148 videó
Johan Helmich Roman (1694 - 1758)
„a svéd zene atyja”, „a svéd Handel”
Stockholmban született. Apja, Johan Roman, a Svéd Királyi Kápolna tagja volt. A „Roman” családi név a „Rauma” finn helységnévvel hozható kapcsolatba, ugyanis elődei Finnországban éltek. Kisfiúként első zeneleckéit valószínűleg apja tartotta neki. 1711-ben csatlakozott a Királyi Kápolnához, mint hegedűs és oboás. 1715 körül a király engedélyt adott neki ahhoz, hogy külföldön tanuljon, így a fiatal zeneszerző hat évet töltött Londonban. Minden valószínűséggel Johann Christoph Pepusch alatt tanult, találkozott Francesco Geminianival, Giovanni Battista Bononcinivel, és aki a legfontosabb, George Frideric Handellel. Az ő zenéje maradandóan befolyásolta Romant.
1721-ben visszatért Svédországba. Rövid időn belül a Királyi Kápolna karmester-helyettesének nevezték ki, hat évvel később pedig a svéd Királyi Zenekar karmestere lett. Az 1720-as években egymást követték a szervezeti tevékenységek Roman életében, amelyek növelték a Királyi Kápolna színvonalát, és 1731-ben megtarthatták az első nyilvános koncerteket Svédországban. 1727-ben megjelent Roman egyedüli publikációja, egy gyűjtemény, amely 12 szonátát tartalmazott furulyára, hegedűre és csembalóra. 1730-ban megnősült, de felesége négy évvel később meghalt. 1734-ben a zeneszerző elhagyta Svédországot, hogy meglátogasson pár európai országot – Ausztriát, Angliát, Franciaországot, Németországot és Olaszországot. 1737-ben visszatért Stockholmba különböző zeneszerzők számos alkotásaival batyujában, annak érdekében, hogy a Királyi Kápolna zenekara ezeket előadhassa. 1738-ban ismét megnősült. 1740-ben az újonnan megalapított Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották.
Roman sikeres karrierje rossz irányt vett az 1740-es évek elején. A zeneszerző legnagyobb támogatója, Ulrika Eleonóra svéd királynő, meghalt 1741 végén. 1742-ben Roman tevékenységét egészségügyi problémák gátolták. 1744-ben szerezte legszebb alkotását, a Drottningholmsmusique-t, egy csodálatos zenekari darabot Adolf Frederick svéd koronaherceg és a porosz Louisa Ulrika esküvőjére. Kettejüknek köszönhető, hogy Roman karrierje szenvedett. Louisa Ulrikának ugyanis más volt a zenei ízlése, így férje egy új, versenyképes zenekart állított fel. 1744-ben Roman második felesége is meghalt, a zeneszerző egyedül maradt öt gyermekkel.
Az utóbbi években egyre súlyosbodó süketsége miatt visszavonul funkciójából, mint a Királyi Kápolna vezetője. Haraldsmalaba költözik, Svédország dél-keleti részébe, közel Kalmarhoz. Egy stockholmi látogatáson kívül 1751 és 1752 között, ahol egy Adolf Fredericknek írt zenei darabot vezetett le, utolsó éveiben európai tanulmányokat fordított le svéd nyelvre, illetve egyházi szövegeket adaptált svéd nyelvhez. 1758-ban halt meg Haraldsmalaban. Munkáját sosem felejtették el, csupán kilenc évvel halála után a Királyi Tudományos Akadémia megemlékező ceremóniát tartott, ahol Roman munkásságának eredményeit dokumentálták; alkotásainak másolatai kéziratokban maradtak fenn 1810-től.
