A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez youtube.com videó.
Segítség a youtube.com típusú videók lejátszásához: Kattints Ide
Ez a videó a Népzene magyar kategóriába van besorolva.
Az első jelentős magyar hászid rabbi, Taub Izsák (Eizik) Szerencsen született 1751-ben. A mestert, aki gyermekként állítólag még találkozott a hászidizmus alapítójával, a híres BESZT-tel, a 18. század végén, 30 évesen választották meg Nagy-Kálló és az akkori Szabolcs vármegye főrabbijául. Negyven éven át tevékenykedett — számos hívőt és tanítványt gyűjtve maga köré — ebben a hivatalában, 1821-ben bekövetkezett haláláig, aajhelja (sátorszerű sírboltja) ma is ott látható, a zsidó temető bejáratában. A „kállói szent” (der hájliger Kálever) terjesztette el világszerte azt a néhány magyar népdalt (köztük a „Szól a kakas már” és a „Sírnak-rínak a bárányok” címűeket), amelyeket héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve hívei mindmáig énekelnek.
A legenda szerint a kállói szent sokat időzött a környező erdőkben és mezőkön, mert nagyon szerette és élvezte a természet szépségeit. Gyakran beszélgetett az egyszerű pásztorokkal és erdészekkel. Egyik sétája alkalmával a rabbi az erdő szélén egy pásztorfiút hallott énekelni. A dal nagyon megtetszett a mesternek, és állítólag felajánlotta a fiúnak, hogy megvenné tőle. Amaz boldogan kötötte meg a számára előnyösnek tűnő üzletet. A rabbi, miután átnyújtotta a beígért egy aranyat, megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette.
Szól a kakas már, majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.
Micsoda madár, hej de micsoda madár?
Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj,
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
A jól ismert szatmári-erdélyi népdalt a rabbi kiegészítette. Úgy vélte ugyanis, hogy ez az ének a messiásról szól, mivel a kakas — a zsidó néphit szerint — a messiás hírnöke. Ezért aztán, az ő átiratában, két bibliai idézet került a dal végébe:
De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé
(= Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül),
akkor lesz az már!
És miért nincs az már, de miért nincs az már?
Umipné chatoénu golinu méarcénu
(= Bűneink miatt száműztek országunkból),
azért nincs az már.
A dal melódiája is megváltozott azáltal, hogy új környezetbe került: ritmusa lelassult, hangulata érzelmesebb, melankolikusabb lett. (Így halljuk ezt a dalt például Jan Peerce-nek, a Metropolitan híres énekesének nagylemezén, noha az előadóművész egy szót sem tud magyarul.)
Nem véletlen, hogy éppen a Hegyalján gyűjtötték a legtöbb csodarabbi-történetet, hiszen számos cádik tevékenykedett éppen itt, ahol a többnyire Lengyelországból, főként pedig Galíciából (a kóser bor elkészítése és exportlehetősége miatt) bevándorolt, megtelepült zsidók éltek. Itt működött — többek között — a bodrogkeresztúri, a büddszentmihályi, a mádi, az olaszliszkai, a tállyai és a tolcsvai csodarabbi. És itt élt (még a második-harmadik nemzedék képviselőjeként) a híres sátoraljaújhelyi csodarabbi, Teitelbeum Mózes (főművének címe alapján Jiszmáh Mose, Örvendj Mózes, 1759—1841), akihez — mint említettük — betegsége idején a gyermek Kossuth Lajost is elhozta édesanyja, reménykedve a cádik különös képességében, miután az orvosok már lemondtak a fiúról
Az első jelentős magyar hászid rabbi, Taub Izsák (Eizik) Szerencsen született 1751-ben. A mestert, aki gyermekként állítólag még találkozott a hászidizmus alapítójával, a híres BESZT-tel, a 18. század végén, 30 évesen választották meg Nagy-Kálló és az akkori Szabolcs vármegye főrabbijául. Negyven éven át tevékenykedett — számos hívőt és tanítványt gyűjtve maga köré — ebben a hivatalában, 1821-ben bekövetkezett haláláig, aajhelja (sátorszerű sírboltja) ma is ott látható, a zsidó temető bejáratában. A „kállói szent” (der hájliger Kálever) terjesztette el világszerte azt a néhány magyar népdalt (köztük a „Szól a kakas már” és a „Sírnak-rínak a bárányok” címűeket), amelyeket héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve hívei mindmáig énekelnek.
A legenda szerint a kállói szent sokat időzött a környező erdőkben és mezőkön, mert nagyon szerette és élvezte a természet szépségeit. Gyakran beszélgetett az egyszerű pásztorokkal és erdészekkel. Egyik sétája alkalmával a rabbi az erdő szélén egy pásztorfiút hallott énekelni. A dal nagyon megtetszett a mesternek, és állítólag felajánlotta a fiúnak, hogy megvenné tőle. Amaz boldogan kötötte meg a számára előnyösnek tűnő üzletet. A rabbi, miután átnyújtotta a beígért egy aranyat, megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette.
Szól a kakas már, majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.
Micsoda madár, hej de micsoda madár?
Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj,
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
A jól ismert szatmári-erdélyi népdalt a rabbi kiegészítette. Úgy vélte ugyanis, hogy ez az ének a messiásról szól, mivel a kakas — a zsidó néphit szerint — a messiás hírnöke. Ezért aztán, az ő átiratában, két bibliai idézet került a dal végébe:
De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé
(= Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül),
akkor lesz az már!
És miért nincs az már, de miért nincs az már?
Umipné chatoénu golinu méarcénu
(= Bűneink miatt száműztek országunkból),
azért nincs az már.
A dal melódiája is megváltozott azáltal, hogy új környezetbe került: ritmusa lelassult, hangulata érzelmesebb, melankolikusabb lett. (Így halljuk ezt a dalt például Jan Peerce-nek, a Metropolitan híres énekesének nagylemezén, noha az előadóművész egy szót sem tud magyarul.)
Nem véletlen, hogy éppen a Hegyalján gyűjtötték a legtöbb csodarabbi-történetet, hiszen számos cádik tevékenykedett éppen itt, ahol a többnyire Lengyelországból, főként pedig Galíciából (a kóser bor elkészítése és exportlehetősége miatt) bevándorolt, megtelepült zsidók éltek. Itt működött — többek között — a bodrogkeresztúri, a büddszentmihályi, a mádi, az olaszliszkai, a tállyai és a tolcsvai csodarabbi. És itt élt (még a második-harmadik nemzedék képviselőjeként) a híres sátoraljaújhelyi csodarabbi, Teitelbeum Mózes (főművének címe alapján Jiszmáh Mose, Örvendj Mózes, 1759—1841), akihez — mint említettük — betegsége idején a gyermek Kossuth Lajost is elhozta édesanyja, reménykedve a cádik különös képességében, miután az orvosok már lemondtak a fiúról
www.youtube.com/watch?v=TaEL4tidJQk
www.zsido.hu/vallas/haszid.htm