0 videó - 1991

A meghasonlottság e nehéz időszakában kezd foglalkozni a Leonora (a császári cenzúra átke­resztelése szerint: Fidelio) szövegkönyvével. Ez a szenvedélyes, romantikus drámai költe­mény, mintha az ő gyötrő kérdéseire adna választ… Florestan magányát csak a halállal cse­rélheti fel. És íme, a sziklafalakat, a börtönrácsokat is széttöri a hűséges szerelem és a győze­delmes igazság ereje. Rocco, a börtönőr, akit a világ, a társadalom, a törvények ostoba rendje tett porkolábbá és majdnem hóhérrá. Rocco a kisember tenyeres-talpas, földhöz tapadt filozó­fiáját képviseli. Egy törvényt ismer: az arany az úr mindenek fölött! De benne is megvan az emberi érzés csírája, mely kivirágzik, ha a szabadság, az igazság verőfénye megérinti. Marcellina és Jaquino csak a maguk kis boldogságával foglalkoznak és észre sem veszik, hogy miközben szerelmes idilljüket szövik, körülöttük emberek harcolnak, hősök buknak el, szabadságharcosok küzdenek egy szebb, jobb életért. S mindezeken a figurákon túl Beethoven megtalálja az igazi hőst – a tömeget. Az embermilliókat, akik évszázadok sötétsége után verő­fényre, világosságra, igaz életre áhítoznak.

Florestan börtönére a zsarnok, Don Pizarro árnyéka vetődik. A zsarnoké, aki megcsúfolva a jogot, az igazságot, halálra ítéli Florestant, az emberiség szebb jövőjének harcosát.

A zenés dráma az igazság győzelmével fejeződik be. Fernando miniszter meggyőződik Florestan ártatlanságáról, így elrendeli azonnali szabadon bocsátását, Pizzarot, a gonosz, kegyetlen börtönigazgatót pedig halálra ítéli és kivégezteti. Marcellina és Jacquino között tisztázódik a félreértés, és végre teljes szívből örülhetnek egymásnak. A derék öreg Rocco is elnyeri jutalmát: ő lesz ezentúl a börtönigazgató.

Beethoven csodálatos diadalhimnusszal koronázza meg a Fideliót és e himnuszban egy nagy ember derűlátása énekel, aki tekintetét messze századokra veti előre.

Rendező(k):
Szinetár Miklós
Színészek:
Florestan, különleges államfogoly – Molnár András (tenor)
Fidelio-Leonora, a felesége – Csavlek Etelka (mezzoszoprán)
Rocco, börtöngondnok és porkoláb – Gregor József (basszus)
Marcellina, Rocco lánya – Báthori Éva (szoprán)
Jacquino, börtönkapus – Mukk József (tenor)
Pizzaro, börtönigazgató – Sólyom-Nagy Sándor (bariton)
Don Fernando, rendőrminiszter – Gáti István (kontrabariton)

Vezényel. Erdélyi Miklós