Nem is gondolnánk, hány francia eredetű szavunk van!
Például a kushad, lekushad; vidéken még ma is azt mondják a kutyának: "Kussti!" - végül egészen elvesztve eredeti jelentését, rövidített formában azt jelenti: "Fogd be a szád!" (Kuss)
Pedig eredetileg a "se coucher" - azaz: lefeküdni szó volt, ami (szerintem) még az Anjou királyok udvartartásával együtt költözött hazánkba. A legutolsó változatot kivéve, mindegyik mai formája az eredeti jelentést hordozza... (A "Fogd be!"egyébként franciául: "Tais toi" (Francis Veber) kedves vígjátékának címe - amit a magyar fordítók a jóval durvább "Pofa be!" -re változtattak... (Ez franciául "Ta gueule!" lenne...)

Az a néhány mutáns, aki még most is arra pazarolja idejét, hogy videojátékok helyett olvasson - sőt (Horribile dictu!) a huszadik század elején íródott magyar irodalmat (mégpedig az akkori kiadásban) - az könnyen találkozhat olyan szavakkal, mint paraplé; odkolony; bukéta.

Van azonban két olyan szó, ami ma is használatos; az egyik a nyomdaipar szakterületéről származik (legalábbis eredetileg); a másik a fémöntödékben használatos.

Bizony, a "klisé" és a "sablon" nagyon hasznos dolog, ha valaminek tömeges előállításáról van szó!

Sajnos azonban a nagybetűs "MŰVÉSZET" számára pont az annak lényegét jelentő, az egyéniség és eretetiség pusztulását jelenti...

Persze, ha egy eredetileg művészeti kifejezésmód teljesen átalakul, és beüt a "nagyüzemi termelés" néven elhíresült katasztrófa, akkor az egyéni és különleges nem hogy üldözendővé válik, hanem egyszerűen fel sem merül a tömeges fogyasztókban az igény ezekre a "beteges" dolgokra...

És ezzel el is érkeztünk Hollywoodba, ahol - és ezt nem más, mint (Holly) Woody Allen mondja: "In California, they don't throw their garbage away - they make it into TV shows."
Persze fogalmazhatott volna egyértelműbben is:
"Kaliforniában nem dobják ki a szemetet, hanem filmeket csinálnak belőle." (a tévéshow szerintem már túl kevés lenne).

Szegény Matt Damon persze teljesen el lehetett keseredve, hogy egy ilyen, szinte gyermekdeden megírt és rendezett filmben pont ő került a léha, elkényeztetett, féltékeny, jellemtelen, úri, fennhéjázó, beképzelt (a sort nyugodtan lehetne folytatni - akár órákon keresztül is) diák szerepének fullasztóan szűk skatulyájába!

Brendan Fraser figurája viszont olyan makulátlanul tisztára volt polírozva, hogy a film vége felé már-már úgy láttam, lebeg a föld felett.

A filmet lezáró jelenet mély nyomokat hagyott Matt Damonban - olyannyira, hogy mikor TÉNYLEG a Harvard Egyetemen tanult, elkezdte írni a "Good Will Hunting" forgatókönyvét (amihez később csatlakozott legjobb barátja, Ben Affleck is).
A Harvard bárban elhangzó beszélgetés Will és Clark között a "School Ties" végén hallható szöveg antitézise; most Ő a szerény, szegény srác, aki nem csak az ír negyedből származó takarító, hanem elég jól vág az esze, azt mondja Clarknak: "Talán úgy ötven év múlva már lesznek saját gondolataid is, és akkor rájössz, hogy százötven rongyot dobtál ki egyetemi tanulmányaidra - holott azt a tudást megszerezni elég lett volna egy másfél dolláros könyvtári olvasójegy is.
Mire Clark: Igen. Csakhogy nekem lesz diplomám - te pedig a gyerekeimnek szolgálod majd fel a hamburgert egy út menti büfében, miközben sítúrára megyek velük.
Will: Lehet. De legalább nem leszek ilyen kretén. (eredetileg kissé erősebb kifejezést használ)

Mivel a nézők hajlamosak azonosítani a színészt a filmben általa eljátszott karakterrel, ezért számomra a "Good Will Hunting" jelenti Matt Damon számára a teljes megtisztulást az öt évvel előbb készült film negatív figurájától.

Ha már itt tartunk:

Ben Afflecket kissé zavarhatta, hogy ő Will mellett csak az "agyatlan gorilla"(idézet Lambeau professzortól) alárendelt szerepében statisztálhatott - ezért ő a zseniális autista bérgyilkosról szóló "The Accountant" című filmben tisztult meg a "buta barom" billogtól, amit a "Good Will Hunting sütött a bőrébe.
Bár - ha jól meggondoljuk a dolgot, az "autista bérgyilkos" körülbelül annyira valószerű jelenség, mint mondjuk a vak kamionsofőr...