 |
Tartalom | Weboldal | Partnerek | Személyes |
|---|---|---|---|---|
| Kapcsolat | Állampolgárság | Fejlesztőt keresünk | Itt-ott baráti közösség | Bejelentkezés |
| Segítség | Magyar filmek | Hibajelentés | Sapientia Hungariae Alapítvány | Regisztráció |
| Szerződési feltételek | Magyar történelem | Fejlesztések blogja | Magyar Táltos honlap | Lakóhely beállítása |
| Adatvédelmi nyilatkozat | Szerkesztők | Béta-tesztelés | ||
| Alapítvány | Rádió |
Ha először jártok a mohácsiak messze földön híres, hagyományos farsangján, legyetek felkészülve arra, amit ott át fogtok élni! Lehet, hogy kezdetben kicsit félelmetesnek találjátok, amikor megjelennek a birkabőrcsuklyás, álarcot viselő férfiak a hangos kereplőikkel és buzogányaikkal a kezükben. A nőket gyakran fel is kapják, megpörgetik, vagy buzogányukkal bökdösik. Ha viszont ezen túl tudtok lépni, az egyik legizgalmasabb és legfelszabadítóbb télbúcsúztató ünnepség közepén találhatjátok magatokat.
IDÉN MINDENT FELÜLMÚL
Az UNESCO 2009-ben felvette a Mohácsi Busójárást az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, illetve 2012 óta a Busójárás már hungarikum is. Idén ráadásul rekordszámú, 64 busócsoport több mint 2000 maskarása űzi a telet február 24. és március 1. között. A hat napon át, tizenöt helyszínen zajló ünnepség csaknem 140 programja között néptánccsoportok lépnek fel, de lesz tamburakoncert, busómaszk- és kellékkiállítás, film- és könyvbemutató, kézműves vásár, máglyagyújtás és még rengeteg más látnivaló.
A busócsoportok is rendeznek bemutatókat, valamint a mohácsi magyar és délszláv gasztronómiában is elmerülhettek a látványfőzések akalmával. A farsang utolsó csütörtöki napján, azaz 24-én a gyerekek öltöznek maskarába.
Az előzetes becslések szerint az ingyenes rendezvény hat napja alatt hatvanezer látogató lesz kíváncsi a busókra. Érdemes belepillantani az ünnepség hanulatába. Az alábbi felvétel 2019-ben készült.
A busók fűzfából faragott és hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarcot viselnek, kezükben kereplőt vagy soktollú és fából összeállított buzogányt tartanak. Öltözetük nem változott a kezdetek óta, jelenleg is szőrével kifordított és övvel vagy marhakötéllel összefogott rövid bundát, szalmával kitömött nadrágot, gyapjúból kötött cifra harisnyát, illetve a lábukon bocskort viselnek.
A mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a jankele, akinek az a szerepe, hogy távol tartsa az utcán sétálókat (főleg a gyerekeket) a busóktól. A jankelék öltözete rongyokból és egy zsákból áll, amelyben eredetileg hamu vagy liszt volt, manapság pedig ronggyal vagy fűrészporral van megtöltve. A busójárás vasárnapján néhányan rongyokba öltöznek és dobálják a zsákjukat. Azok, akik karneváli jelmezt viselnek, lakodalmas viseletbe öltöznek vagy fátyollal takarják el az arcukat, maskarának nevezik.
A LEGNAGYOBB MULATSÁG
Amire mindenki kíváncsi, az idén február 27-én, Farsangvasárnap történik majd. Az egészen biztos, hogy ezen a napon jelenik meg a legtöbb turista és helyi érdeklődő, a busók ugyanis ekkor kelnek át csónakokkal a Dunán, és ezzel kezdetét is veszi a jelmezes felvonulás. A Busójárás a népszokás központjában, a Kóló téren indul, ahol a jankelék, a maskarák, illetve az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtős és a teknős beöltözött busók találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busókkal.
Később az ünneplést a Duna-parton és a környező utcákban folytatják. Szürkületkor hatalmas máglyát gyújtanak a város főterén és táncolnak körülötte – ezzel ér véget a Farsangvasárnap. Mohácson szokás a busójárás keddi napján is farsangolni, amikor a busók elégetik és körbe táncolják az újabb főtéri máglyára helyezett telet jelképező koporsót, amellyel elbúcsúznak a téltől és köszöntik a tavasz érkezését.
A legenda szerint a Busójárás hagyománya a törökök elűzéséhez kötődik, mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok beöltözve, zajkeltő eszközökkel és csónakokkal keltek át a Dunán, hogy kizavarják a törököket. Mivel Mohács hivatalosan 1687-ben szabadult fel a török uralom alól és a sokácokat csak később telepítették Mohácsra, ezért a legenda ellenére valószínűleg egy horvát népcsoport, a sokácok hozták magukkal a Busójárás szokásait. A népszokás megjelenéséről az első adatok a 18. század végéről származnak, és rokonságot mutatnak a Riói és a velencei karnevállal, illetve az afrikai népek szokásaival. Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és 'bao-bao'-t kiabáló busócsoportok célja az volt, hogy házról házra járva jókívánságaikat fejezzék ki és elvégezzék a varázslataikat, amelyekért cserébe étel-ital adományokban részesültek.