-dúr zongoratrió, Op. 80. (1847)
Fünf Stücke im Volkston, Op. 102. (cselló és zongora, 1849)
g-moll zongoratrió, Op. 110. (1851)
