A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez youtube.com videó.
Segítség a youtube.com típusú videók lejátszásához: Kattints Ide
Ez a videó az Egyéb magyar kategóriába van besorolva.
Az utolsó igazi télnek elkeresztelt extrém időjárási helyzetet az észak-északnyugati irányból a Kárpát-medencébe betörő, nagyon hideg, sarkvidéki eredetű, illetve az ezzel egyidejűleg dél-délnyugati irányból érkező nagy nedvességtartalmú és enyhe mediterrán ciklon légtömegének keveredése okozta.
Grönlandi jégsivatagnak tűnt az M7-es
Az arktikus, csontig hatoló hideg levegő erős szélvihar kíséretében rontott rá az országra, ezért már január 10-én a késő esti óráktól komoly fennakadások mutatkoztak a közlekedésben.
A Kisalföldön orkánerejűvé fokozódó hóviharban a széllökések ereje meghaladta a 100 km/órát,
de Magyarország más területein is viharos, 70-80 km/órás sebességű szél hordta a kavargó havat. Már másnap reggelre hatalmas hótorlaszok zártak el a külvilágtól több települést, és sokan a járhatatlan jégsivataggá változott utakon rekedtek.
A hó pedig továbbra is intenzíven szakadt,
délutánra országos katasztrófahelyzet állt elő.
Nemcsak a kistelepülések, hanem még egy olyan nagyváros is, mint Székesfehérvár, a hó fogságába került. Az országban akkor uralkodó katsztrofális állapotokat jól illusztrálja a Magyar Televízió korabeli híradójából összeállított, alább beágyazott videó.
Az M7-es autópálya grönlandi hómezőre emlékeztetett,
a jégvilág fogságába esett gépjárművek, illetve az azokat kiszabadítani igyekvő, de ugyancsak elakadt hókotrók mentésére helyenként a Magyar Néphadsereg harckocsijait, illetve hernyótalpas, páncélozott járműveit is be kellett vetni.
Összeomlott a közlekedés, hópaplan alatt parkoltak a gépkocsik
Mindeközben rekordmélységbe zuhant a hőmérséklet. Budapesten napközben sem emelkedett mínusz 17 Celsius-foknál magasabbra a hőmérséklet, és a viharos erejű szélben még ennél is sokkal hidegebbnek lehetett érezni.
Több, a világtól elszigetelődött vidéki településen krízishelyzet állt elő, a kifogyóban lévő tüzelő- és élelmiszerkészletek miatt.
A hó csapdájába esett falvakból az azonnali ellátásra szoruló betegeket csak honvédségi páncélosok segítségével lehetett kimenteni.
Ami talán még ennél is nagyobb problémát okozott, hogy akadozott az áramszolgáltatás, és egész települések maradtak áramellátás nélkül.
Döbbenetes képet mutatott a főváros is.
A körúton leállt a villamos- és a buszközlekedés, január 11-én a kora esti órákra gyakorlatilag teljesen megbénult Budapest. Az úttest mentén parkoló autókat méteres hópaplan fedte be; ekkor autóba ülni szinte öngyilkossági kísérlettel egyenértékű cselekedet volt.
Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az 1980-as évek derekán idehaza jószerével még azt sem tudták, mi fán terem a téli abroncs, és bizony a szocialista táborbeli személygépkocsikkal, a Skodákkal, Trabantokkal, Wartburgokkal, illetve a hátsókerék-hajtású, diagonál abroncsos Ladákkal ilyen viszonyok mellett közlekedni felért egy életveszélyes túlélő túrával.
A fogaskerekű tragédiája
Az iskolákat, valamint a hivatalok többségét is bezárták. Nagyon sokan nem tudtak eljutni a munkahelyükre, és azok közül, akik megpróbáltak gyalogosan nekivágni az útnak,
sokan a kórházban kötöttek ki a fagyási sérüléseik miatt.
A rendkívüli hideg tragikus baleseteket is produkált. Az egyik legszomorúbb és egyértelműen az extrém hideg számlájára írható baleset a fogaskerekű vasút vonalán történt.
Január 11-én este fél kilenckor az Esze Tamás Iskola megállóhelyen a fogaskerekű két szerelvénye egymásba rohant. Az 52-es pályaszámú szerelvénynek elfagyott a fékrendszere, ami miatt szabadon, megállíthatatlanul gyorsult a pályán, és belerohant a hegymenetben haladó 63-as szerelvény kocsijába.
Mindkét vonatvezető azonnal meghalt, és sok utas is megsérült az ütközés következtében.
A szerelvények egymásba fúródott roncsai csak az Orgonás állomásnál fékeződtek le annyira, hogy megálljanak.
Havazás utáni enyhülés ónos esővel
A három napig szakadatlanul zuhogó hó vastag lepelként borult az országra. A hóvihar elülte után, 1987. január 16-án a középhegységekben 50–77 cm, a síkvidéken pedig 20–50 cm volt a hótakaró átlagos vastagsága.
A dél felől beköszöntő enyhülés sem okozott azonban felhőtlen örömet,
az ország déli megyéiben az ónos eső miatt vastag tükörjég képződött a hó felületén.
Ilyen kiterjedt, az ország minden pontját elérő és megbénító havazásra nem sok példa akadt 1987-ig.
Az arktikus, csontig hatoló hideg levegő erős szélvihar kíséretében rontott rá az országra, ezért már január 10-én a késő esti óráktól komoly fennakadások mutatkoztak a közlekedésben.
A Kisalföldön orkánerejűvé fokozódó hóviharban a széllökések ereje meghaladta a 100 km/órát,
de Magyarország más területein is viharos, 70-80 km/órás sebességű szél hordta a kavargó havat. Már másnap reggelre hatalmas hótorlaszok zártak el a külvilágtól több települést, és sokan a járhatatlan jégsivataggá változott utakon rekedtek.
délutánra országos katasztrófahelyzet állt elő.
Nemcsak a kistelepülések, hanem még egy olyan nagyváros is, mint Székesfehérvár, a hó fogságába került. Az országban akkor uralkodó katsztrofális állapotokat jól illusztrálja a Magyar Televízió korabeli híradójából összeállított, alább beágyazott videó.
a jégvilág fogságába esett gépjárművek, illetve az azokat kiszabadítani igyekvő, de ugyancsak elakadt hókotrók mentésére helyenként a Magyar Néphadsereg harckocsijait, illetve hernyótalpas, páncélozott járműveit is be kellett vetni.
Mindeközben rekordmélységbe zuhant a hőmérséklet. Budapesten napközben sem emelkedett mínusz 17 Celsius-foknál magasabbra a hőmérséklet, és a viharos erejű szélben még ennél is sokkal hidegebbnek lehetett érezni.
Több, a világtól elszigetelődött vidéki településen krízishelyzet állt elő, a kifogyóban lévő tüzelő- és élelmiszerkészletek miatt.
A hó csapdájába esett falvakból az azonnali ellátásra szoruló betegeket csak honvédségi páncélosok segítségével lehetett kimenteni.
Döbbenetes képet mutatott a főváros is.
A körúton leállt a villamos- és a buszközlekedés, január 11-én a kora esti órákra gyakorlatilag teljesen megbénult Budapest. Az úttest mentén parkoló autókat méteres hópaplan fedte be; ekkor autóba ülni szinte öngyilkossági kísérlettel egyenértékű cselekedet volt.
Az iskolákat, valamint a hivatalok többségét is bezárták. Nagyon sokan nem tudtak eljutni a munkahelyükre, és azok közül, akik megpróbáltak gyalogosan nekivágni az útnak,
sokan a kórházban kötöttek ki a fagyási sérüléseik miatt.
A rendkívüli hideg tragikus baleseteket is produkált. Az egyik legszomorúbb és egyértelműen az extrém hideg számlájára írható baleset a fogaskerekű vasút vonalán történt.
Mindkét vonatvezető azonnal meghalt, és sok utas is megsérült az ütközés következtében.
A szerelvények egymásba fúródott roncsai csak az Orgonás állomásnál fékeződtek le annyira, hogy megálljanak.
A három napig szakadatlanul zuhogó hó vastag lepelként borult az országra. A hóvihar elülte után, 1987. január 16-án a középhegységekben 50–77 cm, a síkvidéken pedig 20–50 cm volt a hótakaró átlagos vastagsága.
A dél felől beköszöntő enyhülés sem okozott azonban felhőtlen örömet,
az ország déli megyéiben az ónos eső miatt vastag tükörjég képződött a hó felületén.
Ilyen kiterjedt, az ország minden pontját elérő és megbénító havazásra nem sok példa akadt 1987-ig.