A barackvirág éneke The Sound of a Flower

A barackvirág éneke The Sound of a Flower

0 videó - 2015
Színes, feliratos, kóreai, történelmi, zenés, romantikus dráma, 109 perc

A koreai filmfesztiválon idén egy igazán különleges zenei műfajjal is megismerkedhetnek a nézők, olyasmivel, ami számunkra teljesen ismeretlen. Ez nem más, mint a phanszori, mely egy narratív zenei előadásmód. A barackvirág éneke (The Sound of a Flower / 도리화가) főszereplője a phanszori első női mestere, akit Pe Szudzsi (Bae Suzy), a Miss A lányegyüttes tagja alakít. A film nem csak az első női mester életét kíséri végig, de megmutatja a phanszori dallamait, és megismerkedhetünk a 19. század végi Koreával is.
Éppen ezért számít a film főszereplőjének, Csin Csheszonnak a története különlegesnek. Őt tartják az első női mesterénekesnek. Sin Dzsehjo fedezte fel, aki énekakadémiát is működtetett és neki köszönhető az is, hogy ma még ismerjük a phanszoritörténetek egy részét, mert ő jegyezte le a műveket. Fontos tudni, hogy ezek a művek szájról-szájra terjedtek, nem volt rögzült formátumuk, ráadásul az énekesek számára fontos volt az improvizáció, így nem volt két olyan énekes, aki ugyanúgy adta volna elő ugyanazt a darabot. Csin Csheszont eleinte férfiruhában léptette fel Sin, pontosan azért, mert az volt az általános vélekedés, hogy nők ezt a műfajt nem hogy nem művelhetik, de nem is képesek elsajátítani az énektechnikát. A barackvirág éneke megmutatja nekünk hogyan lett Csinből mesterénekes és milyen viszony fűzte mesteréhez.

Csin Csheszon édesanyja halála után egy kiszengházban nevelkedik. Még gyermekként hallgat végig egy phanszorielőadást és elhatározza, belőle is énekes lesz, azonban a csoszoni törvények értelmében erre egy nőnek nincs lehetősége. A lánynak mégis sikerül meggyőznie a korszak egyik elismert mesterét Sin Dzsehjót, hogy tanítványai közé fogadja és a férfi úgy dönt, felkészíti a királyi udvar által meghirdetett versenyre.

Rendező:
I Dzsongphil (Lee Jong-pil)

Szereplők:
Rju Szungnjong (Ryu Seung-ryong)
Pe Szudzsi (Bae Suzy)
Szong Szebjok (Song Se-byeok)
Kim Namgil (Kim Nam-gil)
I Donghü (Lee Dong-hwi


 
   



A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez videó.
Segítség a típusú videók lejátszásához: Kattints Ide

« Előző
Létrehozás dátuma: vasárnap, 2018. május 20. Nézettség: 261

Tetszik  

Videó lista megjegyzések

Vatay Norbert
vasárnap, 2018. május 20. 15:38
A phanszori, mely a film központi témája, Korea kulturális örökségének fontos része, 2003 óta pedig UNESCO-védelem alatt is áll ez a különleges zenei műfaj. Ha hasonlítani kellene olyan műfajhoz, amit mi is ismerünk, az énekbeszédet lehetne említeni, de annál azért valamivel másabb. A phanszori történetet mesél el, hol színjátékként, hol pedig énekelve. Mondhatnánk, olyan mint egy opera vagy egy "musical", de ez sem lenne igazán jó leírás. A phanszorit egyetlen énekes adja elő, akit egy dobos kísér, az előadás pedig több órásra is nyúlhat, akár még a nyolc órát is elérheti.
Éppen emiatt a phanszoriénekesek rendkívül képzettek voltak, hiszen nagyon sokáig kellett bírniuk az előadást, és mert szabad téren, általában piactéren léptek fel, túl kellett énekelniük a mindennapi piaci élet zsibongását és az akusztika hiányát. Épp ezért nagyon különleges módon képezték őket: a hegyekbe vitték az énekesjelölteket és ott meg kellett tanulniuk túlénekelni egy vízesést. A koreai énektechnika is más, mint amit Európában megszoktunk, ezért az európai fülnek elég szokatlanul tud hangzani a phanszori, ugyanakkor, mivel népes jellege van, nekünk magyaroknak akár kicsit ismerős is lehet a ritmus.
Vatay Norbert
vasárnap, 2018. május 20. 15:46
Éppen ezért számít a film főszereplőjének, Csin Csheszonnak a története különlegesnek. Őt tartják az első női mesterénekesnek. Sin Dzsehjo fedezte fel, aki énekakadémiát is működtetett és neki köszönhető az is, hogy ma még ismerjük a phanszoritörténetek egy részét, mert ő jegyezte le a műveket. Fontos tudni, hogy ezek a művek szájról-szájra terjedtek, nem volt rögzült formátumuk, ráadásul az énekesek számára fontos volt az improvizáció, így nem volt két olyan énekes, aki ugyanúgy adta volna elő ugyanazt a darabot. Csin Csheszont eleinte férfiruhában léptette fel Sin, pontosan azért, mert az volt az általános vélekedés, hogy nők ezt a műfajt nem hogy nem művelhetik, de nem is képesek elsajátítani az énektechnikát. A barackvirág éneke megmutatja nekünk hogyan lett Csinből mesterénekes és milyen viszony fűzte mesteréhez.