8 videó

Rácz Sándor (Hódmezővásárhely, 1933. március 17.) politikus, az 1956-os forradalmi munkásmegmozdulások egyik vezéralakja, a Kádár-diktatúra idején az ellenzéki értelmiségi mozgalmak résztvevője volt.
Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1958. március 17-én, 25. születésnapján ítélik életfogytiglani börtönbüntetésre "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése" miatt. Életfogytiglani büntetés, amelyet hét évnyi börtön után harminc évig tartó kommunista rabsággá, majd közel húsz éve tartó mellőzöttséggé változtatnak a történelem alakítói. Életre ítélve, ez Rácz Sándor életútjának tömör foglalata.
Ötven éves, amikor a rendszerváltást előkészítő titkos tárgyalásokba alapítóként bevonják. Az évek múltán TIB /Történelmi Igazságtétel Bizottság/ néven ismertté váló szervezetben egyedül ő rendelkezik vétójoggal. Közben ugyancsak a nyilvánosság elől elzártan szabadegyetemi előadássorozatot tart budapesti, szegedi, pécsi és miskolci egyetemi hallgatóknak. Tematikája mindig ugyanaz: a magyarság ügye.

Földvédő mozgalom

Amikor a rendszerváltás kisiklása már szemmel látható, amikor végveszélybe kerül a magyar föld, újból szólítják őt. Előbb a Magyar Földvédő Mozgalom elnökévé választják.
Hetven éves, amikor a világ legnagyobb magyar civil szervezete, amelyet a "rendszerváltó" politikai osztály gondolkodás nélkül feláldoz a globalizmus oltárán, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választja őt. Ezzel kezdetét veszi Rácz Sándor politikai életútjának második szakasza.
Újból köztársasági elnökválasztás következik. A pártok által időközben kisajátított folyamatból kirekesztik az ország polgárait. A Magyarok Világszövetsége informálisan jelöli Rácz Sándort, aki országgyűlési képviselői jelölést is kap. Ám a pártok hermetikusan zárnak. Még a Fidesz által úgymond közvéleményszondázási szándékkal megrendezett, színlelt szimpátiaszavazásra sem engedik be a nevét. Felkerül azonban egy Fidesz-közeli hírportál szimpátiaszavazásának jelöltjei közé. A szavazók ítélete egyértelmű: Rácz Sándor fölényesen végez az első helyen. Egyedül több szavazatot kap, mint az őt követő három jelölt együttvéve, közöttük Sólyom László és Szili Katalin, a két hivatalos jelölt. A vert mezőnyben pedig nem kisebb neveket találunk, mint: Makovecz Imre, Csurka István, Wittner Mária, Hegedüs Loránt, Glatz Ferenc. Az, hogy a Magyarok Világszövetsége által is ajánlott, és a közvéleménykutató szimpátiaszavazás által legnagyobb támogatottságúnak talált tapasztalt politikus még hivatalos jelöltté sem válhatott, mindent elmond a kisiklatott magyarországi rendszerváltás természetéről. Az, hogy a két vezető párt vérre menő harca következtében köztársasági elnökké kikiáltott személy "megválasztása" után arról regélhetett, hogy ő tulajdonképpen egy civil szervezet, az addig jóformán ismeretlen, és okkal jelentéktelen legitimitásúnak nevezhető Védegylet jelöltje lett volna, csak árnyalja azt a hazugságáradatot, amely fojtogatja jobb sorsra érdemes hazánkat.